Borsodi Vegyész, 1969. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1969-07-03 / 27. szám
Wt. Jsztros J. Gazdaságpolitika mas emberért (Folytatás az 1. oldalról.) Egy későbbi részében a jelentés megemlíti, hogy a PVC II. bővítés keretében megvalósult 2 milliárd értékű beruházás ez évi befejezésének, a tervezett termelési volumen előkészítésének, a berendezések és gépek próbaüzemének elkezdése az elmúlt fél évben egy sor olyan nehézségbe ütközött, amelyek nagyobb része a vállalati vezetés és kollektíva hibáján kívül állott elő. Kétségtelen, hogy a PVC II. „belépése” nehezebbé tette és teszi az adott terület dolgozóinak feladatát, de meggyőződésünk, hogy azt megfelelően meg fogják oldani ”— hangsúlyozza a párt-vb. A továbbiakban a pártmunka jelentős javulásának tényeit, s azoknak a közhangulatra gyakorolt kedvező hatását méltatja a jelentés, amely következő fejezetében részletes vizsgálat tárgyává teszi a gazdasági szervező, irányító, ellenőrző tevékenység problémáit és a vezetés színvonalának jelenlegi helyzetét. „Vállalatunknál a gazdaságirányítás reformja a vegyipar sajátos helyzetéből adódóan még fokozottabb jelentőségű, mint más vállalatoknál. Egyrészt a BVK-nak nagy volumenű beruházást kell megvalósítania, miközben komoly erőfeszítést igénylő termelési tervet is végre kell hajtania. Másrészt — pártunk gazdaságpolitikájából adódóan — a kemizálás, a vegyipar fejlődése középpontjában áll, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyre nagyobb szerepet kap. Ehhez a sajátos helyzethez is,állítva a mércét, olvashatjuk a következő megállapítást: A vállalat gazdasági vezetői az új helyzetnek megfelelően fel tudtak nőni a feladatokhoz, és képesek további célok kijelölésére, a tennivalók megszervezésére és irányítására a jövőben is. Pártvezetőink szintén lépést tartottak a gazdasági fejlődéssel, s ennek megfelelően juttatják érvényre az adott munkaterületükön a párt gazdaságpolitikájának fontos részfeladatait. Ezt az összefoglalóan pozitív értékelést részletes elemzés követi, amely vizsgálat tárgyává teszi mind a gazdasági, mind a pártvezetők iránt támasztott hármas követelmény alakulásának konkrét megnyilvánulásait a vállalatnál. „A magasabb vezetési színvonal biztosítása csak úgy lehetséges, ha a pártos gazdasági vezetők állandó képzése, illetve továbbképzése rendszeressé válik és megfelelő szinten történik” — írja a jelentés, amely hangsúlyozza, hogy szükséges tennivalókat is részletesen tárgyalja. Alapkövetelményként hangsúlyozza e tekintetben, mind a gazdasági, mind a politikai információk jelentőségét, azok továbbításának gyorsaságát és alaposságát. Szóvá teszi ezután a pertmustán gyakorlatában érvényesülő hatáskörök decentralizálásával kapcsolatos tapasztalatokat, amelyek nem minden tekintetben kedvezőek a vállalatnál. Ezzel kapcsolatban, mint lényeges követelményt rögzíti: „A pártalapszervezeteknél is a legfontosabb, hogy jól tudjanak élni a hatalommal, és ne uralkodni akarjanak. Ez szerez becsületet a pártnak.” Végül az előterjesztés sorra veszi azokat a feladatokat, amelyeket a gazdasági szervező munkában a továbbiakban végre kell hajtaniuk a különböző pártszerveknek a Borsodi Vegyikombinát tevékenységének, gazdasági működésének jobb elősegítése, magasabb színvonalra emelése érdekében. A vitában felszólalók is ennek szellemében mondták el véleményüket egy-egy részkérdésről, illetve az újabban elért eredmények helyes megítélési módjáról. Hangot kaptak a hozzászólásokban azok a legégetőbb gondok is, amelyek a munkaerő biztosításával, a lakáshelyzet javításával, az üzemi demokrácia minél teljesebb kiszélesítésével és általában a továbbfejlődés lehetőségeivel kapcsolatban BVK-szerte foglalkoztatják a közvéleményt. a hibák gyökeres felszámolása érdekében a pártmunka egyes területeinek időnkénti mélyreható elemzésére van szükség. A határozatok végrehajtása döntően azon múlik, hogy menynyire ismerjük fel