Borsszem Jankó, 1904 (37. évfolyam, 1-52. (1882-1933.) szám)
1904-04-24 / 17. (1898.) szám
Április 20. 1904. Borsszem Jankó Csevegés. Hogy a Babó Miskát nagyon sarokba szorították az itteni szőllőtelepesük, hát gyün hozzám a Misim, a kis basa, hogy aszondja ne haragudgyak, meg hogy Irigyek szives részt venni jabbaja deputáczijába, akit a taliján bor-clausula mijatt Tisza Jistványhoz meg a Tallján Bélához vezet. Mondok: elmék már azért is, merhogy a ministerelnök részünkről is lévén; más meg, hogy a Tóth Jani bácsi sub auspiciis infantium meg is invitál, hogy a gyűrű-torra mennyek el a dzsentribe ebédre. Pesten a Ferkó koma is hozzánk szegődött, hogy többen legyünk, mer’ a má’ csak ollyan, mint ahogy a boldogútt »kis tükör« írta: Bátorkeszi Bajna Számát szaporitja! Szegény Ferkó koma ollyan, akár a vedlett verkli, aki szuszog, de ma nem muzsikál. Lassan is csoszog. A boldogút Pulszky Ferencz hozzá képpest turista-vezető, meg úgy kapkod a levegő után, mint Németh Ferencz uram, aki jó Gózonyék trágyadombján habzsoltaaz alpesi levegőt. Nagyon szíves vót a Tisza Jistvány, kérdezte, hogy sok-e jó bor? Felelem, hogy annyi sohase teremhet, amennyit a magyar megsokalna. De, mondok, a taliján bor ártalmas, mert azon fogyott le ja koma is. Elértette ja Ferkó. Úgy beszítta ja hasát, meg ollyan soványra mérséklte a képit, mint hogy ha három hétig a Bajkál-tavi vendéglőkbe lőtt vóna koszton. A Taliján Bélais jó gyerek, erős kezű legény. Gondolam is, hogy össze kék ereszteni a két talijánt: a Bélát meg a Mirágliát. Tudom istenem, úgy kenné jó falha a mi Talijánunk aztal a másikat, hogy ollyan alfreskót nem pingál Veronai szt. Pál hirös piktorné. Épp azon tájt vezetőit a Buda Vilmos meg a Bernáth Béla sógor is rettentő nagy deputácziját a hegyvidékre; de hát azok úgy lenézik a homoki bortermelőt, mint a bánáti birtokos a debejáki embert; pedig a homok is ollyan mint a képviselő: immunis. A gangon tanákozunk a Veszter Imre sógorral. — Imre sógor: mit csinyál a Nesz Gyula? kérdem. — Bár azt csinyáná, amit a kefegyáram csinyál! — Hát az mit csinyát ? — Megbukott! Egye meg a fene, felelte mérgessen. — Nem érzed té jazz meg, évelődök vele. Mer’ a Ferkó koma aszondta, hogy a Csorbaji-tó vételárának harmadrésze a té zsebedbe van. — Nem vagyok én Rakóczky! Ezt mondd meg a komádnak. De bár igazza vóna neki. Hanem, sajna, egy csöppet sem igaz , sóhajt a Zimre. — No szé, lesz még a Tátrába eladó hegy, mondok. Osztán tán azért is nevezik aztal a német herczeget Hohenlohénak, hogy mindig Hohen Lolkit kő neki járni. Ecczörre csak szalad ám elibénk a szentesi Togóadmirális, a Mónár Jenő, hogy aszongya: el akart mönni, de hát nem lehet, mert vonyat nem mén, merhogy a vasutasok sztrájkónak. — Hála jistennek! Saját főja koma. Most gyűljön haza, meg lepjön meg a feleségem, ha bir! — Akkó nem bánom, koma, ha ja Folijesbe mönünk is, mondok. Hanem veszett dolog az, koma! Most jut eszembe, hogy két vagony kövér disznómnak ma kél elinduni! — Otthon pörkölik meg azokat, veti közbe ja koma. — Nem ette meg a fene! mondok. No hát ollyan lótást-futást még nem láttam. Az egyik dühösködött, mer’ aszongya: árverésre küllőit vóna neki menni; a másik óbégatott, hogy a fiját megmarta egy veszett kutya és most nem bírja folozni beojtatni; a harmadik a feleségihő egy operatőrt akart kűdeni! Bőtten tű dolog ez! — Tik vattok az okai, tik Borsszem Jankóék! Tik fújtátok mindétig, hogy aszongya: »Töhetyi, mer’ vasutyi!« Hát netök most, akasztanálak bele a mozdony füstjibe. Tettek ollyat, akitől sírva fakadhat az ország is, meg a nemzet is. Aszongya rája koma, hogy most majd az adófizetők kezdgyenek el sztrájkom, mert azokkal a kutya se törődik. De ha nincs vonyat, van tojásos puncs. Tartsunk stácziót a Newijorkba ! A vasutas morfondírozása. No, most már hiába mondja Tisza István nagybüszkén, hogy: » Várjuk meg az esteli 8 órai gyorsvonatot !« Csak az a kár, hogy a sztrájk nem olyankor tört ki, mikor a képviselő urak otthon vannak a kerületeikben. Legalább valami kevés jót tettek volna az országgal is. Most már az. utasok hiába keresik a dohányzó szakaszt. Abból ugyan nem pipálnak. Immár Újpest lesz a világ vége. Ott lesznek a freudenaui lóversenyek is. Denique, bevált a gúnyos szálló ige: »Tehetyi, meri vasutyi !« 11