Borsszem Jankó, 1883 (16. évfolyam, 1-52. (782-833.) szám)
1883-04-01 / 13. (794.) szám
Phöbus már az égen Fényesen ragyog. Boreas elült már, Kikelet van, im Már a menta künn vár Meg a kankalin, Illatoznak cserjék árnyán Szende violák, Czifra pillék tükör szárnyán Csillog száz virág, Ilas Zephirek lengnek, Medicina nincs Több ilyen a mellnek . . . Jerki drága kincs ! Mint unokának gyönge kacsája az ősz nagyapának Tisztességbe megőszült, gondfosztotta hajával. S áll komoly ormozatán a halomnak az ifjú levente, Szép s daliás, aminőt a Hadúr örömébe teremthet. Hős vállát most nem fedi párduczbör kaczagánya. — Büszke aczélját, hős buzogányát sutba vetette. A daliát, aki játszva, mosolygva rohant a csatákba, Mint szélvész a kalászt könnyen leterítve az ellent, — Most rabigába veté a szerelme . .. nehéz rabigába. S harez edzette kezébe gerely helytt jó eke szarva, S ellenség helytt hajtva hat ökröt — várja a lánykát, Aki vidáman lejt fel a halmon az ifja elébe ... „Szeretnék szántani!“ — Költői piros tojások. — II. Csokonai V. Mihály, barna szépem Ébredj, itt vagyok! Künn szánt jó ekével Már a víg paraszt, Csengő énekével Kein zeng ma panaszt, Hófehér hat ökre Lassan lépeget S mig ő néz a rögre Haj ! ki integet , Peri Daphne , — szép szemében Kupidé kaczag, Lelkük boldog érzetében Együtt szántanak. Most jelünk ki Lilla, Kulacsom velem, Most zengjen a trilla ... Ó boldog jelen ! Vörösmarty Mihály, a Szalom, némán mered égnek büszke ideje ; Esteli kiis szellő fuvalatja enyelg az orommal, Bors szem Jankó, Aprilis 1. 1883.