Borsszem Jankó, 1918 (51. évfolyam, 1-52. (2613-2664.) szám)
1918-06-30 / 27. (2638.) szám
27. szám Az én nyaralóm Van nekem egy nyaralócskám, Úgy vettem meg tavaly ócskán. Nagyon bájos nyaralócska. Körülötte női a sóska, És mezléláb szaladgálva Ordít harminc Pista s Jóska. Nincsen rajta háztető bár, Egészen jó, tűrhető vár. Nincs eresze, csatornája, Belbecse és külformája, De ha rája néz a gazda, Csak úgy dagad lépomája, A falai repedeznek, Malter után epedeznek, A kövei szertemállnak, Luka van a padmályának, Mindamellett kétmilliót Fizettem volt gazdájának. Vozáry halálára Oszlatta a felhőket géppel, Azok szegényt meg kikacagták. Gyűltek, gyűltek, minthogy az égen Megvan még a gyűlés-szabadság. Napsugárból esőt nem préselt, Mert a nap furcsa jószág, mondják, Bárhogy szorítják, nem ad vizet, Mint némely szelíd szívű spongyák. Szerkesztette az időjárást, Miért nem rózsa járt, csak rózse. Minden szélnek, esőnek, fagynak Mindig ő volt a felelőse. Gépével most az égbe szállt fel, Mert minden kék és minden szép ott. ...Ragyog a nap. Szemünk sarkából Törüljünk le egy csapadékot. Tanács a nyaralóknak Dól összeszedje az magát, Aki nyaralni megy! Legyen a tarsolyában hús, Cukor, kenyérke, meggy-A ládában, mit elviszen, Legyen sokféle jó, Frissen felforralt tej s belépritani való. Orrán legyen a bölcs elö- Belátás cpikkere: hogy ne feledjen mitse, miszem-szájnak ingere! 5 mikor már minden megvagyon, ha nem nagyon siet, A mellényzsebben egy darab 5párgát is elvihet, mert jó, ha bölcs az ember és mindent előre lát . Wenn allestritke reissen — hogy Felköthesse magát. Lyó BORSSZEM JANKÓ Megfoghatatlan ! — Ugyan !... Erényes!... Akkor minek jött ide nyaralni ? 5. oldal