Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-05-02 / 70. szám
172 Borsszem Jankó Május 2. 18«»» HÍRESEK arczképcsarnoka. Gr. Részvényi Ede: A zsidók nemesekké, a grófok zsidókká lesznek. Ez is egyike a baloldali gróf zsidóknak, kik ismeretes demokraták s a születés gyűlölt előjogát csak arra használják fel, hogy olyan dolgokat űzzenek, melyekre nem születtek. Nem akarjuk határozottan állítani, hogy gróf Csecse Béla, ha egy kurta korcsmáros fia gyanánt talál születni, ma valamely vendégfogadó „étterem“-ében csinálná a honneureket, hanem hogy gróf Részvényi Ede, ha Edel Károlynak születik, sohse viszi fölebb a bolti szolgálat hétköznapi niveauján, sem pedig alább a képviselőház karzati sphaeráin : azt már határozottan merem állítani, felhíván ezennel minden Tamást, hogy bizonyítsa be az ellenkezőt. Szó a mi szó: a mi grófunk született, ergo politizál, ergo ir. Hogy részvényszatócs is, azt nem akarom felhordani, mert nem szeretem senki szemére vetni a hasznos munkát, habár csak magának használ is vele. S a mellett hazafias egy részvényező ő méltósága. Hazafiság a részvényiségnek! — ez az ő mercuriális jelszava. Ha a hatvan-miskolczi vasútvonal kiépítését másnak adják át, a kinek van hozzá szakértelmes van pénze, hogy maga épitse, akkor gróf Részvényi Edének nem hagy nyugtát az ő hazafisága és tépi keblét — valamely ellenzéki lap hasábjain — azon kínos kérdés: vajon mi lesz a hazából, ha az ilyen vasúti concessiót nem ő nyeri, vagy is inkább, ha azon nem ő nyer, ki ismeretes hazafisága mellett, miután nem ért hozzá úgy sem maga építteti vala a vasutat, hanem a haza érdekében szakértőnek és tőkepénzesnek adván át a concessiót, magyar kézben tartotta volna meg a haszon tejfölét. De a kormánynak nincs érzéke a hazafiság iránt, ő csak Bécs felé tud concedálni, hanem a baloldal számára nincs nála — concessio. Ilyen a mi grófunk mint író, ha a nemzetgazdászat terén áll síkra. Valóságos lyrikus e tudományban, a mennyiben ily alkalmakkal mindig csak a maga ügyeiben leli a megéneklendő objectumot. Annál objectivebb ő mint politikai iró, oly objectiv, hogy legfontosabb enuntiatióját egy deákpárti lapban bocsátá világgá. (Az igaz, hogy ez a lap épen olyan deákpártinak, a milyen gróf Részvényi Ede poltikusnak és nemzetgazdásznak.) Ezen enuntiatiojában a nemes gróf — természetesen a legszerényebb homály átlátszó fátyolába burkolva — kimondja készségét az iránt, hogy szabad óráit egy bármi elemekből szervezendő új párt vezetésére fordítsa. Kész aláírni bármennyi részvényt, akarom mondani programom! Az egyik kedvéért megszünteti a delegációt, a másik kedvéért 10 évre akarja megválasztatni, a harmadikat revisionális törvénynyel kívánja megnyerni sarsat. Hírlapírói komoly kötelességünknek véltünk eleget tenni, midőn e nagy fontosságú eseményre, melyet úgy látszik, az érdekletteken kívül senki sem akart észrevenni, a közönség és a pártok figyelmét irányozzuk. Oly factor ez, melylyel számolni kell, mert megtörténhetnék hogy Deák és Ghiczy mellett gr. Részvényi Ede is nyújtana be felirati javaslatot s akkor a ház e fölötti bámulatában képes volna ezt elfogadni. Hannibal ante portas. S. J. A miniszterelnöknél. April huszonötödikén Történt az a csuda, Hogy a magyar országgyűlés Színhelye lett Buda. Roppant számmal gyűltek oda Jobbak mint a dalok Czifra hintón, frakkeren Omnibuszon s gyalog. Mind bókoltak Andrássynak, Ki őket fogadta, S türelmesen úgy tánczoltak , mint ő fuvatta. S amit nekik ő feltálalt Szárazon vagy lében Mindent, mindent elfogadtak Debatt nélkül, ■— szépen. Végül — igaz — felhevültek S fegyverhez is nyúltak, Szúrtak, vágtak, és a golyók Jégesőként hulltak. Csak az a jó, hogy ahova Gyilkaik hatoltak . Sültek s főttek, — a golyók meg Puff ! — dugaszok voltak.