Borsszem Jankó, 1882 (15. évfolyam, 1-53. (729-781.) szám)
1882-01-15 / 3. (731.) szám
Budapest, január 15. 731. (3.) szám. XV. évfolyam. 1882. ORSSZEM JANKÓ eneceeeeew»» * Poetica licentia A s z e r k, Előfizethetni a kiadó-hivatalban : Budapest, Ferencziek tere 3. sz. Előfizetési dij: Egész évre 8 frt. — Félévre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. Masíroznak ж katonák. &ÖPRIK már a pesti utczát, * Masíroznak a katonák . . . Masíroznak, hej, messzire, Nagy tengernek a székbre. Utczahosszat víg muzsika, —Bánatukhoz nem illik a, Nagy a váló szívnek búja, Cseh muzsikus el nem fújja. Hej, hány szőke s barna kis lány Zokog a regiment után ! Hány jó töppedt öreg anyó, Gyerekéért élő, hajó! Városnépe vélök ballag, Rájok nyílik minden ablak, Búcsút kendő nekik lobog, Szemek könynye értök csorog. Egészen a város végig A katonát igy kisérik, Ott füstölög immár, várva, A gőzös, a katonára. S megy a gőzös, hej, messzire, Nagy tengernek a szélire, Nagy tengernek vizein át Viszi hajó a katonát. Nagy tengernek köves partján Szókel egyik-másik ajkán: »Ilyen csúnya egy országot Magyar ember sose látott.« »Még magyar madár se száll. Soha erre a sziklára.« »Nem adott ez ekhós szikla Magyar hangot sose vissza.« Masíroznak beljebb egyre, Szállnak völgybe, kúsznak hegyre S jobb oldalon, bal oldalon El-elmarad — egy sirhalom. Elolvassák a fejfákon Kiről szól az ákombákom: S lelnek beljebb-beljebb érve Mindég több-több magyar névre. »Járt magyar már e vidéken! . . .« Szivük ettől könnyebb lészen — S mielőtt harcz kürt rivalna, Bajtársát mind kéri arra : »Jó pajtásom, ha elestem, Magyar sírba tedd a testem, Magyarok közt, — tőle távol Hadd álmodjak szép hazámról. Egyes szám 16 kr.