Borsodi Vegyész, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-23 / 13. szám

2 kísérlet, melytől sokat várnak DR. KISS SÁNDOR, a Bor­sodi Vegyikombinát agroké­miai kísérleti telepének ve­zetője a múlt évben Pécsett megrendezett biokémiai ván­dorgyűlésen szakmai körök­ben nagy érdeklődést kivál­tó előadást tartott. A vér he­moglobin tartalmának növe­lése magnézium alkalmazá­sával című előadásában egy, a kazincbarcikai városi kór­ház főorvosával, Melles Zol­tánnal közösen elvégzett kí­sérlet eredményéről számolt be. Kutatásaik eredményére nemcsak az egészségügyi, de több vegyipari szakember is felfigyelt. Felkeltette érdek­lődését az ÉMV vezetőinek is. A bábonyi gyárban évek óta nagy gondot fordítanak a dolgozók egészségét káro­sító hatások megszüntetésé­re. Ennek érdekében számos műszaki módosítást, munka­­szervezési intézkedést való­sítottak meg. Sajnos, minden veszélyforrást még nem si­került felszámolni, ma is van olyan üzem, ahol a dolgozók az egészséget, mindenekelőtt a vért károsító légtérben végzik munkájukat. Az ÉMV vezetői szeretnék mielőbb kiküszöbölni az ilyen hatásokat, s ehhez az említett kísérlet eredményei is nagy segítséget nyújthat­nak. Ez indította a gyár kép­viselőit — Szilágyi Gyula műszaki igazgatóhelyettest, dr. Sallay Zoltán üzemi fő­orvost és Regécy László munkavédelmi osztályveze­tőt — arra, hogy a kísér­let eredményeiről személye­sen is elbeszélgessenek a BVK szakemberével. A MÚLT HÉTEN TAR­TOTT tapasztalatcserétől, il­letve az ezt követő közös munkától azt várják, hogy tovább sikerül csökkenteni a dolgozók egészségi károsodá­sát. ­­jé enk­ítt „titkai” Ösztönzőbb premizálás A Tiszai Vegyikombinát I- es műanyagfeldolgozó-gyárá­­nak a profilja a nehézpárna­­zsák, a nehézfólia, az agro­­fólia és a különböző zsugor­fóliák. Nagy József, a gyár meg­bízott üzemvezetője elmond­ta, hogy naponta átlagosan húsz tonnát termelnek. Ez igen szép eredmény, mivel a napi terv mindössze 18,2 ton­na. A kiváló eredmény oka is egyszerű. Idén januártól bevezették az ösztönzőbb tel­jesítmény-premizálást. A dol­gozókat az eddigieknél job­ban érdekeltté tették a ter­melésben. Az intézkedés után gazda­ságosabb lett a termelés, ugyanakkor a munkások fi­zetése havonta 140—150 fo­rinttal nőtt. Ezenkívül az egyenletes termelés­ egyik alapja az üze­meltetők jó összhangja a karbantartókkal. Most vizs­gálták, miképpen lehetne a karbantartókat is jobban ér­dekeltté tenni a termelésben. A hetven dolgozóval ter­melő gyárban 4 szocialista brigád tevékenykedik, közü­lük a Münnich Ferenc kol­lektíva bizonyult a legjobb­nak a múlt évi munkaver­senyben, az I-es és a II-es műany­agf­eldolgozó-gyárban. Győztesek A középiskolások megyei szavalóversenyét Sztanko­­vics Margit, az ózdi József Attila Gimnázium tanulója nyerte. Második helyezést ért el Pocsai Piroska, a le­­ninvárosi Kun Béla Gimná­zium tanulója, harmadik dí­jat Bozó Mária, a kazincbar­cikai Vegyipari Technikum tanulója kapott. BORSODI VEGYÉSZ Napirenden Az ÉMV „alkotmányai" Ezekben a hetekben vala­mennyi vállalat­­ különböző szakszervezeti fórumain meg­vizsgálják: a gazdasági szer­vek az elmúlt esztendőben hogyan hajtották végre a kollektív szerződésben foglal­takat. Magyarán mondva: ar­ra kérnek választ a dolgo­zóktól, hogy a vállalati al­kotmány paragrafusaihoz hí­ven történt-e a tevékenység. És persze mindezen túl arról is számot kell ilyenkor adni, hogy mindenki teljesítette-e a kötelezettségeit. Az első év ismeretes, hogy a múlt év­ben öt esztendős időtartamra megkötött kollektív szerző­dések a vállalatok TV. öt­éves terveivel egyidőben ké­szültek. Az Északmagyaror­­szági Vegyiművekben a vál­lalati alkotmány összeállítá­sában tavaly szinte minden dolgozó bekapcsolódott. Több