Borsszem Jankó, 1913. július-december (46. évfolyam, 27-52. (2378-2403.) szám)

1913-07-06 / 27. (2378.) szám

4 Egy mirngó honatya nyári levelei Kedves Borsszem Jankó, kegyed megkért engem, informáljam a haldokló nyári politika eseményeiről. Hát kezdjük a feministákon. Ezek olyan pompás nyári téma. Utoljára a t. Ház folyosó­ján láttam őket a kis Lukács Gyurival. Elgondoltam, milyen akkurátusan beleférne most is a kultuszminiszteri székbe. Bár a Jankovich Béla is kemény legény. Van egy nagyszerű ötlete: a főispánok alá akarja rendelni a tanítókat, mint a megyei hajdúkat. Úgy beszélik : libé­riát is kapnak, cifra rajthozait, piros dolmányt zöld suj­­tással, címeres tarsolyt — és nem nádi vesszővel, hanem kardlappal fogják a nebulók hátán értelmezni ezután az egyszeregyet, meg az ábrákat. Nem tudom, nem férne-e el inkább egynémelyik főispán úr mellett a mestram, mint alatta. No de úgy van jól, ahogy van. Apponyi bizonyosan inkább a káplánjai alá rendelte volna őket, a jó Tóth János pedig maga mellé — de csak a zsidó tanítókat — és megtanult volna tőlük németül. Hej, más ember a mi Tóth Jánosunk : a kis Benedek Sándor. Egy arasszal kisebb Pap Gézánál és mégis meg­választották Jolsván követnek. Nem úgy, mint Dunavecsén, ahol azt mondták a magyarok, hogy: — Jó szavajárású, fáin ember, csak az a baj, hogy sétapálcának is kicsi. Jolsván azonban hiába volt minden, mert Kubinyi Géza kijelentette, hogy: — Csinálhatsz, méltóságos uram, amit akarsz, itt mégis megválasztanak képviselőnek. Érdekes emberek ezek az új miniszterek és állam­titkárok. Csupa új süzet. Alig vesztették még el a szüzes­ségüket, a legtöbb még el sem vesztette, persze csak beszédben és már­is nehéz tárcák anyái és nagyanyái lettek. Az ember, ha új arcot lát a klubban, bátran méltóságos úrnak szólíthatja, mert bizonyos, hogy új államtitkár és nagyon csínján kell bánni még a napló­­bíráló bizottság tagjaival is, mert nem lehet tudni, hogy holnap nem lesz-e belőlük miniszter ? Amilyen világ van, egy szép napon még ön is arra ébredhet, kedves Jankó, hogy a hivatalos lapban olvassa a nevemet. Hátul — az árverési hirdetmények közt. Hiába, nagy ember csakugyan ez a Tisza Pista. Hogyan ráncbaszedte a kis Csanády Sanyikat, Németh Berciket és grófi Csatár Zsigákat. Neki is búsultak sze­gények és összebékültek, mint az egyszeri házaspár, mire megöregedett. — Nem kellek már senkinek — kezdte az el­aggott csapodár menyecske. — Engem is utál mindenki — felelte az elvénhedt korhely férj. — Akkor hát nincs más hátra­ — vélte az asszony — béküljünk össze és utáljuk egymást együtt. És ezt ők röviden fúziónak nevezik. És szépen veszekesznek, de mert már más nem áll velük szóba, hát összeszövetkeztek, hogy legalább egymás közt vesze­kedhessenek. --------------­Feltűnés — Mi az a csoportosulás ott a Rákóczi-úton ? — Találtak egy Andrássy-párti választót. Legenda a rossz időjárásról Túl fellegen, a napos ég felett, Hol lábszőnyeg a csillagos azúr És örökös a kikelet: Ott él az Úr, A napsugárba öltözött Angyalkák, szentek s más urak között. Hallgatván a szférák harmóniáját, Egyházatyáknak örökös vitáját (Egyéb zaj nincs itt) És élvezi a boldog béke kíncsit Egész a legutóbbi napokig. De hajh, az idő szemtelen, Fogától a legjobb gép elkopik, E mai század oly istentelen, Nem tisztel semmit, nem ismer fegyelmet És legkisebb figyelmet Sem tanúsít teremtőjével szemben. A mennybéli teremben Egyszer csak gyülöng zord felhősereg, Rút eső csepereg S örömére a legszebb nyári napnak. A megázott angyalkák mind kikapnak. BORSSZEM JANKÓ 1913 Julius 6

Next