Borsszem Jankó, 1876 (9. évfolyam, 418-469. szám)
1876-03-12 / 427. szám
márczius 12. 1876. Borsszem Jankó. AZ ÁRVÍZ alatt. „Bohemia“ tudósítója Tisza Kálmánná]. (IV Bécs, márczius 6. ЖNTERWiEWOLTAM Tiszát, Igen derék ember; 5 lábú? 8 hüvelyk magas; mellbősége 11512 centiméter; mélységét hamarjában kimérni nem tudtam. Mindazon szabályozás mellett, mit a f’usio rajta elkövetett, még mindig árad belőle a szó, mikor leír a Bácskába és Polittal beszél, de sokkal csendesebben viseli magát Bécsben. Azt mondják: azért, mert ott force majeur-rel áll szemben. Előttem is elkezdett áradozni, íme, amit hamarjában belőle fel tudtam fogni: — Én, mondá Tisza, nem gyűlölöm a németet, de határozott szeretettel viseltetem a csehek iránt. Nem tetszik tudni, hogy miként vannak a kedves Hablavecz, meg Trompák, meg a derék Zdrahál és Krahulecz, akik az ötvenes években Debreczenben hivatalnokoskodtak ? Igen sajnáltam őket, mikor el kellett menniök. Azoknak már itt kellett vona meghalniok nálunk. — Hogyan vélekedik excellentiád a keleti bonyodalmakról ? — Én uram istenem ! Tetszik tudni, azoknak a fölkelőknek csak egy jó tulajdonságuk van, az,hogy szlávok. Hanem aztán, ezen kitűnő jellemvonás fejében megbocsátom nekik, hogy háborgatják kissé a törököt, ki békés szomszédunk volt, és--------------1 — Elég, excellenz; nem érek rá sokáig. Csak még egyet; igaz-e, hogy ön vissza fog lépni ? — Igaz, csak az bizonytalan még, hogy mikor. — Micsoda szivarokat szí excellentiád? — Oh kérem! Szolgálhatok talán ? — S felém nyújtja csikóbőr-szivartáskáját mely arany vitézkötéssel volt díszítve. Megnézem a szivarokat: Trabucco zu sieben ein halb! Excellenz, kiülték föl, ön a l’ordinaire szívja ezen ordinart ? — Igenis. — No, ha egyszer jó szivart akar színi, jöjjön hozzám. Tisza ekkor kezdte úti csizmáit levetni. Láttam, hogy egyedül akar lenni, s elmentem. II. Tegnap gazdag volt, ma tönkre ment. Hát’ezt’az Árvizest ki segíti?