Borsszem Jankó, 1917 (50. évfolyam, 1-52. (2561-2612.) szám)
1917-07-29 / 30. (2590.) szám
4. oldal Siófok 1917-ben A magyar balneológoknak ajánlanám ezt a kistanulmányt, de Siófokon csak jobb neológok vannak. De azok aztán vannak, többen vannak, mint ahány vannakot reggel kilenctől este hatig elkeseredett alsósjátékosok bemondanak. A magyar fürdők hihetetlenül föllendültek a háború alatt. Nemcsak azok jöttek el Siófokra 1917-ben, akik 1913-ban Ostendébe vagy a Lidóra jártak, hanem azok is, akik 1913-ban még a Városligetben nyaraltak és csak vasárnapottkint rándultak ki Pécelre vagy Nagymarosra. Siófok egészen demokratizálódott a háború harmadik esztendejében, ami furcsán hangzik, mert hiszen itt sohasem nyaraltak mások, mint a demokraták. De hát a demokráciában is vannak árnyalatok és Siófoknak ezidén megvannak a maga specialitásai. Itt van a „töltött csokoládé“, egy molett asszonyka, aki attól bízott meg, hogy az ura csokoládéval spekulált. Borzasztó büszke a „rizsfelfújt“, akit azért hívnak így, mert belőle a rizskonjunktúra csinált siófoki fürdővendéget. Eljött a libásasszonyunk csinos leánykájával, Rézsűinél; százhúsz kiló és trikóban fürdik, mintha demonstrálni akarna, hogy a mai húsdrágaságban ő is alibás. Folytathatnám ezt az ismertetést, de máris sejthető, hogy ki mindenki van Siófokon 1917-ben. Igazi keresztényt egyetlenegyet láttam az egész strandon, egy kitűnő és rokonszenves magyar írót, aki vidáman élvezte ezt a kizárólagosságot és ő volt az egyes demokratikus árnyalatok között az összekötő„pakots“. Az irodalom általában szépen van képviselve Siófokon, vannak itt jelentékeny számban hírlapírók és fölös számban álhirlapírók. Nem is értem a dolgot. Pesten mindössze száznyolcvanhárom álhirlapiróról tudunk, itt az első nap kétszázhuszonkilenccel találkoztam. Valami úgy látszik álhirlapiróvá ihleti itt az embereket. Vagy a Balaton, vagy a kartaxa. Hírben, névben, tekintélyben és oh, jaj!korban is a legöregebb az itt nyaraló írók között Szomaházy István, aki reggel, délben és este (no igen, este is) „előadásokat tart a feleségképző akadémián“. Vannak feleségek, akik ezen a téren igen szép haladást tettek és a tanár úrtól máris megkaphatnák a díszoklevelet. Szép Ernő ámulva nézi a napot, mely süt, örül a villogó bársonyos homoknak és libapecsenyét eszik, igen, ő eszik is, sőt libapecsenyét eszik, mivelhogy nemcsak ambróziával és nektárral él, hanem szereti a finom pesti libuskákat, ó! ó! A libuskák különben itt valamennyien kannibál nők, nem azért, mert itt van Zerkovitz, nem is azért, mert kegyetlenek, hanem mert feketébbek, mint Pesten a fekete pótkávé. És irigyelni kell a siófoki kannibál nőt, mert van neki kalibája (350 korona egy szezonra), tele van a tálja (30,000 korona egy hónapra) és van neki kannibálja. Akinek nem volna, annak elhozta a figyelmes Zerkovitz a pesti orfeumjárók imádottját, Papp Jancsit, aki valóban olyan, mint egy kannibál. Míg a strandon kaszinóznak hölgyek és urak, addig a kaszinóban nem kaszinóznak. A siófoki kaszinó a legelőkelőbb és legideálisabb az egész országban, Széchenyi István gróf direkt sírna örömében, ha ezt látná. Nemzeti ez a kaszinó, mert magyar, országos, mert miskolciak csak úgy beléphetnek, mint debreceniek és lipótvárosi, mert nincs is benne más, csak a terézvárosi, aki azonban már útban van Sándor Pál kerülete felé. A három legelőkelőbb kaszinót egyesíti tehát magában a siófoki kaszinó, mely ha akarom, Park-klub is, hiszen olyan klub, mely a parkban van. A rend és rendszer ugyanaz, mint a „Fügikében“ vagy az „Erzsikében“; az emberek beviszik a pénzt, a pinka meg elnyeli .. . Csak egy van, amiről Siófokon nem lehet és nem szabad csúfolódni: a ragyogó, gyönyörű, hasonlíthatatlan és páratlan Balaton. Áldott tó ez, mely tűri, hogy a fentnevezettek és még inkább a fent nem nevezettek benne megfírödjenek. Csodálatos gyomra van, mindent bevesz. Azaz: mégsem vesz be mindent. Szombaton egy pesti kofa jött ide nyaralni és beült a vízbe. Azóta nem lehet bírni a Balatonnal. Isten és az egész vendégsereg a tanúm: szombat óta háborog. Vagy — ha jobban tetszik — hébereg. Siófok, 1917. július. Bidens BORSSZEM JANKÓ Indiszkrét kérdés Kedves Borsszem Jankó, nem tudja kérem, hol nyaralnak a következő urak: Miklós cár, Petár, Albert, Nikita, Ferdinánd (az oláh), Pasics, Viviani, Briand, Joffre, Asquith, Edvard Grey, Juansikkaj, Salandra, Nikolájevits Miklós, Izvolszki, Moltke, Bethmann-Hollweg, Körber, Berchtold, Burián, Krobatin, Höfer (a jelentő), Potiorek és Clam-Martinié? (Mert Tiszáról tudom, hogy a frontra megy.) 30. szám