Borsszem Jankó, 1909. július-december (42. évfolyam, 27-52. (2169-2194.) szám)

1909-07-04 / 27. (2169) szám

Kardok: vannak! Ugronnak vannak: szája, szava, tolla, Járnak is, mint az ördögmotolla. S van neki kardja, van neki, van, — Hősi csatáit vívja vígan. A takarékból, amely vala székely, E fene kardot nem emelék el. Zálogba’ ha volt is, kiváltva e kard — S apritni akar Justh-párti magyart. De Justhnak is van, maga mondja, kardja S Franz Kossuth ellen vonni akarja. Van neki kardja, van neki, van, — Zörgeti tokban egyre vígan. Fringia-fajta régi magyar penge, Hogyha kivonná, iszonyú lenne! Szerte vitetve a honban, e kard keltene banki csatára magyart. Csakhogy a Franz sem kardtalanul áll ám! Az ő spádéja talján találmány. Van neki kardja, van neki, van, — Tud biz’ e spádé bökni vígan. Reszket e kard bár a puha marokban, Justh Achillest jól bökte sarokban. Ácsolva Lukácson lyukat e kard, Chaosba vezérli megint a magyart. Kardok hát vannak bőven a hazában, De jaj, a főkard császár oldalán van! Mert neki is van, van neki, van, — Azt feni Bécsben, várva vígan. Csak ráüt e kardra, mihelyt úgy akarja, S elbújik Ugrón, Justh s Kossuth kardja . . . Míg kardra kívánja magyar a magyart, Mely mindenre lecsap: császári a kard. A válság* mag­va. Tudós, tapasztalt állam­doktorok vájkálnak aczél­­műszereikkel, vizsgálódnak milliomszor nagyító mikrosz­kóppal a végtelenig húzódó válság immár undorító bűzt terjesztő kóros váladékaiban. Keresik, kutatják azt a bizonyos legendássá vált baczillus komát, aki minden bajnak eredő oka. S amire nem akad rá a sereg diplomás szakértő, azt már rég fölérte a maga egyszerű paraszt-eszével Justh Gyula. Minden betegségünk fészke, gyökere : az egyház­­politika. Mert bárgyúság azt hinni, hogy ez a nagy, örök harcz nálunk már végkép be van fejezve. Amíg az egyházi vagyon nincs szekularizálva, amíg a mágnás-hitbizományok föl nem szabadulnak középkori bilincseikből, nem lesz ebből az országból szabad, mívelt, gazdag, független, egyszóval modern kultur­állam. Ezért kötelessége minden igaz magyar hazafinak, hogy vállvetve, kezet fogva törekedjék a kormányzat gyeplőjét kiragadni a klerikális reakc­ió holt kezének nyirkos csontujjai közül. Ám a Justh bölcsesége csak idáig hord. Látja és akarja a czélt, de nem képes fölismerni, kiválasz­tani és kellő pillanatban megragadni az eszközöket. Ezért nem válhatik a szabadelvű nemzeti köz­szellem valóságos, harczoló, vezető s majdan alkotó vezérévé. Kár érte! Mi lesz? A koalíczió fölbomlott, mert nem volt egységes. Erre a király a függetlenségi párttal tárgyalt, de ki­derült, hogy ez a párt se alakíthat kormányt, mert nem egységes. Mi következhetik ezután ? A király végre kénytelen lesz Mezőfi Vilmoshoz fordulni és az újjászervezett szoczialista pártra támasz­kodni, lévén ez az egyetlen párt, amely egységes. Különbség1. — Te hallottad. Dienes Márton és Nessi Pál Ameri­kából kibontakozási tervet küldtek be a vezérnek. — No és mit mondanak ? — A bankot mind a ketten kikapcsolják, csak a bankprovizórium idejére van köztük eltérés. — És mennyi a különbség?­­— Úgy körülbelül három évi börtön. N­évváltoztatás. A függetlenségi és 48-as párt intéző bizottsága, Lukács László ajánlatának visszautasítása után, nevét belügyvivői engedéllyel elintéző bizottságra változ­tatta át. 1009 július 4 BORSSZEM JANKÓ

Next