Borsodi Vegyész, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
A mérlegkészítés időszakát éljük. Az új esztendő első napjaiban minden üzemben, vállalatnál visszapillantanak az óesztendőre, s közben számvetést készítenek a megtett útról. Ilyen számvetésre került sor nem is olyan régen az Országgyűlés decemberi ülésszakán, ahol egyebek között a népgazdaság VII. ötéves tervezői, szóló törvényjavaslata szerepelt napirenden. A vita előtt azonban itt is sor került az elmúlt középtávú tervidőszak munkájának értékelésére. Milyen is volt ez az egész országot átfogó értékelés? Reális, nem rugaszkodott el a valóságtól, szigorúan a tények, a gazdálkodásban elért eredmények és a meglevő hiányosságok összevetésével készült a mérleg, amely a meglevő nehézségek ellenére összességében pozitívnak mondható. A gazdasági növekedés üteme ugyan elmaradt a tervezettől, de kézzelfogható eredmények születtek a fajlagos anyag- és energiafelhasználásban, s vannak biztató jelek a tekintetben, hogy — ha lassan is —, de előreléptünk a gazdasági, a termelési szerkezet korszerűsítésében. Ha a fenti értékelést üzemeink szintjén végezzük, alapjában hasonló megalapításra jutunk. Ugyanis mindkét vállalatunk, a Borsodi Vegyi Kombinát és az Északmagyarországi Vegyiművek — az ismert nehézségek ellenére, gondolunk itt a világgazdaságban végbement kedvezőtlen tendenciákra —, igyekezett tervszerűvé tenni a termékszerkezet-váltást.. Ennek, az évek óta tartó tudatos követessenek, s nagy veszteséggel állítsanak elő, illetve ráfizetéssel értékesítsenek bizonyos termékeket. A külgazdasági egyensúly javítása évek óta központi kérdés a magyar gazdaságban. Bár sok még a tennivaló, ennek ellenére megállapíthatjuk: a kedvezőtlen külgazdasági feltételek közepette is sikerült helyreállítani gazdaságunk kedvező nemzetközi megítélését. Az Országgyűlésen mondta Faluvegi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese: „ ... A nemzetközi piacokon ezekben az években romlottak kivitelünk árai, s értéke-, sítési lehetőségeinket a tő-' kés országok elhúzódó, de-' konjunktúrája szintén ös- ’szezsugorította. Különösen érzékenyen érintett bennünket az, hogy az exportunkban nagy súlyt képviselő .. . vaskohászati és alumíniumipari termékeknek a világpiaci árai nagymértékben és több év óta folyamatosan esnek .. Szerencsére a vegyipari termékekre ez a tendencia az idén már nem volt jellemző, így most arról adhatunk számot, hogy üzemeink külkereskedelmi forgalma töretlenül emelkedett, bővültek nemzetközi kapcsolataik. A Borsodi Völgyi Kombinát a hatodik, ötéves terv utolsó esztén-idejére 46 millió dollár értékű nem rubelelszámolású exportot, irányzott elő, ám szívós, következetes munkával, kiterjedt piaci tevékenységgel sikerült elérni az 50 millió dolláros árbevételt. Ez jó példa arra, hogy a vállalat 6500 fős kollektívájában vannak még tartalékok, amelyeknek felszínre hozásáról és kamatoztatásáról a jövőben sem szabad megfeledkezni. • Mérlegkészítés munkának köszönhető, hogy például az ÉMV-ben a növényvédőszer-gyártás aránya megnőtt, jelenleg hatvan százalékra tehető a vállalat össztermelésében. Ezt viszont a magyar— szovjet agrokémiai egyezmény létrejötte tette lehetővé, amelynek keretében jelentős fejlesztésekre, beruházásokra került sor. Ilyen fejlesztés