Borsodi Vegyész, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-51. szám)
1985-07-04 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜUETEJCI borsodi A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA IXXII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA: 1,30 Ft 1985. JÚLIUS 4. Részünk az egészben . Ilyenkor, Péter és Pál elérkeztével az újságok menetrendszerűen vissza-visszatérő témája az aratás. Nekünk, akik közvetlen és mindennapi kapcsolatban vagyunk a mezőgazdasággal, ez az időszak egyfajta értékmérést is jelent. Hogy vizsgázik a vegyipar, a mezőgazdaság talán legfontosabb segítőtársa? Az előzetes felmérések szerint az idén kifejezetten jól. Bár, ehhez hozzá lehet tenni - az ablakon kinézve - csak akkor, ha a mármár indiai mértéket elérő európai monszunhatás megkönyörül rajtunk. Az, hogy ma már leírhatjuk: a vegyipar talán a legfontosabb segítőtárs, hosszú fejlődési folyamat eredménye. Ha ma világszínvonalú magyar mezőgazdaságról beszélünk, annak is az eredménye, hogy kibontakozott, pontosabban kiteljesedett a biztos háttere a mezőgazdasági termelésnek. Míg néhány évtizeddel ezelőtt ez az ágazat elsősorban nagyszerű természeti adottságainknak köszönhetően érte el nem is mindig csekély eredményeit, mára már tulajdonképpen egyfajta tükörképpé is vált. Tükörképe a magyar gazdaság minden ízét átható fejlődésnek. Ha csak a műtrágya-felhasználás mutatóit tesszük vizsgálat tárgyává, máris szembeszökő az előrelépés: 1970-hez képest a felhasznált mennyiség a duplájára nőtt. Hasonló a helyzet a növényvédő szerek alkalmazása tekintetében is. Ez utóbbi esetben még az is feltétlenül említésre méltó, hogy ezek a hatóanyagok folyamatosan korszerűsödve, állandóan alkalmazkodva a felhasználók igényeihez, segítik a termelést. Amikor tehát az aratási előkészületekről, az ígéretesnek induló terméskilátásokról hallunk, olvasunk, jusson eszünkbe, hogy ebben nem kis része van a háttérnek, jelen esetben a vegyiparnak. Ma annyit beszélünk gondjainkról, a környezetünkben tapasztalható és sokszor bennünket is kellemetlenül érintő nehézségekről. Ne szégyelljük azt sem, ha büszkék lehetünk valamire! Legfeljebb elgondolkodhatunk azon is, hogy azok, akiket mi is segítünk, már a világszínvonalat ostromolják. Hasonlóan nehéz körülmények — bár jobb adottságok — és hasonlóan ellentmondásos feltételek közepette. Nekik, úgy látszik, sikerült. Elsősorban rajtunk múlik, hogy mi is elmondhassuk magunkról ugyanezt Választásokra készülve üllésezett a VOSZ elnöksége A szakszervezet elnökségének múlt havi ülésén a bizalmi testületek és a szakszervezeti csoportok működésének tapasztalatairól készült jelentést tárgyalták meg. A vita során megállapították, hogy a bizalmi testületek az 1980-as választások után formailag új fórumként kezdték meg működésüket, mint a vállalatok, intézmények szakszervezeti szerveinek legfelsőbb választott vezető testületei, és egyben a munkahelyi demokrácia fórumai. A központi vezetőség félidős értékelésében megállapította, hogy a bizalmi testületek megerősödtek, tekintélyük nőtt. Gerő Rezsőné, a szakszervezet titkára előterjesztésében megismert jelentés ezután a következőkkel foglalkozott: a vállalatoknál módosították a szakszervezeti működési szabályzatokat és a vállalati ügyrendeket. A szabályzat kialakításánál arra törekedtek, hogy a különböző jogköröket azoknak a testületeknek adják át, amelyek érdemben tudnak azokkal élni. Sok helyen a bizalmi testület hatásköréből a vállalati szintű szabályozásokat az szb hatáskörébe utalták. A vegyipar területén szerzett tapasztalatokat is felhasználva született meg az a határozat, amely