Borsodi Vegyész, 1973. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-05 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A BUK.SUU Mbt.Jhl VH.YIBAKI B/kMkK IMNI.* AR HI III.APJA X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Ára: 50 fillér 1973. JÚLIUS 5. r Új termelési eredmények Az elmúlt héten kedvező termelési eredmények születtek az Észak-magyarországi Vegyiművek B-üzemében. A lúgos akkumulátorlemezek töltéséhez használatos nikkel- és kadmiummasszából az első féléves tervek szerinti mennyiséget sikeresen, időben gyártotta az üzem. A dolgozók jó munkáját dicséri, hogy közben — az előzetes tervekben nem szereplő — munkát is végeznek. Június elején ugyanis „befutott” egy export-megrendelés: egy román cég a fémek korrózió gátlására használható Correx-ből 17 tonnás mennyiséget kér. A B-üzemi kollektíva helytállásának köszönhető, hogy nem kellett ezt az — aránylag későn érkező — üzleti megrendelést visszautasítani a vállalatnak. A raktáron levő alapanyag felhasználásával a Correx-ből már jelentős mennyiséget gyártottak. Gyorsan fejlődő vegyipar A KGST titkárságának jelentése szerint a tagországok egyik leggyorsabban, legdinamikusabban fejlődő iparága a vegyipar. Az elmúlt két évtizedben a vegyipar termelése 12-szeresére növekedett, és napjainkban a KGST-országok adják a vegyipar termelésének 29 százalékát. A közösség országai rendkívül jó és hatékony együttműködést alakítottak ki ebben az iparágban. A Szovjetunió több nagyüzem, gyár, építésében működik közre Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban. A petrolkémiai fejlesztési program végrehajtásáról Tanácskozott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Dr. Szekér Gyula, nehézipari miniszter felszólalása Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága hétfői ülésén megvitatta a petrolkémiai központi fejlesztési program végrehajtásának tapasztalatait. A dr. Bognár József elnökletével megtartott tanácskozáson, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter tájékoztatta a képviselőket a petrolkémiának a vegyipari alapanyaggyártásban betöltött kiemelkedő jelentőségéről, a népgazdaság kemizálására gyakorolt hatásáról. A miniszter elmondotta, hogy az iparág fejlesztése legfőképp az ország műanyagszükségletei miatt indokolt. Magyarországon 1970- ben kereken 130 ezer tonna műanyagot használtak fel, a hazai termelés azonban ebből mindössze 90 ezer tonnát tett ki. Az igények 1975- re már a 220 ezer tonnát is elérik. A petrolkémiai fejlesztése révén válik lehetségessé a textilipar szintetikus szálas anyagokkal való ellátása is: a tervek szerint a textilipar műszálfelhasználását az 1970. évi 120 ezer tonnáról 1975-re 146 ezer tonnára kívánja növelni. A fejlesztési program első részében — 1975-ig — nagy kapacitású benzinpirolízisüzem épül a szovjet—magyar olefinegyezmény alapján. Az üzem két fő termékének, az etilénnek és a propilénnek egy részét a Szovjetunióba szállítjuk, cserébe hatféle petrolkémiai terméket, főképp műanyagokat kapunk. A második részben, az ötödik ötéves tervidőszakban egyebek között be kell fejezni az évi 150 ezer tonna pvc gyártásához szükséges üzemek építését, s tekintélyes műanyagos dolgozó és szintetikus szálasanyag gyártó kapacitásokat kell létrehozni. Most mintegy félidejénél tart a leninvárosi olefinmű építése, amelyet 1974. december 31-ig kell tető alá hozni. Az olefinmű építési ideje mindössze 36 hónap, ,s ez igen nagy szervezettséget, beruházási koncentrációt igényel. A mű évenként 120 ezer tonna etilént biztosít a magyar vegyiparnak, s — egyebek között — nyersanyagként átveszi és feldolgozza az olajfinomító melléktermékét, a motorhajtásra alkalmatlan minőségű vegyipari benzint. A Borsodi Vegyikombinát új PVC- gyárának megvalósítása is gyors ütemben folyik, üzembe állítása lehetővé teszi majd a pvc-felhasználás emelkedését az építőiparban, a kábel- és szigetelőiparban az élelmiszeriparban stb. A program 1985-ig a népgazdaság emelkedő petrolkémiai termékigényét mintegy 70—72 százalékban fedezi, ezen belül a népgazdaság műanyagszükségletét 90 százalékban, vegyiszáligényét pedig 80—85 százalékban elégíti majd ki. J Élenjáró gyáregység A Borsodi Vegyikombinát elektrolízis gyáregységének dolgozói hosszú idő óta jelentős termelési eredményekről adnak számot. Első félévi tervüket június 28-ra, határidő előtt teljesítették. Fotó: Káprai János Kedvező változások a BVK karbidgyárában „Két év alatt sok jót kaptunk” Tatabánya, a nagy iparváros egy kicsiny pontján fekszik a Borsodi Vegyikombinát karbidgyára, a cementmű és az alumíniumkohó szomszédságában. Mikor odaértünk az égbolt derült volt, de ebben az iparnegyedben ellenben sűrű porköd ült a tájon, hogy aztán lerakodjon . . . Először üzemszemlén veiben dolgozó, izzadt arcú emberek iránt tisztelet ébredt bennem. Itt találkoztam a gyár