Borsszem Jankó, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-26. (2404-2429.) szám)
1914-01-25 / 4. (2407.) szám
14 A pénz visszajön . A bankár még egyszer megcsókolta szivének hölgyét, a drága és előkelő Ellát, azután oivatagon a zsebébe nyúlt. — Nesze drágám, —- mondotta és egy köteg tízkoronást vett elő. — Csak? — kérdezte az isteni Ella. — Csak ennyire szeretsz ? A bankár a tízkoronás csomagot egy köteg húszkoronással cserélte ki. — így már érzem, hogy szeretsz, — szólt a drága nő és a bankár elment. Magában, a lépcsőházban, így okoskodott : — Egy nő, ha csinos, minden áldozatot megér, kivéve, ha erényes, mert akkor sokkal egyszerűbb, ha az ember feleségül veszi. II. Alig tette be az ajtót a bankár, Ella kinyitotta a — persze, hogy kitalálták! — ruhaszekrény ajtaját. — Kijöhetsz Aladár, — kiáltott örömmel a ruhák közé és Aladár csakugyan kijött, nem mulasztván el a kilépés pillanatában megkérdezni: — Na, mi van? Mennyi? — Tízezer. — Korona? — Az én szerelmem csak forint! — jegyezte , meg Ella büszkén. — Az más! —mondta Aladár. — Akkor én is szeretlek. Add ide. Rimamurányival fogunk spekulálni. III. Mit tudta azt Aladár, hogy a sors éppen a bankár irodájába vitte! Hiszen a ruhaszekrény kulcslukán keresztül nem láthatta tisztán a bankár arcvonásait. Ott adott megbízást négy kötés (100 darab) rimára és izgalommal várta az emelkedést. Egy napon Ellához rohant. — Esik! — kiáltotta. — Ah! — mondotta Ella, — akkor szebb harisnyát húzok, hogy a szoknyámat nyugodtan emelhessem. — Az árfolyam esik! — javította ki Aladár. És csakugyan esett. Eleinte csak szelíden. Azután hevesebben, végül úgy zuhant, hogy aviatikai tekintetben a legmesszebbmenő igényeket is kielégítette volna. A tízezer forint a bankár zsebébe vándorolt. IV. Morál: A szerelemben minden áldozat megtenni gyümölcsét és nincs szebb, mint az önzetlen szerelem. ■ / ? BORSSZEM .TANKÓ 1914 január 25 Kedves Borsszem Jankó ! Vásárra indult a góbé, Márton Pál, valamelyik Szentgyörgyből vagy Szentmártonból asok közül; maga két lovával, szekerével vitt be törökbúzát a városba. Jó vásárt csapott, utána derekas áldomást ivott, szaporán ürítgetve a szőlő levét, ésannyira, hogy éppen csakhogy föl tudott kászálódni a szekerére, menten el is nyomta a buzgóság. Reggel, amint kinyitja a szemét, fölpillant, hát ott fekszik ám a szekéren, de a két ló — sehol. Elkezd erre okoskodni a derék góbé: — Már most vagy én vagyok a Márton Pál és akkor ellopták a két lovamat, — vagy nem én vagyok Márton Pál, akkor találtam egy szekeret. Kedves Borsszem Jankó! Egy temetkezési és önsegélyző egylet közgyűlésén nagy lendülettel beszélt a vezérszónok, mikor valaki közbeszólt: — Hiába mosakszik az úr, mégis fekete marad! A szónok hirtelen lecsapott rá: — A tisztelt közbeszóló úr nem ismer engemet, mert én nem vagyok az az ember, aki mosakodni szokott. Többeknek. A húsvéti rébuszpályázat föltételei közt világosan ott van, hogy azok közt sorsoljuk a jutalmakat, akik a legtöbb talányt fejtik meg. Azért, hogy a második pályázati rejtvényt nem sikerült megfejteni, még bátran pályázhatnak. — Cs. N. Gy. Nagyon átlátszó. — Temura. Az egyik triviális, a másik nem adomaszer. A rébusz huncut, de a nagy rémület után egy kis pihenőre van szükség. — Ü—esek. Nyelvi kérdésekben sokkal liberálisabbnak illik lenni. Rég elmúlt az az idő, mikor ilyesmin rágódott a magyar értelmiség. Ez is jó, az is jó. Punktum ! — H. L. (Siófok.) Bizony ebben a históriában vékonyan csörgedez a humor. — Kapuciner. A spanyol is falt, a kapucniért is régen megitták. —• Problemathematikus. A holló bácsi odavan. Mókás rejtvényei között kettőhárom elsőrendűen elmés. A pályázatok lejártával közöljük. — Cs. Sz. Az egyik pályázik. — M. J. Komplikált és mégsem ötletes. — Marcali. Az ötleteket köszönjük, házi feldolgozásban a legtöbbet viszontlátja. — I. K. A javát kiválogattuk, vagyis a nagyobbik felét. — M—-i J—K. Kapunk mi öntül furfangosabbat is. — TV. J. Talán az adomák jobban sikerülnek. — Y. M. Ön szójátékot ajánl nekünk a Berzeviczy és börze-vicc szókból? Mi már túl vagyunk a szójátékokon, mi már egy tengeri hajót is meg tudunk különböztetni egy hajó tengeritől. A gondolatot sohase felejtse ki a viccből..— Z. A. Hogy a vicceket jegyzik-e a tőzsdén? Persze, hogy jegyzik! Azután beküldik hozzánk. — A. K. Bizony, a beküldött börzeviccek kivétel nélkül silányak, úgy hogy nyilvános közönetet szavazunk azoknak, akik nem küldtek egyet sem. — K. L. Ön tévedésben van. Az élő- és adomapályázaton kisebb novelák nem vehetnek részt. Csupán viccek és anekdoták pályázhatnak. — Dr. D. Y. Köszönet! Meg is rajzoltattuk. — Dr. M. B. Egy kissé egyszerűek. Kell, hogy valami furfang is legyen bennük.-------ik. Az egyik nagyon kedves. — I. E. (Dés.) Először : nagyon gyenge, másodszor : rébuszért nem jár honorárium. — N. M. A legmulatságosabbak közül való. — T. X. A paródia nagyon sikerült, de a kiparodizált költő nem érdemli meg. Az adoma, sajnos, ismert. Bizalommal várjuk a jövőheti küldeményt.— S. N. Fölszólítjuk: magyarázza meg, mióta közepe a világnak Nagyenyed? — Több levélről a jövő számban. Felelős szerkesztő: Dr. MOLNÁRTENŐ Művészeti szerkesztő: BÉR DEZSŐ