Borsszem Jankó, 1887 (20. évfolyam, 1-52. (990-1041.) szám)

1887-01-02 / 1. (990.) szám

B. u. é. k. El merjük-e ma is kívánni A sok jót, úgy mint ezelőtti? Kívánjuk el! — és jönne bármi, Reméljünk szép és jó időt. Boldogtalan profécziák Harsognak — reszket a világ. Nagy vész közéig, lihegve állunk — De boldog új évet kívánunk! Kívántunk békét is mi régen E nap. — ma ez nem lesz-e gúny? Szörnyű vihar tolong az égen S a végsugár lassan kihuny. Puskát vegyünk, mely messzi hord, Tartsunk jó száraz puskaport. S tépést csináljon mind a lányunk — Mig boldog uj évet kívánunk. Apró t­irek. 4­ B. u. é. k.-kal drágább a levél 3 krral, mint anélkül. Van hát még valaki — a posta — aki taksálja valamire a b. u. é. k -ot. * * A Busbach és Bobuda meg-ó. u. é. k.-ozták egy-' mást. A Bobula h. v. é k. állítólag igy olvasandó: Busbach Után én következem.. A Busbaché’meg igy : Bobula Ugyan életfogytáig kivánk­ozhatik. •i»­i­­ A fővárosi egylet jövő évben aredoute nagy ter­mében fogja tartani üléseit, mert a fővárosi ügyek iránti közöny annyira megnőtt, hogy kisebb teremben már meg sem fér. '<■ •X­ * Д Francziaországba megint beütött a miniszterkrí­­zis. Angliába szintén. Irigylendő állapot! Lehetlen, hogy ott valaki, legalább egyszer életében, miniszter ne legyen. Bezzeg keserves állapot a mienk! Meddig kell még Szilágyinak, Apponyinak várni, míg velök ilyesmi megesik!­­ Az általános krízis egész Európára kiterjed. Hogy a válság milyen mérveket öltött, bizonyítja az a 91 válóper, mely a budapesti törvényhatóságoknál folyamatban van, nem is szá­mítva a Széchenyi válóperét a minisztériumtól. Törődések Seiffem.stein.er Solomoatól. — Ed kirokatban láttam ed halotti koszorú, amit ed, szinész­­nii sínáltotta és íi felejthetetlen órának. Furcsa! Mengyi sok oszongy van, akitill . férgy sak sopán holta utánd felejthetetlen ■— de amig él, mindig megfe­­ledkezi magát róla. — Hojd tudta , ezár öljön ! skandalós dolgot elkövetni nímet követtel? Én oztol gondoltam, hojd Oro­szor szagban van anoralom. — Os igaz, hojd sokkal künyebb oralkodni 100 million emberen, mint saját ön­magán. — О pu­letikai szituáczión alján sütét, hójd már egészen világos. — Oztot látok, hojd о bolond czártul f­ügg: lesz-é béke vadj háború ? Most sak sopán edjedól oztot szeret­nék, hojd о szerencsénk is ledjen bolond — és ledjen sakodjon béke. — Alvások mindenfélét , Bottenbergi Sándor res­­tauraczionjárul. Ujd gondolok, hojd ha létrejüvij: ez a restaurácziun nodjon jú lehet, mert lesz a filial az »Öngól királnéi­tul. — Udj tondlok, ho ed bolond orolkodúnak van edj bogár. . . száz milliónak vokoróznak bele. — Ez az oj esztendő az ürükévolúsági részvéngy­­u­rl­ed újabb na­pún. — Nodjon jonúsnak töri fel magát az nekem, hojd . Villaume, szt-pétervári követségi attaché oreság, végre életjelt adta magátul; mert ebből oztot tonálom, hojd ed kicsit mégis csak meg vált a lőve. Borsszem Jankó, Január 2. 1887 □ A redoutenak a zenekedvelők termében hatalmas riválisa támadt, mert a Bürger concertjénél általános volt a felfájdulás, hogy a kijárat és a garderobe valóban p­redofitabb­. *­­ A bécsi anarchista perben egy Ondriczek nevű úri­ember is szerepel. Persze, hogy nem az ismert hegedű­művészt szabad érteni alatta, mert hiszen az nem lehet an­arch­ista — az­az vonatalan. * ф * = Vannak hát megint népszolgák ! Csakhogy nem egészen úgy, mint régente. Azelőtt a miniszterek és az állam összes tisztviselői mind népszolgák voltak, de most már ezek a nép urai — és a népszolgák : hordárok. Tisza Kálmán nótája. Baross vize folyik csendesen. Nesze itt a tárcza, kedvesem! Nincs is annak vége. — vége, vége nincs — A carriere a legdrágább kincs.

Next