mint háromszáz észrevétel, javaslat érkezett. Mindezt azért érdemes felidézni, hogy tisztán láthassuk: valóban de­mokratikus légkörben, viták és eszmecserék után, s azok tanulságait és tapasztalatait felhasználva készült ez a szerződés. A kérdés most már az, hogy valóban „alkotmányos" rendben történt-e a vállalati élet az 1971-es esztendőben. Legutóbb erre keresett vá­laszt az a beszámoló, amelyet a­­ vállalat gazdasági vezetése terjesztett a szakszervezeti bizottság elé. Az szb megvi­tatta a jelentést, s bizonyos módosítási javaslatokat ter­jesztett a szakszervezeti ta­nács elé. A következő hetek­ben a műhely- és osztálybi­zottsági üléseken kerül sor eszmecserére, a szerződés el­múlt évi végrehajtásának ér­tékelésére. E gondolatok szellemében tettek javaslatokat bizonyos módosításokra a kollektív szerződésben. Figyelembe kell venni például a továbbiak­ban, hogy megkezdték a­ ter­melést az idén a vállalat ede­­lényi üzemében. A szerződés rendelkezéseit tehát az ot­tani dolgozókra is ki kell ter­jeszteni. Az elmúlt évben sem szűnt meg a munkaerő-probléma a bábonyi gyárban. Különböző munkahelyekről 577 dolgozó számolt le egyetlen esztendő alatt. Ha a megnevezett in­dokokat figyelembe vesszük, a családi problémák­ ,s a ke­vés kereset szerepelt az első helyen. Érdemes megemlíte­ni, hogy az ÉMV-ben követ­kezetesen alkalmazták azt a módszert, hogy egyetlen tá­vozni készülő szakmunkást se tartottak vissza több pénz, jobb bérezés ígéretével. Ezzel megpróbálták védeni a törzs­gárdatagok érdekeit a „ván­dormadarakkal” szemben. Differenciált ösztönzési kategóriákba való beso­roláskor, valamint a múlt évi nyereségrészesedés összegéből megvalósított bérfej­lesztéssel kívánták a gyár régi dolgo­zóinak további megbecsülé­sét megvalósítani. Az szb ál­tal elfogadott javaslat egyéb­ként azt is tartalmazza, hogy a „mozgó” juttatásként ren­delkezésre álló összegek ed­diginél differenciáltabb szét­osztásával, s az összeg növe­lésével kell tovább ösztönözni a dolgozókat a jó munkára, a gyárhoz való Hűségre. Több, hasonló fontosságú kérdésben foglalt állást a vál­lalati szb és a szakszervezeti tanács. Gy. K. Jobb munkával A gazdasági év értékelése­kor már ismertették a dolgo­zókkal, hogy a vállalati célo­kat tavaly nem sikerült el­érni. Nem múlott ez mindig objektív okokon, s — amint azt a gazdaságvezetők beszá­molója megállapítja — „a saját munkánk javításával is sokat tehetünk a jobb ered­ményekért ...” Arcok a gyárból Hosszú ideje beszélgettünk már, múltak az órák, és egy­szeresak észrevettem: önma­gáról alig mondott valamit Oszkó Sándorné. Pár szűk­szavúan megfogalmazott mondat, egy-két életrajzi adat árválkodott parányi jegyzetfüzetem egyetlen lap­ján. És mégis, ahogyan fel­lapozom a noteszt, és felidé­zem emlékezetemben azt a találkozást, rá kell döbben­nem, hogy sok mindent meg­tudtam arról az asszonyról. Megismerhettem egy mai nő, egy munkásélet örömeit, gondjait. Nem szavakkal mondotta mindezt el nekem Oszkóné. Elővette a brigád naplóját, s olvasgattam a sorokat. Az íróasztal fiókjából fényképek kerültek elő. A falon meg ott láttam egy oklevelet. Az­tán végigjártuk a munkahe­lyét. Láttam az ÉMV gyári mosodáját, és lépésről lépés­re lehettem tanúja, hogyan lesz az olajos, poros, foltos munkaruha ismét habtiszta. Megcsodálhattam a monstre gépeket, átlábaltunk a ki­csorduló vízen, hallgattuk a centrifugák zúgását, aztán megnéztük, hogyan simulnak ki a vasaló nők keze nyo­mán a ráncok a friss ruhá­kon. .. Mire visszatértünk a két zümmögő varrógép szom­szédságában levő, parányi szobába. Oszkóné, a mosoda vezetője csak annyit kérde­zett: — Ugye, most már érti, hogy miért nem magamról beszélek? Azt már mástól tudom meg, hogy ő, aki itt műve­zetői