Borsszem Jankó, 1922 (55. évfolyam, 1-52. (2814-2866.) szám)

1922-12-31 / 53. (2866.) szám

4. oldal BORSSZEM JANKÓ | WEISS MANFRÉD BÁRÓ | A rombolásnak esztelen torán, Megittasulva munka mámorán, Egy ember állt itt: csupa akarat, Remény és hit, mely „borostyánt arat“. Akarni tudta, hogy magyar erő, Nemzeti munka szökkenjen elő. Újabb meg újabb ... Sose foltozott S fáradt csak úgy volt, ha nem dolgozott. Mögötte „fehér“ s „vörös“ törpeség Bohóci fintort vágott... Dőreség! — Haladt tovább a munka nagyura S elkotródott a sok torz figura. És majd ha mindent: durva harcokat, Koldus viszályt és csüggedt arcokat A feledésnek fü­st-pora lep el: Emléke élni fog és áll Csepel. M. J. ---------------­ Boldog újévet kívántam A boldogult múlt újév alkalmával pont ezernégyszázötven­­egy úriember kívánt nekem boldog újévet, minek következté­ben csődbe jutottam. Elhatároztam hát, hogy újévre az én boldog új évkí­vánóim­­nak valami nagy meglepetést fogok kitalálni. Nézzük csak, kik szoktak nekem már évek óta boldog újévet kívánni? Listát állítottam össze azoknak a neveiből, akik múlt évi boldogtalanságomnak okai voltak. Újév reggelén korán keltem föl és sorra fölkerestem őket lakásukon, hogy én kívánjak nekik boldog újévet. Hajnali négy órakor beállítottam a kéményseprőhöz, aki még jóízűen horkolt fehér ágyában. — Jó reggelt, Pocanek úr, boldog újévet kívánok! Pocanek fölriadt, első reflex-mozgása az volt, hogy kisöpör­jön, mint egy kéményt, azután mégis megkérdezte: — Kicsoda maga? Én nem ismerem magát! — Itt a névjegyem! — és átadtam névjegyemet, melyre a bujjékot már előző este rávezettem. , — Nem tetszik emlékezni rám? Nincstelen Péter vagyok, aki­nek egy évben egyszer kotorni méltóztatik ... — Kotródjon! — kiáltotta a kémények seprője. — Csak nyugalom, kedves söprentyűző úr, csak hidegvér! Fogadja szerencsekivánataimat az újévre! Erre a kémények piszkálója olyan dühös lett, hogy nem vár­tam meg, amíg a piszkavassal gorombáskodni kezd, hanem gyor­san elhagytam lakását. Innen a postásomhoz siettem, aki egész évben hitelezőimtől hozott figyelmeztető leveleket, így szóltam neki: — Szeretett hordó úr! Boldog és szerencsés újévet kívánok önnek! De ha az újévben magának olyan szerencséje lesz, hogy megint csak a Blautól hordja a figyelmeztető írásokat, úgy vá­gom szájon kegyedet, hogy attól kódul az egész boldog újévben. Innen a szemeteshez vezetett utam. — Mélyen tisztelt köztisztasági úr! Becses szemetet jöttem köszönteni, az újév alkalmából! Boldog újévet, sok szemetet, piszkot és mocskot kívánok! Listámon ezután egy elegáns úr neve szerepelt, aki a házunk előtt a szivarvégeket szokta kezelni s így újév első napján min­dig bekacsint hozzám egy jókivánságra. — Kedves Izé úr! Az új évben sok jókedvet kívánok, táncol­jon sokat — persze csak szivarvégért! Innen egy bácsihoz megyek ki az Angyalföldre. Ez a titok­zatos úr egy évben kétszer szokott megjelenni és a gázmüvekre hivatkozva belerúg a gázórámba, hogy az kilyukad. Első megjelenése december 31-ére esik, a másik január else­jére, amikor egyidejűleg boldog gázmérgezést szokott kívánni. Betoppantam hozzá s így köszöntöttem: — Maga gázember! Kívánom, hogy rúgjon bele magába ez az újév úgy, hogy kilyukadjon! Miután még egy csomó úrnál eszközöltem látogatást, végül visszatértem reggel nyolc órakor a lakásomba. Ekkor jutott eszembe, hogy házmesteremet, vicémet, tetőfoldozómat még el­felejtettem.­­.'iHSJ Szaladtam le a házmesterhez és vicéhez: — Kedves háznak mestere és vice-mestere! Kívánom önök­nek, hogy ebben a boldog évben törje ki önöket a nyavalya, ha megint annyi borsot törnek az orrom alá, mint a múlt évben. Ezután fölrohantam, ágyamba bújtam s csakhamar boldo­gan elszenderültem abban a reményben, hogy most már senki­­sem fog nekem boldog újévet kívánni. Félóra múlva beront a feleségem, egy névjegyet lobogtatva. — Ki lehet ez? — mor­moltam dühösen. — Kit felejtettem el üdvözölni? A névjegyen ezt olvastam: „Boldog újévet s jobb télikabátot, mint amit elvitt, kivan önnek a kabáttolvaj.“ Cardling -------o —— Beszélik... Rémhír szerint Hatvany Lajos báró külügyi főtanácsos­ságot fog kapni. (Magyar Távirati Hiroda.) Ismert betörő, e szakmában elsőrendű, nyitási engedélyhez­­ magas protekciót keres. ■ Engedély nélkül is üzemképes ! ■ 53. szám

Next