Borsszem Jankó, 1909. július-december (42. évfolyam, 27-52. (2169-2194.) szám)

1909-07-04 / 27. (2169) szám

A két követség. Az első. Homo regius. A koalicz’jó puszta halom, Nincs mit e tájon zengeni többet.] Jertek a Nagy Úrhoz, ott áll vigalom, Ott vár ti reátok mézízű sörbet. Sörbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, Mind mit terem a Nagy Úr birodalma, Jó illatú fűszer s drága kenőcs, — Bécs győzelemünnepe van ma! Most értetek Ő küld, aki nagy, aki jó, Orczátok’ a szégyen nem süti nála, Zsöllyékbe csücsültök, a Széktől is ó, — Fiaim, Hozzá köt a hála! Szélbalfiak. Mondd meg Neki Homo, mi így felelünk: Mennénk mi legott, ha volna kurázsink, De itt van Appony’ baritonja velünk, S tremoláz kebelében a bárzsing. Lábáról a Franczot már is leszavalta. — S ez Duczinak pártunk’ elígérte. Megszontyolodott már Justh is a nyalka . . . Homo regius. A Nagy Úr haragudni fog érte! (El Bécsbe, jelentést tenni kudarczáról.) A második. (Néhány hónap múlva jön.) Darabont. Dicséretiből kifogytok-e már A bariton hangú trubadúrnak? Eb a hite bankos! Vesszeje vár S Kristóffyra kész a Nagy Úrnak. Sörbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs Szép szerivel nem kölletinéktek. — Hát huszonöt lesz most a kenőcs Bőrötökön, míg meggebedétek! Bank nélkül a kormányt átveszitek, Új paktum alapján, létszámemeléssel, S mind a parancsát megteszitek, — Vagy itt van a Kristóf rendre lekésel. Öt perczet adok: hát köll-e a zsöllye ? Vagy köll-e örökké a darabont, Hogy bécsi igába vasmarha betörje A nyakatok’ és véle a hont? Szélbalfiak. Mondd meg Neki Kristó, mi így felelünk: Vállaljuk a zsöllyét banktalanul mi. Most, hogy aperte szóla velünk kész az egész párt hasra borulni. BORSSZEM JANKÓ 1009 július 4 Lukács második evangéliuma. XXV. rész. 1. Vala egy ember, akinek a neve Lukács vala és aki Árméniából való vala. Ez az Arméniai szent Lukács az Úrnak küldötte vala. 2. Viselő szőrcsuhát és sáskát evék a pusztában. (Későbbet pedig végezetül a sáskák őzei evék meg.) 3. És mikor nagy sokaság gyűle körüle, megnyitván száját, kezde beszélni messzire halló rezegő hangon . 4. Nem én vagyok az Út és az Igazság. Én csak az Út vagyok. Az Igazság az, aki eljövendő. Az, aki utánam jövend, aki már egyszer előttem itt vala. Én csak az vagyok, aki ama Keresztelő vala. 5. Térjetek meg, elkövetkezett az Igazság országa! A Hazugságok várának falai immár omladoznak vala. 6. Óvakodjatok a Papi fejedelmektől és a Farizeusoktól, főkép a fő-fő Farizeustól, a tevenyakútól, a hosszú kezűtől. Mert bizony mondom tinéktek: ő az, aki hasonlatos az eczethez, mely mindent megsavanyít. És ha hordó színédes tejbe kanálnyi eczet csurran, mind az egész tej megsavanyodik. 7. És óvakodjatok a tétova gyenge Vezértől, mert a gyenge vezér olyan, mint az álomszuszék pásztor a juhok közt. Elszélednek a juhok és elragadozzák a fekete farkasok. 8. Térjetek meg és ne legyetek többé ,egy úton járok a Farizeusokkal! 9. Pánczélozzátok fel a Vezért, erősítsétek meg derekát és övezzétek fel bátorsággal. És szakítsátok el őt a Filiszteusoktól, Makabeusoktól, Papi fejedelmektől és Farizeusoktól. Mert bizony mondom tinéktek, olyanok ők a Vezéren, mint koloncz a komondor nyakán. 10. Térjetek meg, „az Úr hív titeket! Valamiképen hallgatandotok az Ő hívó szavára: azonképen örvendez az Ő szive tibennetek és lészen tiétek az ország, a hatalom és a dicsőség most és mindörökké Ámen. 11. Lön pedig, hogy bevégezvén beszédét ez az Arméniai szent Lukács, a sokaság közül többen álmélkodának és örvendezének. És jelszóval kiáltozának ő hozzá: 12. Te vagy áldott a férfiak között és áldott a te nyelvednek gyümölcse! 13. És mondának tovább: Magasztalja a mi lelkünk az Urat! 14. Eljövének azonban a Farizeusok és Publikánusok és az ő kezeket ökölbe szorítván, mondák: Ez az ember káromlást szóla. 15. És elmenének a Vezérhez és vivének neki ajándékul pávatollat, mirhát és tömjént és kérek őt, hogy amaz Árméniai embert feszítené meg. És a Vezér megmosván kezeit jószagú füvekből csináltatott illatos vízzel, szemeiből könnyeket sírván, nagy jajszóval mondá néktek: — Vigyétek! 16. Amazok pedig elmenvén, megfesziték őt. 17. Vala pedig egy római ember a sokaságban, aki Sümegből való vala és aki mikor ezt látá, mélyen elborula. És megnyilatkozék az ő szája és szól vala eképen : 18. Ez az ember igaz vala! 19. Mások mondának: No, ha igaz vala, akkor hát fel is támadand.