az alsószintű gazdasági vezetők éves tevékenységét is véleményezési jogkörbe utalta. Módszerét tekintve, a szakszervezeti tagság által elmondottakat összesítették a bizalmiak, majd a munkahelyi bizalmi testület ezek alapján alakította ki véleményét. A véleményezések tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogkör közép- és alsószintű vezetők tevékenységére való kiterjesztése hasznos, segíti a vezetők munkáját, a vezetők és beosztottak kapcsolatának javítását. Néhány helyen előfordult, hogy nem minden esetben kérték ki a bizalmiak véleményét a bizalmi testület elé kerülő előterjesztésekről. Ennek a legtöbb esetben objektív okai voltak. Az előterjesztések sok esetben nem kerültek megfelelő időben a bizalmiakhoz, így időhiány miatt nem tudták a csoportértekezleteket megtartani, a csoporttagok véleményét kérni. Olyan is előfordult, hogy a bizalmi a gazdasági vezetővel konzultált az előterjesztésről és ezután nyilvánított véleményt a testületi ülésen, majd utólag magyarázta állásfoglalását a tagságnak. Az írásos jelentéssel és a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatos kérdésekre Gerő Rezsőné titkár válaszolt, majd a testület kijelölte a további feladatokat: a szakszervezeti munka kulcskérdése továbbra is az alapszervezeti munka megerősítése. Tovább kell erősíteni a bizalmi testületek tevékenységét. A bizalmi testület és a szakszervezeti bizottság közötti munkamegosztást az eddiginél célszerűbben kell megvalósítani. A szakszervezeti bizottságok továbbra is fordítsanak nagy figyelmet a szakszervezeti csoportok működésére, különös tekintettel a tagság bevonására, a döntések előkészítésére. Az elkövetkezendő választások során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a megválasztandó bizalmiak jól tudják érvényesíteni a tagság érdekeit, meg tudjanak felelni a tagság elvárásainak. Az elnökség ezután a VDSZ XXIV. kongresszusának az előkészítéséről tárgyalt. Főbizalmi értekezlet Az Északmagyarországi Vegyiművek, szakszervezeti főbizalmi testületének június 26-i ülésén többek között tájékoztatót hallgattak meg a résztvevők a közelmúltban lezajlott Pénzügyminisztériumi ellenőrzésről. A zárójelentés alapján, az elmúlt két év során kedvező fejlődés tapasztalható a vállalat pénzügyi és számviteli tevékenységében. Ezt követően napirendre kerültek a közelgő szakszervezeti választásokkal kapcsolatos kérdések is. Így megvitatták a testület tagjai az elkészült intézkedési tervvel összefüggő feladatokat, meghatározták a választások időpontját. Bolgár vendég a BVK-ban A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének meghívására hazánkba érkezett Makov Luben, a bolgár vegyipari szakszervezet titkára. Magyarországi programjának keretében június 26-án felkereste a Borsodi Vegyi Kombinátot, ahol a vállalat gazdasági és politikai életével ismerkedett. A vendéget Tamók Gyula, a BVK szakszervezeti bizottságának titkára tájékoztatta a mozgalom időszerű feladatairól, az üzemi demokrácia eddigi eredményeiről. A látogatás alkalmával Makov Luben több termelőegységet és a térség nevezetességeit is megtekintette, majd június 27-én visszautazott Budapestre. Fotó: Fignár Zoltán A VII. ötéves terv küszöbén Ma még 1985-öt írunk, az esztendőnek is csak a derekán vagyunk, ennek ellenére nem feledkezhetünk meg arról, hogy a ránk következő év a VII. ötéves terv kezdete. Vagyis, sok függ attól, hogyan zárjuk az idei esztendőt, milyen mértékben tudjuk valóra váltani a népgazdasági tervben előirányzott feladatainkat. Céljaink elérését a külgazdasági és a belső gondok együttes hatásaként , a hatodik és a hetedik ötéves terv közötti átmenet