gazdasági és politikai munkánkban a konkrét negatív jelenségeket, azok összefüggéseit és eredetük forrását. A továbbiakban a pártmunka fontos követelményeként szabja meg az anyag, hogy a különböző szinteken, munkahelyeken testület megvitatásra szánt jelentős kérdésekben a kommunisták előzetesen tanácskozzanak dolgozótársaikkal, kérjék ki véleményüket, hogy egyrészt az adott munkahelyi közvélemény „odafigyeljen” a napirend tárgyalására, másrészt, hogy a testületi döntés, állásfoglalás minél megalapozottabb, minél helyesebb legyen. Ezt követően részletes elemzést olvashatunk a gazdasági és pártvezetők együtműködésének, illetve az üzemi négyszögek munkájának tapasztalatairól, amelyekről a későbbiekben adunk lapunk olvasóinak részletesebb tájékoztatást. A reformnak a párt gazdaságszervező munkájának módszereire, stílusára gyakorolt hatását vizsgálva a végrehajtó bizottság előterjesztése elismerően rögzíti az e téren már elért eredményeket, s a még Fontos feladat Fontos munkában vannak az ÉMV karbantartói. Az M-üzem dolgozóira hárul a nagy gyár minden berendezésének, gépének karbantartása. Képünkön, a DN 19-es üzemrészben egy desztilláló torony felújításánál záróperem felcsavarozását végzi Szabó László. (Fotó: Katona Gyula.) BORSOM VWSTrSfc Új mentőállomás Kamcbarcikán adják rendeltetésének az új mentőállomást, amely a Tardona-parton, a tüdőbeteg-gondozó intézet szomszédságában épül. Sürgős igény kielégítését jelenti ennek a létesítménynek a munkája, hiszen ha bármilyen esetben mentőkocsira van szükség, Sajószentpéterre kell telefonálni, s onnan hívni segítséget. Igaz, hogy ez az állapot átmenetinek volt tekinthető, miután a régi, korszerűtlen állomás lebontását követően — az új felépítéséig — Sajószentpétert jelölték ki ideiglenes tartózkodási helyként. Mindebből következően jogos volt a remény: a lehető legrövidebb idő alatt felépül az új mentőállomás. Csakhogy — — sajnos — nem így történt. A tervek szerint már a múlt év novemberének végére át kellett volna adni rendeltetésének az új állomást. Mindig közbejött valami — főként létszám- és anyaghiányt, ami miatt nyolc alkalommal vált szükségessé a határidőmódosítás. Remélhetőleg a beruházók és a kivitelezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy e fontos létesítményben mielőbb megkezdődhessék a munka. Az építkezés költségeinek a fedezésére a Borsodi Vegyikombinát mintegy 500 ezer forinttal járult hozzá. A város egészségügyi ellátásában nagy fontosságú feladat oldódik meg, ha majd — várhatóan rövidesen — át- 3 A pártbizottság megtárgyalta Hogyan érvényesül az üzemi demokrácia Tiszaszederkényben IV. HOGY visszapillantsunk kissé e cikksorozatban foglaltakra: az első két rész valóban az üzemi demokrácia érvényesülésének módjáról és helyzetéről, mai fokáról szólt, a harmadik folytatás már inkább arról, hogy a jövőben miként kell hatékonyabban érvényesülnie az üzemi demokráciának, míg ez a negyedik, befejező rész arra is választ igyekszik adni: miért kell jobban érvényesülnie, és — a pártbizottsági ülés felszólalói szerint — mi a legfontosabb néhány helyi teendő ennek elősegítésére. Buday László kereste és fogalmazta meg a legérdekesebb választ arra a kérdésre: miért kell jobban érvényesülnie az üzemekben a demokratizmusnak. Kissé pszichológiai jellegű, de mindenképpen figyelemre méltó magyarázattal szolgált. Íme: — Az üzemekben a jelenlegi kedvezőbb politikai légkörben az üzemi demokrácia változatos formáinak felhasználása jó lehetőséget biztosít a dolgozókkal való kapcsolat javítására, szemléletük szocialista formálására, aktivitásuk, felelősségük fejlesztésére. Az emberi kapcsolatok javítása, a szocialista együttélés normáinak munkahelyi alkalmazása megkívánja, hogy a vezetők osszák meg gondjaikat a dolgozókkal. A vezetés követelménye, hogy a vitát, ha ilyen előfordul, döntéssel zárja le. A FELADATOK végrehajtása közben nincs helye vitának, de az is igaz, hogy munka