Borsodi Vegyész, 1969. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1969-07-03 / 27. szám

Wt. Jsztros J. Gazdaságpolitika m­as emberért (Folytatás az 1. oldalról.) Egy későbbi részében a jelen­tés megemlíti, hogy a PVC II. bővítés keretében megvalósult 2 milliárd értékű beruházás ez évi befejezésének, a tervezett termelési volumen előkészíté­sének, a berendezések és gépek próbaüzemének elkezdése az elmúlt fél évben egy sor olyan nehézségbe ütközött, amelyek nagyobb része a vállalati ve­zetés és kollektíva hibáján kí­vül állott elő. Kétségtelen, hogy a PVC II. „belépése” nehe­zebbé tette és teszi az adott te­rület dolgozóinak feladatát, de meggyőződésünk, hogy azt megfelelően meg fogják oldani ”— hangsúlyozza a párt-vb. A továbbiakban a pártmunka jelentős javulásának tényeit, s azoknak a közhangulatra gya­korolt kedvező hatását méltatja a jelentés, amely következő fe­jezetében részletes vizsgálat tárgyává teszi a gazdasági szervező, irányító, ellenőrző te­vékenység problémáit és a ve­zetés színvonalának jelenlegi helyzetét. „Vállalatunknál a gazdaságirányítás reformja a vegyipar sajátos helyzetéből adódóan még fokozottabb je­lentőségű, mint más vállalatok­nál. Egyrészt a BVK-nak nagy volumenű beruházást kell meg­valósítania, miközben komoly erőfeszítést igénylő termelési tervet is végre kell hajtania. Másrészt — pártunk gazdaság­­politikájából adódóan — a ke­­mizálás, a vegyipar fejlődése középpontjában áll, hazai és nemzetközi vonatkozásban egy­re nagyobb szerepet kap. Ehhez a sajátos helyzethez is­­,állítva­ a mércét, olvashatjuk a következő megállapítást: A vállalat gazdasági vezetői az új helyzetnek megfelelően fel tud­tak nőni a feladatokhoz, és képesek további célok kijelölé­sére, a tennivalók megszerve­zésére és irányítására a jövő­ben is. Pártvezetőink szintén lépést tartottak a gazdasági fejlődéssel, s ennek megfele­lően juttatják érvényre az adott munkaterületükön a párt gazdaságpolitikájának fontos részfeladatait. Ezt az összefoglalóan pozitív értékelést részletes elemzés kö­veti, amely vizsgálat tárgyává teszi mind a gazdasági, mind a pártvezetők iránt támasztott hármas követelmény alakulá­sának konkrét megnyilvánulá­sait a vállalatnál. „A magasabb vezetési színvonal biztosítása csak úgy lehetséges, ha a párt­os gazdasági vezetők állandó képzése, illetve továbbképzése rendszeressé válik és megfelelő szinten történik” — írja a je­lentés, amely hangsúlyozza, hogy szükséges tennivalókat is rész­letesen tárgyalja. Alapkövetel­ményként hangsúlyozza e te­kintetben, mind a gazdasági, mind a politikai információk jelentőségét, azok továbbításá­nak gyorsaságát és alapossá­gát. Szóvá teszi ezután a pertmustán gyakorlatában érvényesülő hatáskörök­ decent­ralizálásával kapcsolatos ta­pasztalatokat, amelyek nem minden tekintetben kedvezőek a vállalatnál. Ezzel kapcsolat­ban, mint lényeges követel­ményt rögzíti: „A pártalapszer­­vezeteknél is a legfontosabb, hogy jól tudjanak élni a hata­lommal, és ne uralkodni akar­janak. Ez szerez becsületet a pártnak.” Végül az előterjesztés sorra veszi azokat a feladatokat, amelyeket a gazdasági szervező munkában a továbbiakban vég­re kell hajtaniuk a különböző