idején számos nehézség fékezte. Erre az évre például előirányoztuk, hogy mintegy 600—700 millió dollár aktívumot érünk el a nem rubelelszámolású külkereskedelmi forgalomban. Sajnos, az első öt hónap eredménye nem túl biztató: mintegy tíz százalékkal kevesebbet exportáltunk a tőkés piacokra, ezzel szemben a behozatal több mint tizenöt százalékkal haladja meg az előző évi azonos időszakának importját. A dolog kézenfekvő: az év első felében egy-kétszázmillió dollár passzívum keletkezett a magyar gazdaságban. Ezért, hát úgymond létkérdés, sikerül-e a hátralevő időszakban változtatni a kialakult kedvezőtlen helyzeten. AZ IPAR HELYZETÉT a két tervidőszak közötti átmenet idején néhány ellentmondás is jellemezte. Ide sorolandó, hogy a termelési, de különösen a termékszerkezet átalakulása lassúnak bizonyult, csak kis mértékben tudtak a vállalatok új, az adott piacon jól értékesíthető termékekkel megjelenni. Ezen túlmenően, egyáltalán nem, illetve csigalassúsággal alakul ki kínálati piac az ipar termékeiben, nehezen bontakozik ki a valós piaci mechanizmus, a verseny- és a versenyárak. Mindez talán annak is következménye, legalábbis bizonyos összefüggésekben, hogy a vállalatok költségérzékenysége kicsi. Visszatérve a hetedik ötéves tervkoncepcióra: az ipar alapvető feladata az intenzív fejlődési pályára való átállás folyamatának felgyorsítása, az egyes területeken már kibontakozott kedvező gazdasági folyamatok stabilizálása. Hogy ezt elérjük, az iparnak fokozott mértékben hozzá kell járulnia a nemzeti jövedelem termeléséhez, a belső és a külső gazdasági egyensúly megtorpatpépei ez AZ ÖTÉVES TERVKONCEPCIÓ ez ideig több változatban él. Az egyik változat szerint bizonyos megtorpanás, visszalépés következne be mind a fejlesztés, mind pedig a termelés és a tőkés export területén. Ha történetesen ez a változat érvényesülne a hetedik ötéves terv idején, tovább nőne technikai, technológiai elmaradottságunk, ami feltétlenül elkerülendő. Egy másik változat abból indul ki, hogy milyen kedvező fordulatra számíthatunk a világgazdaságban. .Ez lényegében azt jelentené, hogy elsősorban fejlesztési forrásokban, valamint az alapanyag- és technikai, technológiai nem rubelelszámolású importban az előző változatnál kedvezőbbfeltételek közepette gondolkodhatnánk. Úgy is mondhatnánk: ez esetben a magyar gazdaság jövedelemtermelő képessége lényegesen javul. Ehhez természetesen sok minden szükségeltetik. Például, meg kellene szüntetni azokat a veszteségforrásokat, amelyek ma még az ipar számos területén fékezik fejlődésünket. Az előbbi változat esetében remélhetnénk, hogy a nemzeti jövedelem mintegy 2,5—3 százalékkal növekedne, s így nagyobb anyagi erőket lehetne a belső felhasználásra is fordítani. EGY ÚJABB VÁLTOZAT a fejlődés minőségileg kedvezőbb pályáját vázolja föl. Azaz feltételezhetnénk, hogy a gazdaságfejlesztésben mindenki magára talál. .Ez esetben lehetővé válna az ipar megújulásának részleges meggyorsítása és fejlődéshez szükséges erőforrások, a többletjövedelem termelésével révén, rendelkezésünkre állnának. L. L. Minősítés Az ÉMV szakembereinek környezetvédelmi szemlélete nemcsak egyetértéssel, de cselekvéssel is párosul. A környezet megóvása érdekében, a közelmúltban ankétot szerveztek a vállalat vízkémiai laboratóriumának szocialista brigádjai. Képünkön: Csepcsényi Péterné laboráns szennyvizet minősít gázkromatográf segítségével. (Cikkünk a 3. oldalon.) Fotó: Katona A tartásomból: EGY ÉVFORDULÓ KÜSZÖBÉN (2. oldal) ÚTRAVALÓUL BIZALMAT KAPOTT (3. oldal) AZ ESŐCSINÁLÓ (4. oldal) MEGCSAPPANT AZ ÚJÍTÓK KEDVE?! (5. oldal) GOND NÉLKÜL A KÖZÉPMEZŐNYBEN (6. oldal)