közben több olyan hasznos javaslata lehet a dolgozóknak, amelyekre érdemes odafigyelni, hasznosítani azokat. Úgy érzem, a gazdasági mechanizmus reformja kedvező feltételeket teremtett az egyszemélyi felelős vezetés és a dolgozóknak a vezetésben való részvétele együttes megvalósítására. Ez a két elv dialektikus kapcsolatban van egymással, érvényesítése a mi viszonyaink között követelmény. Úgy vélem, az az ember, aki mindig csak végrehajt (igaz, ezt is kell), akinek mindig csak parancsolnak, utasítást adnak, anélkül, hogy véleményt nyilváníthatna, illetve véleményét igényelnék, figyelembe vennék, óhatatlanul egyoldalúvá válik. Minden felnőtt embernek van általában mindenről véleménye, csak legfeljebb nem hangoztatja. De ha azt rendszeresen magába fojtja, feltétlenül belső feszültséget okoz. Gyengíti értékes tulajdonságait, s az illetőt közömbössé, cinikussá teszi, vagy agresszivitást, állandó szembenállást vált ki benne. Az üzemi demokrácia, a vezetésben való részvétel, a szabad véleménynyilvánítás viszont elősegíti, hogy ilyen belső feszültség ne alakuljon ki az emberben, vagy ha az valamilyen okból mégis fellépne, akkor is könnyebben levezetődik. AZ ÜZEMI demokrácia vitával jár együtt. A dolgozók és vezetők véleményt mondanak, érvelnek, meg akarják győzni egymást. Ez nem történhet hatalmi szóval, mert az már nem meggyőzés, hanem elhallgattatás. Sokan félnek a vitától, mert ellentétet, személyeskedést tételeznek fel mögötte. Hibás felfogás ez, mert ha van ellentét, azt a viták egészségesen feloldják, megszüntetik, viszont ha a véleménykülönbség nem jut felszínre, ha valamiről hallgatunk, az egyáltalán nem jelenti, hogy a valóságban nincs meg az ellentmondás. Az üzemi demokrácia mind a dolgozók, mind a vezetők vitakészségét fejleszti. Ébren tartja az egészséges kritikai szellemet, hiszen egyik formája annak. Ez fontos a dolgozók és a vezetők szempontjából egyaránt. Az ilyen szemlélet kialakulásának az a feltétele, hogy a vezetők az őszinteségért ne megtorlással fizessenek. Ne féltsék tekintélyüket a nyílt, bátor szótól. Úgy gondolom, hogy egyetlen vezető tekintélyét sem rombolták le azzal, ha a beosztottjai őszintén, nyíltan szóltak előtte. Az őszinteség, a bátorság ne csupán a beosztottak erénye legyen, hanem a vezetőké is. Nekik is legyen bátorságuk nyíltan, őszintén beszélni beosztottjaikkal, a népszerűtlen intézkedésekről ugyanúgy, mint saját hibás döntéseikről, de esetleges tévedéseiről is. Öszszegezésül megállapítható: az üzemi demokrácia légköre jó közérzetet teremt, fejleszti a dolgozók alkotókészségét és felelősségérzetét. BEFEJEZÉSÜL Buday elvtárs arra a feladatra hívta fel a figyelmet, amelyről az ülés más — főleg a TVK-ban dolgozó — részvevői közül többen is szóltak sürgetően a vállalaton belüli jog- és hatáskörök decentralizálásának fontosságára. Szükséges ez az üzemi demokrácia jobb érvényesülése és érvényesíthetősége szempontjából is, másrészt teljesen indokolatlan és káros, hogy — különösen ma, a reform bevezetése után mésfél évvel — a vállalati belső mechanizmus túl centralizált legyen, hogy a dolgozókat is érintő helyi, üzemi ügyekben ne ott döntsenek, ahol a legjobb helyzetismeret azt lehetővé tenné, hanem „valahol feljebb". Nyilvánvaló, hogy ez esetben a problémák kevésbé valóságosan jelentkeznek, a személyes ügyek aktaügyekké silányulnak, s hogy ez a helyzet sérti az alsóbb szintű vezetőknek a kötelességük mellől megvont jogkör folytán az önérzetét, megnyirbálja vezetési lehetőségeiket, s módot ad arra is, hogy egyegy elintézési aktusért a felelősséget elhárítsák magukról, hiszen az „valahol feljebb" keresendő. Nem szorul bővebb magyarázata, hogy az efféle túlcentralizáltság egy-egy vállalat belső „mikromechanizmusában” mennyire ellentétes a reform egész szellemével, és bizony korlátokat állít a dolgozók jogainak képviseleti úton való gyakorlása elé is, az üzemi demokrácia érvényesülésének közvetlen