legöregebb dolgozójával, a 65 éves Komáromi Lajos bácsival, aki több mint 32 éve kemencefűtő a karóidban, akinek szorgalmáról, lelkiismeretességéről, áldozatkészségéről már-már szinte regéket mesélnek. De a többiek is igen becsületesen dolKaszai Sándor gyáregységvezető miután megtekintette a szakmesteri munkanaplót, a következőket kérdezte: — Milyen a hangulat az üzemben, a munkahelyi légkör, a munkamorál? Kemény Józsefet meglepte látogatásunk, hiszen egyszerre négyen kerestük fel: Kaszai Sándor, akinek a PO acetilén mellett a lataba- tünk részt — az éppen 50 éve épült karbidgyárban —, amely 1938-as rekonstrukciója óta, azonos műszaki, technológiai feltételek között termel. A sajátos karbidszag élvezésére fel voltam készülve, dea hőségre nem. Azt hittem, kohászati üzembe tévedtem, hiszen az izzó kemence, a körülötte serénykedő emberek, a csapolás mindmind arra emlékeztetnek. A közel nyolcvanfokos meleggáznak. A munkások közel nyolcvan százaléka törzsgárdatag, egynegyede pedig több mint 20 éve karbidgyári dolgozó. Az ő verejtékük, szívük „táplálja”, „fűti” a kemencét. Az üzem megtekintése után tértünk be a kemence szakmesteri irodába. Kemény József szakmester, huszonhat éve a gyár dolgozója. Mielőtt szakmester lett az üzem valamennyi munkaposztján dolgozott, nyai karbidgyár is irányítása alá tartozik. Bodócs Bertalan a gyáregység BVK-beli párttitkára és Burda Károly üzemvezető, valamint e sorok írója. A szakmester csak ennyit tudott válaszolni: — Jó. Jobb mint régen volt, amikor még nem tartoztunk Borsodhoz. Kezdetben bántott, hogy mi mesterek, nem műszaki ár(Folytatás a 2. oldalon) A Borsodi Vegyikombinát tatabányai karbidgyárának látképe Fotó: Káprai János A Tiszai Vegyikombinát Dózsa György szocialista brigádja három esztendővel ezelőtt alakult a polimerüzemben. Mecseri Béla, a kollektíva vezetője elmondotta, hogy a kilenc tagú brigád eredményei alapján elnyerte a bronzfokozatot. Valamennyien gépkezelők, a brigád vezetője — például — a kompresszorgép működésére ügyel. Az idén a tavalyihoz hasonló vállalásokat tettek. Most csupán a felajánlások tartalmi szintjét, minőségét akarják javítani. Vállalásaik között a legnagyobb számmal az önzetlen társadalmi munka található. Ígéretet tettek, hogy a javítások alkalmával segítenek a karbantartóknak, tevékeny részt vállalnak az üzem takarításában, a gépek tisztításában. A kollektíva valamennyi tagja több poszt betöltésére alkalmas képesítéssel rendelkezik. Valamelyik társuk betegsége esetén, így probléma nélkül bármelyikük be tud állni a helyére. A kollektíva vezetője, Mecseri Béla — például — egyben kompresszorkezelő, iniciátoros és vágógépkezelő. Jó példával jár elől Klárik László is, aki nem csak üzemlakatos, hanem ért a kompresszor kezeléséhez is, s egyben vágó- és reaktorkezelő. Az elmúlt három esztendő alatt nem volt probléma vagy fegyelmi ügy a brigádban. A jó közösségi szellemben munkálkodó brigádban minden vitás ügyet elvtársias légkörben, egymás közt megoldanak. Összetartásukra jellemző, hogy az együttes munka mellett közösen szórakoznak. Tavaly a Birkacsárdában végződött a Tiszaparti kirándulás a hirtelen nekieredő eső miatt, az idén azonban bíznak a jó időben. A kollektíva díszes naplóját Mecseri Béla őrzi. Félévenként értékeli a tagok aktivitását és ezzel egyidőben íródik meg a kis közösség krónikája is. — szántó — Kazincbarcika: virágos város Négy év óta halljuk: Kazincbarcika, szocialista városunk első a megye városainak a „Tiszta, virágos város” címért indított versenyében. Aki végigjárja az újváros utcáit, láthatja: ez a büszke cím nem méltatlanul került Kazincbarcikára. A virágoktól ékes utcák, a gyönyörű parkok, ligetek, díszcserjék szólnak mellette. Vajon elnyeri-e ismét a kitüntető címet a város? A város tanácsa és a Városgazdálkodási Vállalat mindent megtesz ezért, hogy csak néhány adatot ismertessünk: az idén a vállalat 440 ezer négyzetméter belterjes és 160 ezer négyzetméter külterjes parkot gondoz. A belterjes területből csak a pázsitcserjére és díszfákra 341 ezer négyzetméternyi jut. Ebben az évben a városi tanács 2,7 millió forintot ad a város parkjainak szépítésére. Virágokból, díszcserjékből több mint 70 félét üitetnek ki, több mint 666 ezer forint értékben. Túlteljesítették a tervet * A Tiszai Vegyikombinát tervstatisztikai főosztályán a napokban készül el a vállalat előzetes félévi mérlege. Az előzetes felmérés szerint a vállalat legeredményesebben dolgózó üzeme a nitrogénműtrágya-gyár volt az első félévben. Ammóniából 102,2, nitrogénműtrágyából 102,6, míg karbamidból 117 százalékra teljesítették a tervet. A húsz és fél százalékos nitrogén-hatóanyaggal számolt nitrogénműtrágyából a tervezett 444 480 tonnával szemben 455 400-at termeltek. E nagy eredmények végrehajtásából tevékeny részt vállaltak a gyár szocialista kollektívái.