pártszerveknek a Borsodi Ve­gyikombinát tevékenységének, gazdasági működésének jobb elősegítése, magasabb színvo­nalra emelése érdekében. A vitában felszólalók is en­nek szellemében mondták el véleményüket egy-egy részkér­désről, illetve az újabban elért eredmények helyes megítélési módjáról. Hangot kaptak a hozzászólásokban azok a leg­égetőbb gondok is, amelyek a munkaerő biztosításával, a la­káshelyzet javításával, az üze­mi demokrácia minél teljesebb kiszélesítésével és általában a továbbfejlődés lehetőségeivel kapcsolatban BVK-szerte fog­lalkoztatják a közvéleményt. a hibák gyökeres felszámolása érdekében a pártmunka egyes területeinek időnkénti mélyre­ható elemzésére van szükség. A határozatok végrehajtása dön­tően azon múlik, hogy meny­nyire ismerjük fel gazdasági és politikai munkánkban a konk­rét negatív jelenségeket, azok összefüggéseit és eredetük for­rását. A továbbiakban a pártmunka fontos követelményeként szab­ja meg az anyag, hogy a külön­böző szinteken, munkahelye­ken testület megvitatásra szánt jelentős kérdésekben a kom­munisták előzetesen tanácskoz­zanak dolgozótársaikkal, kér­jék ki véleményüket, hogy egy­részt az adott munkahelyi köz­vélemény „odafigyeljen” a na­pirend tárgyalására, másrészt, hogy a testületi döntés, állás­­foglalás minél megalapozot­tabb, minél helyesebb legyen. Ezt követően részletes elem­zést olvashatunk a gazdasági és pártvezetők együtműködésé­­nek, illetve az üzemi négyszö­gek munkájának tapasztalatai­ról, amelyekről a későbbiekben adunk lapunk olvasóinak rész­letesebb tájékoztatást. A reformnak a párt gazda­ságszervező munkájának mód­szereire, stílusára gyakorolt hatását vizsgálva a végrehajtó bizottság előterjesztése elisme­rően rögzíti az e téren már el­ért eredményeket, s a még Fontos feladat Fontos munkában vannak az ÉMV karbantartói. Az M-üzem dolgozóira hárul a nagy gyár minden berendezésének, gépé­nek karbantartása. Képünkön, a DN 19-es üzem­részben egy desztilláló torony felújításánál záróperem felcsa­­varozását végzi Szabó László. (Fotó: Katona Gyula.) BORSOM VWSTrSfc Új mentőállomás Kamcbarcikán adják rendeltetésének az új mentőállomást, amely a Tar­­dona-parton, a tüdőbeteg-gon­dozó intézet szomszédságában épül. Sürgős igény kielégíté­sét jelenti ennek a létesít­ménynek a munkája, hiszen ha bármilyen esetben mentő­kocsira van szükség, Sajó­­szentpéterre kell telefonálni, s onnan hívni segítséget. Igaz, hogy ez az állapot át­menetinek volt tekinthető, miután a régi, korszerűtlen állomás lebontását követően — az új felépítéséig — Sajó­­szentpétert jelölték ki ideigle­nes tartózkodási helyként. Mindebből következően jogos volt a remény: a lehető leg­rövidebb idő alatt felépül az új mentőállomás. Csakhogy — — sajnos — nem így történt. A tervek szerint már a múlt év novemberének végére át kellett volna adni rendelteté­sének az új állomást. Mindig közbejött valami — főként létszám- és anyaghiány­t, ami miatt nyolc alkalommal vált szükségessé a határidő­módosítás. Remélhetőleg a beruházók és a kivitelezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy e fontos létesítményben mielőbb megkezdődhessék a munka. Az építkezés költségeinek a fedezésére a Borsodi