státuszban végzi a mun­káját, adminisztrál, megren­deléseket vesz fel és kiadja a tiszta holmit, övé a tizenöt munkatársnő minden gond­­ja-baja. És azt is elmondták, hogy nem ritkaság: kézbe veszi a vasalót, s végzi a munkát, mert „szorít” a ha­táridő, és azt be kell tar­tani ... — Amikor most a tizen­nyolcadik évemet kezdem el itt a gyárban, elmondhatom: annak idején nehéz szívvel indultam útnak ide. Báthod­y­­ba Nyergesújfaluból. D­ehát a férjem itt lett művezető, „Ez a tizennyolcadik évem...” és a család természetesen kö­vette. Három gyermekünk van, ma már mind kereső, ám akkor kellett a nevelé­sükhöz a pénz. Munkát vál­laltam én is, itt a gyárban. És pár hónap múltával kér­dezték meg, vállalnám-e a mosoda vezetését... A kollektíva szinte minden tagja már a törzsgárdába tar­tozik. Azt mondja Oszkóné, hogy az asszonyok úgy isme­rik itt egymást, hogy egy szemvillanásból megértik, mi a másik gondolata. Összeszo­kott, jó közösség, most vár­ják az aranyfokozatot... Oszkóné a munkáján túl jó néhány társadalmi kötele­zettséget is magára vállalt. Nyolc éve tagja a szakszer­vezeti tanácsnak, a kommu­nális osztály szakszervezeti bizalmija. Azt ismét mások­tól hallottam, hogy nagysze­rű munkáját eddig négy al­kalommal ismerték el A vál­lalat kiváló dolgozója kitün­tetéssel, és idén a NIM által kibocsátott kitüntetést kapta meg. Gyárfás Katalin irodalmi színjátszók találkozója Március 25-én, szombaton délután három órakor Zava­­dovics László, a Borsodi Ve­gyikombinát szakszervezeti bizottságának titkára nyitja meg a szakszervezeti irodal­mi színpadok harmadik me­gyei találkozóját a kazinc­barcikai Egressy Béni Mű­velődési Központban. A találkozón a szakszerve­zeti művelődési otthonok 16 irodalmi színpadának szín­játszó csoportja mutatja be produkcióját. A mai polgári filozófia főbb irányzatai A szerzők átfogó képet adnak a mai polgári filozófia fő irány­zatairól. A kötet részletesen mu­tatja be és elemzi a legfonto­sabb irányzatokat: a pragma­tizmust, a neopozitivizmust, a fenomenológiát, az egzisztencia­lizmust és a neotomizmust. A könyv lapjain érdekes filo­zófiai portrékat találhatunk olyan neves gondolkodókról, mint Peirce, James, Bertrand Russel, Husserl, Jaspers, Heidegger, Sartre. A kötetre nemcsak az egyes irányzatok és gondolkodók is­mertetése jellemző. A szerzők színvonalas elemzést nyújtanak, és ugyanakkor kutatják az egyes iskolák jellemző sajátosságait, eltéréseit, közös vonásait. Bemu­tatják, hogy különféle irány­zatok milyen reális tudományos kérdéseket vetnek fel, milyen szociális problémák foglalkoz­tatják őket; hogyan látják az egyén, a személyiség szerepét a XX. század társadalmaiban, mi az állásfoglalásuk a marxizmus­sal kapcsolatosan. 1972. MÁRCIUS Szabadalom­­. A NÉPGAZDASÁGI TERMELÉS műszaki színvonalának állandó és folyamatos emelését társadalmi-gazdasági rend­szerünk továbbfejlesztése elengedhetetlenül szükségessé te­szi. A gazdaságirányítási rendszerváltás egyik oka is a mű­szaki fejlesztés igényének egyik hatékony eszköze a találmá­nyok kifejlesztése és hasznosítása. Társadalmi és gazdasági rendünknek érdeke, hogy a találmányok kifejlesztését és hasznosítását minden alkalmas eszközzel hatásosan ösztönöz­ze. Az ösztönzéshez a jogi szabályozottság eszközét is fel kell használni. Ezt az ösztönző célt valósítja meg az új szabadalmi törvényünk, az 1969. évi II. törv. Ez a jogforrás korszerű:,,, "tette és tökéletesítette a találmányok jogi védelmét. Jogrendszerünkben több mint egy fél évszázadon keresztül — az osztrák és német törvények adaptációjaként — az 1895 évi XXXVII. törvény szabályozta a találmányok szabadal­mi oltalmának kérdéseit. Ez a törvény már keletkezésekor sem volt haladó és korszerű tartalmú. A fejlődő