volt az évi nyolcezer tonna kapacitású Albox-üzem, amelyet 1985 őszén adtak át rendeltetésének. Ezzel megteremtették a feltételeket arra, hogy a szóban forgó növényvédőszer gyártásának volumene meghaladja az évi tízezer tonnát, amelyet részben a magyar mezőgazdaságban használnak fel, de jut belőle szovjet exportra is. Helyesnek bizonyult a Borsodi Vegyi Kombinátnak az az elhatározása is, hogy új, a korábbinál magasabb célokat, feszítettebb termelési feladatokat tűzött maga elé az 1985-ös esztendőben. A központi irányítás régóta szorgalmazza a veszteséges termelés visszafogását. Sok vállalatnál süket fülekre talált, az intelem, nem így a BVIK-ban, ahol jelentős lépések történtek ebben az irányban, így került sor egyebek között a PO-üzem leállítására. 1986-ban pedig azt tervezik, hogy a kaprolaktámüzem termelését is felszámolják. A hatékonyabb gazdálkodás fogalma ugyanis ellentétes azzal, hogy alacsony hatékonyságú üzemeket ma-Vagyis az eddiginél jobban kell támaszkodni a dolgozó ember alkotó képességére, tudására, hiszen 1986-ban tovább kell élénkíteni a gazdasági növekedés ütemét és tovább kell javítani a külgazdasági egyensúlyt. Hogy ezt a nem kis feladatot a termelőüzemek teljesíthessék, szélesebb körben kívánatos a kapcsolatteremtés a külpiaccal, de az is fontos követelmény, hogy megismerjék a piac műszaki és gazdasági követelményeit. A fentiekkel kapcsolatban, hadd idézzünk a népgazdaság hetedik ötéves tervének idevonatkozó fejezetéből: „ A külpiaci lehetőségek és versenyfeltételek megismerése és az azokhoz való alkalmazkodás, váljon a gazdálkodó szervezetek tevékenységének szerves részévé ... Elő kell mozdítani külföldi vállalatok rész,vételét a magyar gazdálkodó szervezetekkel való közös vállalkozásokban, műszaki és termelési kapcsolatokban, ezzel is előmozdítva a gazdaság — elsősorban az ipar — korszerűsítését ...” Vállalatainknál is történtek már lépések az exportképesség javítása érdekében. Ez persze még csak a kezdet, amit ugyan biztatónak ítélhetünk, de még további erőfeszítésekre, kezdeményezésre van szükség ahhoz, hogy tovább javuljanak pozícióink a nemzetközi piacon. Lovas Lajos TAG PROSHAJNAI, EGYESÜLETEKI A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,30 FORINT 1986. JANUÁR 3. Élénk vita közepette... ■« Ülésezd az ÉMV pártbizottsága Szó, ami szó, amikor a meghívottak megnézték az ülés napirendi pontjait, legalábbis gondolkodóba eshettek: vajon lehetségese a mindenre kiterjedő, alapos munka akkor, ha öt olyan megtárgyalandó téma ,,leküzdése” a cél, amelyből egy is éppen eléggé nagy falat lenne? Mindenesetre a vita során is elhangzott, hogy ez a halmozása a „jónak” külső okokra is visszavezethető. Ettől függetlenül érvényes a mondás: a demokráciához idő — is — kell. Nem sokkal reggel kilenc óra után Mádai Gyula, levezető elnök átadta a szót Kerekes Ferencnek, a párt-végrehajtó bizottság ifjúsági felelősének, aki szóbeli kiegészítést fűzött az MSZMP KB és a városi pártbizottság idevonatkozó határozataiból adódó feladatok végrehajtását elősegítendő,frissiben, elkészült dokumentumhoz. Hozzászólásában — egyebek között — a párttagok példamutatásának a jelentőségéről beszélt, amelynek „hatékonysága” tükröződik a párt vonzóerejének a növekedésében, vagy éppen a csökkenésében is. Forgon