Borsszem Jankó, 1891 (24. évfolyam, 1-52. (1199-1250.) szám)

1891-01-04 / 1. (1199.) szám

Uj év. Benn vagyunk hát az új évben, Bár vesztessünk megunt révben. О . Kilenczven, vagy kilenczvenegy — Számra más bár, lényegben egy. Régi bolton új a firma, . A portéka nem uj ott, Gzégét a nejére írja Kohn Jakab vagyon­ bukott. A szekerünk meg se nyekkent, Uj csapásba nem is zökkent. Csupán nevezetre más a Régi utunk folytatása. Csak oly kátyus, feneketlen, Mint amilyen vala rég. Jobbra, balra oly kietlen, Amint eddig a vidék. Régi rendszer, régi szellem — Sose küzdjünk az ár ellen! Újban is jó, mi az óban, Ami jó volt, most is jól van. Ne siessünk, csak lassacskán, Veszedelmes az erély. Lám, napot se lát a patkány, S a sötétben mint elél. A magyar a harczban bátor, De tétova reformátor; Csak foltozgat régi gyékényt — így volt s most se lesz egyébként. Ha egyik párt, nagy merészen, Régi romnak neki ront; Rárivalnak a más részen: »Vissza, vissza, te bolond!« Lesz megint terv ezerféle, Az ország elmulat véle. Jó szándékkal kivitelre, Minden kebel el lesz telve. Pompás, nagy felbuzdulásban Megfognék a madarat. S azután — kérem a lássan — Minden régiben marad, így van. Soká így is lesz még. De, ha mégis nem így esnék: Az már aztán uj év lenne; Örömünk is telnék benne. Sors! Xe régi nótád fújjad, Ha kilenczven már kidőlt, Xe csak évet adjál újat, De uj éltet, uj időt! Borsszem Jankó. Január 4. 1891. Apró léi­ek.­ ­ A negyedik dunai hid. Látván pedig a jó isten a fővárosi tanács iszonyú buzgalmát és ré­mitő erőlködését, hogy megcsinálja a negyedik hi­dat , látván továbbá, hogy minden fáradozásuk kárba vesz: az ő véghetetlen izgalommal telt szive megesett a szegény tanácson és elhatározta, hogy azért is lesz Ind. Kimondá, hogy: legyen hid, és jön hid! A Dunánál­ zajló jege megállóit az ur parancsára és kész a leg­pompásabb híd. Hitetlen emberek, térjetek meg és di­csérjétek a bölcs tanácsot, akinek az Ur áll segedel­mére. .Most már hulljon le a hályog a szemetekről és lássátok, hogy nem közönséges tanács ez. Az Ur adta ezt nekünk. Bizony mondom néktek: istenadta tanács ez. * * * , Népszámlálás. Tudni fogjuk, hányan vagyunk. De hol van az a statisztikus státusfifikus, aki azt is kiszámlálná: hányadán vagyunk? * *. A tánczmesterek kongresszusán Polonyi Géza országos illemtanár és szélbali előtánczos azt az indít­ványt tette, hogy a régi körmagyar helyett az új nagy kankánt kell divatba hozni. Az áldozatkész honfi haj­­j­landónak nyilatkozott hetenként háromszor ingyen elő­adást tartani az országház nagy termében. PYCLOPAEDIA. Abentheuer = Drága este. — Belicst dich Gott = Isten kalapozzon meg. — Útonálló = a csökönyös ló. —­­Pirula , ha­b nyakon legyinti. — Hatóság — féltu­­czat vén lány. — Kárász = tűzi becslő. — Hajrá! — kopasz. — Tejút — Széchenyi sétatér. — Ovarium = Magyar-­ vár. — Harmonium = Triumviratus.

Next