Borsszem Jankó, 1921 (54. évfolyam, 1-52. (2762-2813.) szám)

1921-05-29 / 22. (2783.) szám

22. szám A pesti kirándulás után — Osztán látta szomszéd az állatkert­be azt a nagy mélák elefántot, amek az orrával elvette a pízt? — Nohát, csúnya egy ló­vet! Végre minden tisztázódott! A következőkben röviden, de annál világosabban fog­juk tájékoztatni a t. közönséget: hogy is áll jelenleg a Tisza-per? Nos, végre minden tisztázódott. A Bálóné emlék­könyvében szereplő névaláírások valódiságához, illetve hamisságához nem fér többé kétség. Az a gyanú, hogy ezeket az állítólagos hamisítványokat hamisították, mindjobban beigazolást nyer, más szóval, nem lehetet­len, hogy ezek a hamisítványok hamis hamisítványok. Horváth-Sanovics pontos személylerrását a tanúk és vádlottak vallomásai alapján szintén sikerült megálla­pítani. Eszerint nevezett hirtelenszőke, robusztus le­gényke, barna hajjal, vörös szemöldökkel, fekete bajusz­­szal, de ez utóbbit borotválja. Sápadt arca, horpadt melle a tüdővész jeleit mutatják és ha eddig ebbe nem pusztult bele, azt egyedül annak köszönheti, hogy az ilyen öreg emberek a tüdőbajjal gyakran igen sokáig elhúzzák, — életük végéig mindenesetre... Gaertner végre vallott. Töredelmesen bevallotta, hogy a tettről mit sem tud, nem tudott és nem fog tudni, sőt már 1917-ben sem tudott, ő az egész forra­­dalom­ból csak az „m­“ betűt látta a Rákóczi-úton és azt is csak ablakból. És kiderült, hogy az igazi Friedrich István simon­­tornyai illetőségű­, bár szintén fiatal, szintén szőke és szintén magas. Ez a valódi Friedrich István a háború alatt Rakovszky Egon csapatában szolgált, mint őr­mester, aztán részt vett a forradalomban. (Miért is töb­ben azt kívánják, hogy a nem igazi Friedrich István ellen ejtsék el a vádat és legfeljebb bánás név hasz­nálata miatt folytassák le ellene az eljárást.) Csak az komplikálja kissé a dolgot, hogy amíg a nem­ igazi itt van, az igazi nincsen itt, illetve, hogy­ az igazi hol van, azt nem tudjuk, mert — bár látszólag tevékeny részt vett a forradalomban — még­sem lehetetlen, hogy 1913 májusában, egy hajnali roham alkalmával, elesett a Piavénál. BORSSZEM JANKÓ SZABADALMAT „SÜ­SSI?* megszerez, értékesít minden Államban Budapest, JÓZSEF-körút 9. TANULMÁNYFEJEK VI. Wolf Károly von Wolfeneau Beaumarchais a Figaro lakodalmára célozva egy íz­ben megjegyezte: „Van, ami mulatságosabb darabom­nál: a sikere!“ Képzeljük e mondatban von Wolf konstruktív erejű nevét a darab szó helyén és így nagy­szabású modern életpálya körvonalait rajzoltuk meg. Föllépésében van valami a friedrichi fenegyerekes­ségből, alaptermészetét azonban inkább kroskalerikus­­nak mondhatnék. Hogy harcias temperamentuma a háború vérmezőin nem élhette ki magát, az tisztán zsidó manőverre vezethető vissza. Hogy az októberi patkány­­lázadásban aktív szerepet játszott, azt is galíciai kéz kártyakeverése okozta. Beszéljünk talán az ellikvidált királyi kis fajborokról, melyekkel a most likvidálás alatt levő faj kiskirályai borogatták feneketlen torkukat? A bolsevizmus után csakhamar mestere, több­ atya­mestere, mitöbb: városatya­mestere lesz jobb időket látott fővárosunknak, mely von Wolf intenzív működé­sét kitüntetésnek veszi. Joggal, mert szép Budapestünk­nek Wolf személyében csakugyan megvan a maga Károly-keresztje. Népszerűségére jellemző, hogy a legutóbbi wieni nemzetközi kongresszus az antiszemita fajankót a táv­iratban üdvözölte. A görög mythos hőseinek tetteit a mythologia őrizte meg számunkra. Természetes, hogy a beszéd és pathos e nagy mesterét a pathologia fogja az utókor részére megörökíteni. " Hibaigazítás: az antiszemita fal-ankét. ------------------­ Egy politikus noteszéből Délelőtt 10-kor Kocomfic báró, éles lőr, végkimerülésig bandázszsal. Délelőtt 11-kor Döfködy Tihamér, lovassági kard, bandázs nélkül, halálig. Délelőtt V.12-kor Trafály Elemér, pisztoly, közelről, vesébe, bandázszsal. Délben 12-kor Nemzetgyűlés, fegyver nélkül, handabandáz­zsal 9. oldal

Next