Borsszem Jankó, 1907. július-december (40. évfolyam, 27-52. (2065-2090.) szám)
1907-08-25 / 34. (2072) szám
1907. Augusztus 25. Borsszem Jankó Dal a tejdrágaságról. Szörnyűség e drágaság! Mi lesz a világból! Rajtunk a gond rágva rág ; Már a tej is drágul! Persze igaz azonban, Most is úgy mint hajdan, Hogy valami haszon van Mindenféle bajban: Mert, míg búsul eme nő, Mosolyog a másik, Akitől a csecsemő kap natur-menázsit. Megnőtt a tej-ázsió, És hogyha jó fajta, Jut most nagyobb gázsiho A szoptatós dajka, a „PQESSZEn janko" takézája. Caruso-Orfeusz. Tudjuk a mythologiából, hogy Orfeusz dalával a fákat megmozdította, a köveket megindította és a fenevadakat megszelídítette. Mindezt senki se birta megcselekedni. Beszélik ugyan a hires Strebinszkiről, hogy ő az Orfeusz-csodák közül egyet megbirt tenni: a fákat megbirta mozdítani. T. i. minden fát megmozgatott, hogy magának reklámot csináljon. Nyivákovszky, a másik hires tenorista, a köveket tudta megindítani. És a meglódult kövek a művész ablakait és fejét verdesték be. Miaulinszky énekesről is beszélik, hogy énekével az állatokra nagy hatással volt. Mikor énekelt, a környék valamennyi kutyája vonítani kezdett és a macskák a háztetőkön nyervákoltak örömükben. Mindez azonban csak afféle mende-monda. Csak az az egy igaz, hogy Orfeusznak mindekkoráig nem akadt párja. De ami eddig nem volt, meghozta a csodatevő új korszak. Itt van Caruso, az istenek kegyeltje, aki mesterét messze túlszárnyalja. Orfeuszt csak sziget hazája, Hellász hallotta. Caruso hírnevét öt világrész zengi. Orfeusz csak azokra volt hatással, akik közvetlenül hallották énekét. Caruso már a hangjának a hírével elbűvöli az emberiséget. Caruso is megmozdítja a fákat. A babérfák egész erdeje követi diadalútjában. A fásult keblek és megkövesedett szívek megmozdulnak a Caruso név hallatára. Orfeusz csak gyalogszerrel járt és tudomásunk szerint nem hirdette előre a hangversenyeit. Ha neki is lett volna impreszáriója, Görögország még ma is uralkodnék az egész világ fölött. Caruso hatalmának és dicsőségének nincs határa. Az óczeánon túl távol nyugatra eső újvilágot meghódította és adófizetőjévé tette. És milyen adókat fizettek. A megbűvölt bennszülöttek csak úgy izzadták a dollárokat. Carusonak amerikai ténykedése, hogy úgy mondjuk felcsiklandozta a vén Európa érdeklődését is. Itt most mindenki Carusot akarja látni, ha már hallani nem hallhatják. Az asszonyok törik magukat, hogy a mester közelébe juthassanak. A legbetegebb is azt reméli, hogy csodatevő kezének érintésétől meggyógyul. Ügyes orvosok rájöttek már, hogy a beteg aszszonyok nem azt várják, hogy fürdőt rendeljenek nekik, hanem, hogy Caruso hangversenyére küldjék őket. Ettől bizonyosan helyre állnak. Most már érthető, hogy miért a nagy csődület, a roppant érdeklődés Caruso jöttének hírére. A sok beteges asszony a nagy hanggyógyásztól reméli felgyógyulását. Operánk igazgatóságát elismerés illeti, hogy a nagy mestert legalább egy hangversenyre megnyerte. Hallani fogjuk őt, a nagy nőgyógyászt és minden bajunk elmúlik. Tapintatos kezének egy mozdulata minden betegséget eltüntet. De ki gyógyít ki bennünket a legújabb nyavalyából a Caruso-lázból ? * A Caruso előadásra egy páholy ára 500 korona egy ülőhely 100 korona. Ebben a drága világban valóságos gúnyár a A kis kadét. A Ms honvéd-kadét mindig azt hallotta, hogy a fekete-sárga szint el iszonyodni leéli. Iszonyodott is. Mikor egyszer olyan csolnakra ült, amelyiken ilyen kétszínű zászló volt, mindjárt letépte azt iszonyodva. A jó parancsnok bácsi mikor ezt megtudta, így szólt gyengéden: — Látom kicsikém, hogy félsz a fekete-sárga szintől. Azért nem is adom a kardbojtot a kezedbe. Mert az is fekete-sárga. Megtalálnál ijedni tőle. Majd ha nemzeti szinti kardbojtunk lesz, akkor leszel te hadnagy. És mindenki dicsérte a jó parancsnok bácsi gyengédségét. Szent István napján. — Nézzétek gyermekek, ott a Szent István jobb keze- Tudjátok-e, ki volt Szent István és mit alapított ? — Tudjuk, tudjuk. A Szent István díjat alapította.