Árpád, a szakszervezeti bizottság titkára a differenciáltabb rétegpolitikával kapcsolatban megemlítette, hogy a mozgalmi munka ilyenfajta lehetőségeit még korántsem használták ki teljes égészében. Nagy Lajos, személyzeti főosztályvezető szerint a fiatalok felvetéseit a fiatalok szemszögéből — ha lehetséges — kontsruktívan kell vizsgálni. Bánky Csaba, a KISZ-bizottság titkára, igen hosszú hozzászólásában abból indult ki, hogy a szóban forgó korosztály alapvetően jóindulattal viseltetik társadalmunk legfontosabb értékeit illetően. A negatív jelenségeket — szerinte — ebből kiindulóan szükséges értékelni. A feladattervet a testület — végül is — kisebb kiegészítésekkel ellenszavazat nélkül fogadta el. . Ezután a résztvevők ugyancsak egyhangúlag fogadták el a végrehajtó bizottság társadalmititkárának, Bácskai Mihálynak az előterjesztésében megvitatott határozatot, amely a pártbizottság munkarendjéről és munkamódszerének a fejlesztéséről intézkedett. Att lényegi kiegészítés is történt, hiszen Veres Miklós,V-üzemi művezető javaslatára kiegészítésképpen megfogalmazzák majd azokat a legfontosabb politikai, gazdaságpolitikai jogosítványokat, amelyekkel a jövőben élhet a testület, vagy pontosabban eddig is él, de ez nem egy ilyen egyértelműsített rend alapján. A harmadik napirendi pontnál, az MSZMP ÉMV üzemi bizottságának a hatásköri listája módosítása kapcsán alakult ki a legélesebb vita. Az érvek és ellenérvek tulajdonképpen a körül „csúcsosodtak ki”, hogy a testület hatásköri listája bővüljön-e az igazgatóhelyettesek személyi ügyeinek a felügyeletével — kinevezési, felmentési jog, stb. — vagy sem. A bővülés megszavazása esetén a KISZ- és az szb-titkár is a pártbizottság ilyetén hatáskörébe tartozna, természetesen a két szervezet vezetőit továbbra is helyben választanák. Nos, Németh Károlyné gazdasági igazgatóhelyettes, Lovász Károly pb- titkár és Bánffy Csaba KISZ-titkár annak a véleményének adott hangot, hogy ekkor tulajdonképpen nem fogadná el az ülés a felsőbb pártszerv idevonatkozó ajánlásait és egyfajta bizalmatlanság nyilvánulna meg a demokratikusan választott helyi végrehajtó bizottság felé — ez utóbbi érvet Kerekes Ferenctől is hallhatták a résztvevők. Ezzel szemben Mézes Imre, Veres Miklós, Szabó Károlyné, Héczei Imre, Vida László arról beszéltek hogy a tágabb közösség véleménye inkább biztosítja a demokratikus kontrollt, kiküszöbölvén egyúttal az érdekviszonyokból eredő esetleges szubjektivizmust is A szavazáskor végül is ez utóbbi álláspont érvei bizonyultak az erősebbnek. A negyedik napirendi pont tárgyalásakor — itt a politikai bizottság határozatáról és a városi pb-feladat — tervéről, volt szó, amely a párt ellenőrző tevékenységének a javításáról és a felelősségre vonás szigorításáról érkezett — Vida László drámai hangon ecsetelte, hogy manapság a fiatalok pusztán a becsületes munkával nem látják a végcélt. „Köszönhető” ez elsősorban az érdekeltségi rendszerünk fogyatékosságainak és a már-már társadalmi méreteket öltő értékzavarnak. Ezeket a tényeket szem előtt tartva üdvözölte a felszólaló a tisztánlátást és a javítást segítő feladattervet. Lovász Károly hozzászólásában lényegében egyetértett Vida Lászlóval és helyi gondokat hozott szóba, a téma aktualitását bizonyítván A jelenlevők feszült