Vegyi­kombinát mintegy 50­0 ezer forinttal járult hozzá. A város egészségügyi ellá­tásában nagy fontosságú fel­adat oldódik meg, ha majd — várhatóan rövidesen — át- 3 A pártbizottság megtárgyalta Hogyan érvényesül az üzemi demokrácia Tiszaszederkényben IV. HOGY visszapillantsunk kis­sé e cikksorozatban foglaltak­ra: az első két rész valóban az üzemi demokrácia érvénye­sülésének módjáról és helyze­téről, mai fokáról szólt, a har­madik folytatás már inkább arról, hogy a jövőben miként kell hatékonyabban érvénye­sülnie az üzemi demokráciá­nak, míg ez a negyedik, befe­jező rész arra is választ igyek­szik adni: miért kell jobban érvényesülnie, és — a pártbi­zottsági ülés felszólalói szerint — mi a legfontosabb néhány helyi teendő ennek elősegíté­sére. Buday László kereste és fo­galmazta meg a legérdekesebb választ arra a kérdésre: miért kell jobban érvényesülnie az üzemekben a demokratizmus­nak. Kissé pszichológiai jelle­gű, de mindenképpen figye­lemre méltó magyarázattal szolgált. Íme: — Az üzemekben a jelenle­gi kedvezőbb politikai légkör­ben az üzemi demokrácia vál­tozatos formáinak felhasználá­sa jó lehetőséget biztosít a dol­gozókkal való kapcsolat javí­tására, szemléletük szocialista formálására, aktivitásuk, fele­lősségük fejlesztésére. Az em­beri kapcsolatok javítása, a szocialista együttélés normái­nak munkahelyi alkalmazása megkívánja, hogy a vezetők osszák meg gondjaikat a dol­gozókkal. A vezetés követel­ménye, hogy a vitát, ha ilyen előfordul, döntéssel zárja le. A FELADATOK végrehajtá­sa közben nincs helye vitának, de az is igaz, hogy munka közben több olyan hasznos ja­vaslata lehet a dolgozóknak, amelyekre érdemes odafigyel­ni, hasznosítani azokat. Úgy érzem, a gazdasági mechaniz­mus reformja kedvező feltéte­leket teremtett az egyszemélyi felelős vezetés és a dolgozók­nak a vezetésben való részvé­tele együttes megvalósítására. Ez a két elv dialektikus kap­csolatban van egymással, ér­vényesítése a mi viszonyaink között követelmény. Úgy vélem, az az ember, aki mindig csak végrehajt (igaz, ezt is kell), akinek mindig csak parancsolnak, utasítást adnak, anélkül, hogy véle­ményt nyilváníthatna, illetve véleményét igényelnék, figye­lembe vennék, óhatatlanul egyoldalúvá válik. Minden fel­nőtt embernek van általában mindenről véleménye, csak legfeljebb nem hangoztatja. De ha azt rendszeresen magába fojtja, feltétlenül belső feszült­séget okoz. Gyengíti értékes tulajdonságait, s az illetőt kö­zömbössé, cinikussá teszi, vagy agresszivitást, állandó szem­benállást vált ki benne. Az üzemi demokrácia, a vezetés­ben való részvétel, a szabad véleménynyilvánítás viszont elősegíti, hogy ilyen belső fe­szültség ne alakuljon ki az emberben, vagy ha az valami­lyen okból mégis fellépne, ak­kor is könnyebben levezetődik. AZ ÜZEMI demokrácia vi­tával jár együtt. A dolgozók és vezetők véleményt mondanak, érvelnek, meg akarják győzni egymást. Ez nem történhet ha­talmi szóval, mert az már nem meggyőzés, hanem elhallgatta­tás. Sokan félnek a vitától, mert ellentétet, személyeske­dést tételeznek fel mögötte. Hibás felfogás ez, mert ha van ellentét, azt a viták egészsége­sen feloldják, megszüntetik, vi­szont ha a véleménykülönbség nem