Borsszem Jankó, 1920 (53. évfolyam, 1-52. (2710-2761.) szám)
1920-02-29 / 9. (2718.) szám
2. oldal Connon London, komor, sötét harangtorony, Földünk előtt őrt álló, büszke fal, Ki homlokod hűs felhőn nyugtatod, S lenn végtelen vizek sós nyelve nyúl. London, szelid, meleg gyász városa, Hol méla köd mint halk flór kavarog, Paris parázsló fényszikláiról Feléd vágynak most fáradt magyarok. Merengő árnyak útvesztő szíve. Ködben komorló, bús kövadonat, Csodák virágát lelni mélyeden, Röpit feléd reményünk, szent vonat. Mit rejt a rengeted, málló avar ? Rajt merre fel tévedt utas jelet ? Most száll tán végső esténk alkonya S biborfényt gyújt a Westminster felett. S hajnalban Indiákon kél a nap S odáig ejti pengő aranyát, S a fényözönvíz sodró árja közt Állsz mint dacos, éjfejü Ararát. És Indiák szélén szádunk mi is, Szemünk bizon csügg annyi kincs után. Nézd, kincsek kincse csendül most feléd, Hozzád dobbantja szívét és Túrán. De rónák lelke bénultan beszél, Szabad pusztákon sír a rabbilincs, Sosem görnyedt faj büszke úr kezén Mint fog csikordul a kolduskilincs. Mondd, lesz-e hozzánk jó szód, vigaszod ? Megérti ecőd a magyar nevet, S ködöd, köved, ha selymes hant beszél S a Hortobágy délibábot nevet. Kolllay Miklós -- ---- O Kedves Borsszem Jankó! Benne vagyok az agrárdemokráciában! Hogy hogyan lehetek én városi ember, tollforgató, sőt agrár frazeológiával: pennarágó, ebben is benne, azon úgye csodálkozik. Na hát benne vagyok. Mert mihelyt elolvastam a lapokban, hogy Magyarország jövendő struktúrája az agrárdemokrácia, rögtön elhatároztam, hogy nem fürdök, nem mosdok többé, térdemen és lábamon ezáltal tavaszra bizonyos fekete réteg képződik, abban pedig retket termelek — s így benne leszek én is az agrárdemokráciában. Saját földem lesz, saját termésem, elvégre kisgazda leszek ezáltal én is. Ajánlom példám követését a többi városi embernek, annál is inkább, mert ha önként ezt nem is határoznák el, kénytelen lesznek vele ebben a nagy agrárdemokráciában! Tisztelettel Valaki, aki most is föltalálta magát. -------------------------- BORSSZEM JANKÓ Megoldás a Madách-színház ügyében Kedves Borsszem Jankó! A Madách-színház nehéz ügyében ajánlok egy könnyű megoldást. A színház menjen a Főrendiház helyére és viszont. A színház mehet a F. helyére, mert F. úgy sincs. A F. szintén mehet a színház helyére, mert F. úgy sincs. Ami pedig nincs, az akárhol lehet. Különben is, a Főrendiház direkt passzol a Zeneakadémiába, mert — mint tudjuk egyelőre a jövő zenéje. A jövő zenéjének pedig hol a helye, ha nem a Zeneakadémiában? Süket, aki ezt nem látja. Br. Magyarország az ántánt előtt A magyar békeszerződés feltételeinek tárgyalása során a magyar közönség körében az a téves hit terjedt el, hogy az ántánt hatalmasságai nincsenek kellőképpen informálva hazánkról. Közöltem az aggodalmamat Clemenceau titkárával, kinek jóvoltából sikerült a „Magyarország ismertetése“ címen a békeszerződéshez mellékelt leírás másolatát megszereznem, azzal az egyenes utasítással, hogy azt hazánkban a kedélyek megnyugtatása és a téves hit eloszlatása végett nyilvánosságra hozzam. A tanulmány így szól: Magyarország az északi és déli sarok, vagy pontosabban Chile és Madagaszkár között, az északi szélesség 43 és a keleti hosszúság 56°-a között, Európa szívétől egy kissé jobbra, szóval úgy a gyomra táján fekszik. Határai: Északról félkör alakban délig a Duna nevű hegyláncolat választja el a szomszédos országoktól, délen a Dráva, vagy Száva nevű hegység. Ezen határ neve pontosan nem volt megállapítható, mert az e célra kiküldött földrajzi tudóst a jogász nevű félig nomád néptörzs megette. Nyugatról nincs határa, a határ a béketárgyalás alkalmával rendezendő. Az ország belsejében kisebb-nagyobb hegységek sorakoznak, az említésre méltók közé sorozandók: a Tisza, Maros, Szamos, Temes stb., melyeknek főbb csúcsai a Pozsony, Temesvár, Kassa, Kolozsvár, Balaton, Fertő stb. Az utóbbi kettőben igen sok szenet, rezet és egyéb fémet bányásznak. Nagyobb folyói: a Mátra, Vihorlát, Bakony, Pécs és Marosvásárhely, melyek eredete azonban nagyrészt ismeretlen. A kiküldött tudósok megállapítása szerint az előbbi három az Amazonba, a másik kettő pedig a Jangcekiangba torkollik. Városai közül megemlítendők: Csallóköz, Mecsek, Tátra, Bugac stb., ahol is egyes helyeken már kőböl épült emeletes házak is láthatók. Terményei: néhány kalászos faj, azonkívül dúsan tenyészik az uborkafa, majomkenyérfa, továbbá nagyban termelik az istenfáját és a kutyafáját. Lakosai: A magyarokon kívül vannak még félig nomád és vérengző törzsek, mint pl.: kunok, kohnok, jászok, jasszok, csibészek, hajdúk, nánások, igricek, selgek, jogászok, kanászok, juhászok és makkászok. A jogászok különösen veszedelmes népfaj. A huszár nevű vallásos népfaj, mely órákig egyfolytában el tudott imádkozni, kihalófélben van. Főbb eledelük a nyárson sült foltos és a paprikás és vitriollében főtt gatya. Kultúrájuk és iparuk mesterkélt. A fővárost kettészelő patakon több kis hidacska van, melyet szeretnének építészeti remekműnek föltüntetni. Ilyen pl. az 562 centiméter hosszú Margithíd, mely a 603 cm. hosszú kis sárfészket, a Margitszigetet köti össze a két parttal. Van egy több száz frank költségen fölépített Parlament nevű kabaréjuk is. Iparuk oly tökéletlen, hogy vasúti forgalmukat csak néhány rozoga ablaktalan kocsival tartják fönn. Gazdasági életük primitív voltát jellemzi, hogy ezüst- és aranypénzük egyáltalán nincs. Egy kiló korona: egy frank, szánd 9. szám