formáit pedig állandó „hidegzuhany” alatt tartja. Mindezt persze nem így, nem ezekkel a szavakkal mondták el a június 6-i pártbizottsági ülésen a belső vállalati jog- és hatáskörök decentralizálását sürgető felszólalók, ám az érveik, gondolataik mélyén ez volt a lényeg, amelynek természetesen e helyütt csak az összefoglaló megfogalmazására szorítkozhatunk. SZERVESEN kapcsolódott ehhez — ugyancsak több hozzászólás összegező tanulságaként —, hogy bizony ma még nagyon sok dolgozót nevelni is kell arra, hogy éljen az üzemi demokrácia adta jogokkal és lehetőségekkel. Hogy merjen élni azokkal — a közösség, a közjó érdekében. Egészen meglepő hiányáról is említést tett e „bátorságnak” egyik-másik felszólaló. Fontos intelem ez arra, hogy nagyon sok feladat vár még az emberek nevelésében, öntudatuk növelésében megoldásra addig, amíg odáig jutunk, hogy dolgozóink a mindennapi élet természetes közegének tekintsék a szabad véleménynyilvánítás alkotó, soksok emberi energiát felszabadító légkörét. (Vége.) Diósgyőrött hangzott el (Folytatás az 1. oldalról.) ban külső cégekkel végeztetett karbantartási, felújítási jellegű munkáinkat, illetve az azokra fordított kiadásainkat felülvizsgálva, megállapítottuk: sokkal jobban „jövünk ki”, ha ezeket a feladatokat belső erővel oldjuk meg. Ehhez természetesen munkaerő-felvételt kellett eszközölnünk, ami rontotta a hagyományos értelembe vett termelékenységi mutatóinkat. Ezzel szemben viszont jelentős megtakarítást tett lehetővé a költségráfordításokban, minthogy a külső cégeknek minimum a rezsiköltségeit — amelyek nem kis összegre rúgnak — megtarthatjuk a vállalati kasszában. A DIGÉP vállalatvezetőségének képviseletében Koval Pál szociális igazgató adott rövid tájékoztatást az értekezlet részvevőinek. A többi között elmondotta, hogy gyáruk elsősorban egyedi gépek, berendezések előállítására hivatott, s a gazdaságosság, a vállalati jövedelmezőség szempontjából is ez a termelési profil jelent kedvező lehetőségeket. Kovai elvtárs érdekes tájékoztatójából ezúttal egy konkrét példát említenénk. A búvárszivattyúk gyártása korábban hazánkban a DIGÉP monopóliuma volt. Ennek megfelelően a gyár „diktálta” a vevőknek e szivattyúk árát is, eredetileg 2800 forint összegben. A monopóliumot azonban egyszercsak megtörte egy ktsz, amely saját gyártmányú búvárszivattyúkkal jelentkezett a piacon, darabonként 2400 forintért. Mi mást lehetett tenni, mint hogy a DIGÉP szakemberei összedugták a fejüket, és számolni kezdtek. Az eredmény az lett, hogy ha 600 forinttal csökkentik e termékük árát, vagyis darabonként 2200 forintért kínálják eladásra búvárszivattyúikat, akkor is tiszteséges vállalati haszonnal gyárthatják és értékesíthetik azokat. Egyaránt érdekes és figyelmet keltő tájékoztatást adott mindkét gazdasági vezető arról az idén már gyakran tapasztalt „tünetről”, amely — az ez évtől foganatosított, szigorúbb pénzgazdálkodást célzó szabályozások folytán — egyaránt érinti az LKM és a DIGÉP „kasszáját”, illetve annak pénzállományát. Arról van ugyanis szó, hogy egy-egy megrendelés teljesítését követően nem egyszer fizetésképtelen átmenetileg több olyan vállalat is, amely korábban éveken át, szinte korlátlanul fizetőképes volt. Ilyen esetekben az LKM — mint Énekes elvtárs mondotta — türelmes e vevőivel szemben, Koval elvtárs pedig azt mondotta, hogy már a megrendelés felvételekor „nem árt” a banknál meggyőződni a vevő pénzügyi helyzetéről. A mindvégig hasznos és érdekes eszmecsere után ebéd következett a Hámor étteremben, majd a kohászat néhány üzemének, műhelyének munkájával ismerkedtek a helyszínen a vendégek, akiknek a vas és acél „élővilágának” e látnivalói szintén sok maradandó élményt, „forró” emléket nyújtottak, miként ezt követően a Miskolc nevezetességeivel való ismerkedésük is. Másnap Aggteleken, Domián és Jósvafőn „barlangászáson” vettek részt. (mó ren) Dr. Énekes Sándor tájékoztatóját tartja a 200 éves LKM-ről