ipar szük­ségleteit nem tudta maradék, nélkül kiszolgálni. Ugyanakkr hatásos védelmi eszközrendszert sem biztosított a feltaláló érdekeinek védelmére. Magyarország 1909-ben tagja lett az ipari tulajdon oltal­mára alakult Párizsi Uniós Egyezménynek. Miután ennek szövege eltért a magyar szabályozástól, ezért az 1895. év XXXVII. törvény szinkronba kellett hozni a nemzetköz egyezményekkel. Emiatt később számos vonatkozásban, több alkalommal kellett a szabadalmi törvényünket módosítani A módosítások miatt a szabadalmi jog sokszintű, több lép­csős és egyre áttekinthetetlenebb lett. Több kísérletet tettek ugyan 1945 előtt az egységes és átfogó szabadalmi jog ko­difikálására, azonban mindig eredménytelenül. A szabadalmi jogfejlődés történelmében pozitív tartalmú előrelépést jelentett az 1949. évi 8. sz. tvr., amikor a szaba­dalmazhatóság előfeltételei közé felvette a haladás követel­ményét. Ugyanakkor a korábbi, lényegében bejelentési rend­szer helyett a szabadalmazhatóság összes előfeltételeire ki­terjedő elővizsgálatot vezetett be. E jogszabály rendelkezése folytán a Szabadalmi Bíróság megszűnt, hatáskörét az Or­szágos Találmányi Hivatal, illetőleg a budapesti Fővárosi Bíróság vette át. Időközben megváltoztak azok a gazdasági-termelési viszo­nyok, amelyekre szabadalmi joganyag vonatkozott: a szocia­lista termelési viszonyok kiépítésével a találmányok nagy része a feltalálókat alkalmazó és termelőeszközökkel gazdál­kodó állami vállalatok, szövetkezetek keretében jött létre. A szocialista állam alapvető célkitűzésévé vált, hogy tömeg­méretűvé szélesítse a termelés műszaki színvonalának fej­lesztését szolgáló újítói és feltalálói mozgalmat, és biztosítsa az alkotó emberek anyagi elismerését, az újítások és talál­mányok minél szélesebb körű elterjesztését. KOMOLY EREDMÉNY volt ezen a téren, hogy a jogsza­bályok elismerték a munkaviszonyban állók, a tagsági vi­szonyban állók, az alkalmazottak feltalálói díj igényét, a szolgálati találmányok megvalósítása következtében jelent­kező hasznos eredmény után. DR. TÍMÁR LÁSZLÓ Szakemberek külföldön Nem túlzás azt állítani, hogy a bel- és külföldi kap­csolatok megteremtése, a már meglevők ápolása napjaink­ban minden nagyvállalat számára létkérdés. E kapcso­latok egyrészt gyarapítják a vállalatok műszaki, gazdasá­gi szakembereinek ismereteit, tehát műszaki jellegűek. Más­részt kereskedelmi jellegűek, miután a külföldi utak al­kalmával sok esetben került már sor konkrét üzletkötés­re. Örvendetes, hogy az elmúlt hónapokban a Borsodi Ve­gyikombinát is gyarapította külföldi külkereskedelmi kapcsolatait. Ebben a hónap­ban több szakember utazott külföldi cégekhez, vállala­tokhoz, így többek között Varsányi Ottó, a BVK szek­szárdi gyáregységének veze­tője és Hegedűs István kül­kereskedelmi üzletkötő Német Demokratikus Köz­társaságban járt, ahol ige fontos tárgyalásokon vette részt. Szőke Béla, a kombiná kereskedelmi és áruforgalm főosztályvezetője Romániá­ban, míg Pázmándi Gyula, a PVC-üzemcsoport vezetője és Kucsmán Ferenc, a minőség ellenőrzési osztály vezető­i Jugoszláviában tárgyalt. Tóth Pál, a BVK műszaki igazgatóhelyettese és Kovács István technológiai és mű­szaki fejlesztési osztályveze­tő napjainkban is Jugoszlá­viában tartózkodnak. A közeljövőben dr. Gulya Imre távlati fejlesztési osz­tályvezető vezetésével dele­gáció indul a Szovjetuniót Munkavédelmi aktívaértekezlet a TVK-ban Március 16-án, csütörtökön délután munkavédelmi aktí­vaértekezletet tartottak a Ti­szai Vegyikombinátban. A értekezleten Szénási Tiba műszaki igazgató ismer­lte a TVK előtt álló munkavé­delmi feladatokat. Az értekezleten mintegy 22 ezer forint jutalmat osztottál­ ki a kombinát jól tevékeny­kedő munkavédelmi aktívái.

Next