figyelemmel hallgatták a párttikárt, amikor a már lezárult KNEB és a most folyó minisztériumi vizsgálatról beszélt. Nos, végül iskiderült, hogy a bizonyítási eljárás befejezéséig a lényegi információk közreadásával még várni kell. A testület befejezésül Lovász Károly beszámolóját hallgatta meg, amely a legutóbbi pártbizottsági ülés óta végzetteket összegezte. Balázsi Tibor Köszönet* December utolsó napjaiban levél érkezett a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatójának. Ebben Körtvélyes István ipar miniszterhelyettes értékelte a kazincbarcikai gya kimagasló eredményeit, s következőket írja: Kedves Tolnai Elvtársi Az 1983. év végéhez közeledve köszönetemet fejezem ki Vezérigazgat Elvtársnak az év folyamán végzett munkájáért. A vállalat valamenny dolgozójának boldog évet, további eredménye munkát, erőt és jó egészséget kívánok az 1986 év feladatok teljesítéséhez. Budapest, 1985. december Elvtársi üdvözlettel: " Kőrlelvet IsHan Tovább erősödött a vállalkozási szettem 1985-ben mintegy húsz százalékkal növekedett a nem jogi személyiségű kisvállalkozások — . gmk-k, vgmk-k. pjt-k. szakcsoportok — száma. November 1éig 20 300 vgmk-t,9912 gmk-t, 817 polgári jogi társaságot, 2791 szakcsoportot és 72 egyéb formációba tartozó nem jogi személyiségű társaságot tartottak számon. Idén, november közepén öszszesen 34 392 nem jogi személyiségű kisvállalkozás volt Magyarországon, 5682-vel több, mint 1934 végén. A múlt évben összesen 10 492 nem jogi személyiségű kisvállalkozás alakult és 4810 szűnt meg. E társaságok 1985. évi adóbefizetésének értéke elérte a nem vállalkozásokból származó lakossági adóbefizetések értéket. „Nagyüzem” leren is Az Északmagyarországi Vegyiművek bükkszentkereszti hétvégi háza a felújítás óta nagy forgalmat bonyolít le. A hétvégeken szinte minden esetben kitehették volna a „megtelt" táblát. Fotó: Katona Gy. Olvasóink kiírelmeire (3. oldalon) KGST: közvetlen kapcsolatok l 9 Tizenhat települést nyilvánított várossá az Elnöki Tanács abból a 27 nagyközségből, amely megpályázta az idén a magasabb közigazgatási státust. Január 1 -től városi címet kap: Bácsalmás (8441 lakos), Ti*szakécske (12 015), Mezőkovácsháza (6288), Edelény (12 458), Tokaj (5741). Bicske (12 724), Sárbogárdi (12 795), Püspökladány(18 200) Kisbér (8168) Szécsény (8784), Budaort (19 573), Szigetszentmiklós (19 497), Boglárlelle (10 645), Tiszavasván (14 437), Kunszentmárton (12 190), Vasvár * (5670) — s ezzel 125-re nőtt a városok száma Magyarországon (1950-ben 56 város volt az országban.) A várossá nyilvánításukat kérő nagyközségek fejlettségét, gazdaságikulturális szerepkörét egy összetett — mintegy 7 száztenyezős — kritériumrendszer alapján vizsgáltak meg, úgy ahogy azt egy 1980-as EVM- irányelv előírja. Az átminősítés feltétele többek között az, hogy a városi címre pályázó települések infrastruktúrája összességében érje el az átlagos városi szintet, így például a kiépített belterületi utak aránya 78 százalék, a víz- és csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 52 százalék körül legyen. A fenti követelményrendszer alapján az Elnöki Tanács 11 pályázó nagyközség — köztük Kiskunmajsa, Mezőhegyes, Sarkad, Balmazújváros, Monor, Gyomaendrőd, Mezőberény és Kistelek — várossá nyilvánítási kérelmet elutasította.