jut felszínre, ha valami­ről hallgatunk, az egyáltalán nem jelenti, hogy a valóságban nincs meg az ellentmondás. Az üzemi demokrácia mind a dolgozók, mind a vezetők vitakészségét fejleszti. Ébren tartja az egészséges kritikai szellemet, hiszen egyik formá­ja annak. Ez fontos a dolgo­zók és a vezetők szempontjá­ból egyaránt. Az ilyen szem­lélet kialakulásának az a fel­tétele, hogy a vezetők az őszin­teségért ne megtorlással fizes­senek. Ne féltsék tekintélyüket a nyílt, bátor szótól. Úgy gon­dolom, hogy egyetlen vezető tekintélyét sem rombolták le azzal, ha a beosztottjai őszin­tén, nyíltan szóltak előtte. Az őszinteség, a bátorság ne csu­pán a beosztottak erénye le­gyen, hanem a vezetőké is. Nekik is legyen bátorságuk nyíltan, őszintén beszélni be­osztottjaikkal, a népszerűtlen intézkedésekről ugyanúgy, mint saját hibás döntéseikről, de esetleges tévedéseiről is. Ösz­­szegezésül megállapítható: az üzemi demokrácia légköre jó közérzetet teremt, fejleszti a dolgozók alkotókészségét és fe­lelősségérzetét. BEFEJEZÉSÜL Buday elv­társ arra a feladatra hívta fel a figyelmet, amelyről az ülés más — főleg a TVK-ban dol­gozó — részvevői közül többen is szóltak sürgetően­ a válla­laton belüli jog- és hatáskörök decentralizálásának fontossá­gára. Szükséges ez az üzemi demokrácia jobb érvényesülé­se és érvényesíthetősége szem­pontjából is, másrészt teljesen indokolatlan és káros, hogy — különösen ma, a reform beve­zetése után mésfél évvel — a vállalati belső mechanizmus túl centralizált legyen, hogy a dolgozókat is érintő helyi, üze­mi ügyekben ne ott döntsenek, ahol a legjobb helyzetismeret azt lehetővé tenné, hanem „va­lahol feljebb". Nyilvánvaló, hogy ez esetben a problémák kevésbé valóságosan jelentkez­nek, a személyes ügyek akta­ügyekké silányulnak, s hogy ez a helyzet sérti az alsóbb szintű vezetőknek a kötelessé­gük mellől megvont jogkör folytán az önérzetét, megnyir­bálja vezetési lehetőségeiket, s módot ad arra is, hogy egy­­egy elintézési aktusért a fele­lősséget elhárítsák magukról, hiszen az „valahol feljebb" ke­resendő. Nem szorul bővebb magya­rázata, hogy az efféle túlcent­ralizáltság egy-egy vállalat belső „mikromechanizmusá­­ban” mennyire ellentétes a re­form egész szellemével, és bi­zony korlátokat állít a dolgo­zók jogainak képviseleti úton való gyakorlása elé is, az üze­mi demokrácia érvényesülésé­nek közvetlen formáit pedig állandó „hidegzuhany” alatt tartja. Mindezt persze nem így, nem ezekkel a szavakkal mondták el a június 6-i pártbizottsági ülésen a belső vállalati jog- és hatáskörök decentralizálását sürgető felszólalók, ám az ér­veik, gondolataik mélyén ez volt a lényeg, amelynek ter­mészetesen e helyütt csak az összefoglaló megfogalmazására szorítkozhatunk. SZERVESEN kapcsolódott ehhez — ugyancsak több hoz­zászólás összegező tanulsága­ként —, hogy bizony ma még nagyon sok dolgozót nevelni is kell arra, hogy éljen az üzemi demokrácia adta jogokkal és lehetőségekkel. Hogy merjen élni azokkal­ — a közösség, a közjó érdekében. Egészen meg­lepő hiányáról is említést tett e „bátorságnak” egyik-másik felszólaló. Fontos intelem ez arra, hogy nagyon sok feladat vár még az emberek nevelésé­ben, öntudatuk