Borsszem Jankó, 1918 (51. évfolyam, 1-52. (2613-2664.) szám)
1918-06-30 / 27. (2638.) szám
4. oldal Oh, Balaton, te kék tó, Hullámok öblete, Ahol lefogy a nőknek Gömbölyű többlete; Hol a molett najádból Szelíd nimfa leend, Hová annyira vágy most A közös az úri rend; Oh, Balaton, amelynek Hullámzó tetején, Oly régen csólnakázik Egy bús halászlegény; Én jóllaktam veled már, És nem vágyom beléd. Csak énekeljen rólad A sok bús kis cseléd! Én jól megvagyok itten, A kőváros ölén, Hol csupa ismerős ül, A kávéház lévén. Hol ki-ki csak magának Fürdik szemérmesen. — Nem, Balaton, nem illünk Egymáshoz, édesem! Én szeretem a csöndet, Mely lelkeket mos át. Te meg a zajt, a flancot, S Lipótnak városát. Áttört selyemharisnya Még itt is van elég, És benne karcsú, hószin Ingerlő töltelék... 5 a többi... hidd el nékem, Az mind magátul jő: Hullám van itt is. — Kék tó, Csak hullámozz! Agyő! Somlyó Zoltán ---------------------------- BORSSZEM JANKÓ A Borsszem Jankó 1500 koronás pályázata A Borsszem Jankó 1500 korona összegben pályázatot hirdet humoros elbeszélésre és humoreszkekre. 1. 1000 koronával jutalmazzuk a legjobb humoros elbeszélést, amely nem lehet több négy nyomtatott ívnél és három ívnél nem kevesebb. 2. 300 korona jutalmat kap a legsikerültebb humoreszk, amely a Borsszem Jankó egy, legjölebb két nyomtatott oldalánál nem nagyobb terjedelmű; 3. 200 korona a díja a sorrendben második humoreszknek, amelynek terjedelme az előbbihez hasonló. A pályadíjat csak irodalmi értékű, eredeti munkának ítéli oda a Borsszem Jankó szerkesztőségéből alakított zsűri. A Borsszem Jankó a jutalmazott műveken kívül közlés végett megvásárolja azokat a pályaműveket is, amelyeket a zsűri e célra kijelöl. Anekdoták, apró tréfák, élcek nem pályázhatnak. Aki valamely ismert adomát dolgoz föl, nem vehet részt a pályázatban. A pályanyertes humoros elbeszélés, illetve két humoreszk a Borsszem Jankóban jelenik meg, kiváló rajzolók illusztrációival díszítve. A humoros elbeszélés könyvben való megjelentetésének joga a szerzőt illeti. A pályázatok határideje: 1918 július 31. A pályaművek zárt borítékban, a szerző nevének és pontos lakáscímének föltüntetésével, lehetőleg gépírással, a Borsszem Jankó szerkesztőségének (Budapest, IV., Károly király út 4) küldendők be. A pályázatok eredményét a Borsszem Jankó augusztus 18-iki számában tesszük közzé. A Borsszem Jankó szerkesztősége Pesten nyaralok Már vagy félév óta alig mozdulok ki a szobámból, otthon élek, reggeltől estig viccek és humoros írások gyártásával foglalkozom. A múltkor egy olyan viccet csináltam, hogy elájultam tőle. Másnap ijedten szaladtam az orvoshoz. Idegesség, vérszegénység, — mondta az orvos, itt a nyár, jót tenne önnek egy kis nyaralás. Fölirattam ezt a doktorral egy receptre s mihelyt hazaérkeztem, azonnal hozzáláttam magam a recept megcsinálásához, azaz a nyaraláshoz. Mindenekelőtt kinyitottam kisded szobám ablakát, hadd jöjjön be az a jó friss Eötvös utcai levegő. Azután megfürödtem, Balaton helyett megjárta egy lavór víz is, övig lemostam magam, még lubickoltam is részben, legalább is a kezeimmel s a vízben fetrengő ember különféle üvöltéseit és bőgés-haldoklásszerű örömhangjait hallattam. Fürdés után az ember kifekszik a strandra és sütteti magát a napon. Ezt is megcsináltam. Ahelyett, hogy ruhástul hevertem volna a díványon, ruha nélkül lefeküdtem a padlóra, fölcsavartam a csillárt és süttettem magamat. A padló kissé kemény volt, nem volt egészen strandszerű, de ez nem baj, ez csak az első napon van így, mindent lehet tökéletesíteni, holnaptól kezdve nem söpörtetem a szobát, két hét múlva pont olyan strand lesz ez, mint a Balatonparton. Így megvoltak már teremtve a nyaralás alapelvei: levegő, napfény, víz. A részleteket azután könnyű volt kiépíteni. Fű-fa-virágért sem kellett a szomszédba mennem, azaz hogy éppen csak a szomszédba kellett mennem, mert ablakaimmal rézsűt szemben székel az Eötvösutca és Csengery utca sarkán a vásárcsarnok. Innen áthallatszik hozzám a karalábé, hagyma és sárgarépa illata. Sőt vettem húszért (koronáért) petrezselymet és azt ablakom párkányára hintettem. Mi kell még? Séta a szabadban? Ablaktól ajtóig és vissza az utat megteszi az ember hatvanszor, ez elég séta. Hogy nem a szabadban történik? Dehogynem! Csak ki kell nyitni az ablakot és az ajtót s az ember máris a szabadban van. Egyszerűen tagadom, hogy ilyenkor az ember zárt helyiségben van és nem a szabadban. No, mi hiányzik még? Csupa lényegtelen dolog, csekélységek. Azokból is beszerzek egyetmást. Éppen írtam Lendl Adolfnak, az Állatkert igazgatójának, hogy csupán kölcsönbe adjon nekem szeptemberig (mérsékelt díj mellett) egy marék szúnyogot, két marék legyet, három marék muslincát, néhány tucat pókot és két szál békát. Döglött macska a közelben! Ez nem kell. Nem hiszem, hogy föltétlen szükség volna rá. Anélkül is lehet nyaralni. Ámbár nem tudom biztosan, nem tudom, hogy így meglesz-e a nyaralás üdvös hatása. De majd meglátom, szeptemberig most már így elnyaralok, szeptemberben megint elmegyek a doktorhoz s majd ő hitelesen konstatálja, hogy egészségesebb lettem-e, vagy sem. (ni.) ----------------Lakáshirdető Törökbálintról Egy gülönpotyázatu lavór Törökbálinton kiadó tyermegtelen csalát részére nyári lógásnak. Érdeglő dög fortuljanag föl. önálló töprengés — Vájjon mekkora pausálét kaphatott Siófok igazgatóságától az az újság, amely a napokban megírta, hogy Siófok a világ legdrágább fürdőhelye? 27. szám