növelésében megoldásra addig, amíg odáig jutunk, hogy dolgozóink a min­dennapi élet természetes köze­gének tekintsék a szabad véle­ménynyilvánítás alkotó, sok­sok emberi energiát felszaba­dító légkörét. (Vége.) Diósgyőrött hangzott el (Folytatás az 1. oldalról.) ban külső cégekkel végeztetett karbantartási, felújítási jellegű munkáinkat, illetve az azokra fordított kiadásainkat felül­vizsgálva, megállapítottuk: sokkal jobban „jövünk ki”, ha ezeket a feladatokat belső erő­vel oldjuk meg. Ehhez termé­szetesen munkaerő-felvételt kellett eszközölnünk, ami ron­totta a hagyományos értelem­be vett termelékenységi muta­tóinkat. Ezzel szemben viszont jelentős megtakarítást tett le­hetővé a költségráfordítások­ban, minthogy a külső cégek­nek minimum a rezsiköltségeit — amelyek nem kis összegre rúgnak — megtarthatjuk a vál­lalati kasszában. A DIGÉP vállalatvezetőségé­nek képviseletében Koval Pál szociális igazgató adott rövid tájékoztatást az értekezlet rész­vevőinek. A többi között el­mondotta, hogy gyáruk első­sorban egyedi gépek, berende­zések előállítására hivatott, s a gazdaságosság, a vállalati jöve­delmezőség szempontjából is ez a termelési profil jelent ked­vező lehetőségeket. Kovai elvtárs érdekes tájé­koztatójából ezúttal egy konk­rét példát említenénk. A bú­várszivattyúk gyártása koráb­ban hazánkban a DIGÉP mo­nopóliuma volt. Ennek megfe­lelően a gyár „diktálta” a ve­vőknek e szivattyúk­ árát is, eredetileg 2800 forint összeg­ben. A monopóliumot azonban egyszercsak megtörte egy ktsz, amely saját gyártmányú búvár­­szivattyúkkal jelentkezett a piacon, darabonként 2400 fo­rintért. Mi mást lehetett tenni, mint hogy a DIGÉP szakemberei összedugták a fejüket, és szá­molni kezdtek. Az eredmény az lett, hogy ha 600 forinttal csökkentik e termékük árát, vagyis darabonként 2200 forint­ért kínálják eladásra búvár­­szivattyúikat, akkor is tisztesé­­ges vállalati haszonnal gyárt­hatják és értékesíthetik azokat. Egyaránt érdekes és figyel­met keltő tájékoztatást adott mindkét gazdasági vezető arról az idén már gyakran tapasztalt „tünetről”, amely — az ez év­től foganatosított, szigorúbb pénzgazdálkodást célzó szabá­lyozások folytán — egyaránt érinti az LKM és a DIGÉP „kasszáját”, illetve annak pénz­­állományát. Arról van ugyanis szó, hogy egy-egy megrendelés teljesítését követően nem egy­szer fizetésképtelen átmeneti­leg több olyan vállalat is, amely korábban éveken át, szinte korlátlanul fizetőképes volt. Ilyen esetekben az LKM — mint Énekes elvtárs mon­dotta — türelmes e vevőivel szemben, Koval elvtárs pedig azt mondotta, hogy már a meg­rendelés felvételekor „nem árt” a banknál meggyőződni a vevő pénzügyi helyzetéről. A mindvégig hasznos és ér­dekes eszmecsere után ebéd következett a Hámor étterem­ben, majd a kohászat néhány üzemének, műhelyének mun­kájával ismerkedtek a helyszí­nen a vendégek, akiknek a vas és acél „élővilágának” e látnivalói szintén sok mara­dandó élményt, „forró” emlé­ket nyújtottak, miként ezt kö­vetően a Miskolc nevezetessé­geivel való ismerkedésük is. Másnap Aggteleken, Domi­­­án és Jósvafőn „barlangászá­­son” vettek részt. (m­ó r­e­n) Dr. Énekes Sándor tájékoztatóját tartja a 200 éves LKM-ről

Next