Tuzson János - Klein Gyula (szerk.): Növénytani Közlemények, 6. kötet (1907)
1907 / 3. szám - Emlékbeszéd Diószegi Sámuelről
80 BARCSA JÁNOS sapja után a szomszédos Hajdúböszörménybe hivatott meg lelkésznek, ahol előbbi rektorsága idejében jó hírnevet hagyott hátra. A közbecsülés lelkésztársai részéről hamar megnyilatkozott : 1795. márczius 24-én egyházmegyei asszesszornak választották.* Tíz évig működött Böszörményben. Munkássága sokoldalú volt. Az iskolára, melynek előbb rektora volt, különös gondot viselt. Egyik deák feljegyezte róla, hogy Diószegi mint böszörményi lelkész nemcsak felügyelt az iskolára, hanem mint »melléktanító« működött is. Gyakran ellátogatott hozzá Fazekas Mihály főhadnagy, az ő sógora, kivel együtt már akkor dolgozott a Magyar Fűvészkönyvön. Fontos adat ez, mert világosan bizonyítja, hogy a Magyar Füvészkönyv legalább is egy évtizedig tartó szorgalmas munka eredménye. Fölelevenítette társaságukat a vidám Csokonai V. Mihály, kiről azt jegyzi fel egy szemtanú, hogy »színre fűvészelt gyakornok volt«.** A tevékeny és tudós hírben álló Diószegi 1803. márczius 29-én az a megtiszteltetés érte, hogy a tekintélyes debreczeni egyház választotta meg lelkészének. Először az ú. n. ispotályi lelkészi állásra választották meg, de Szikszay György esperes, belső városi lelkész, még az év június 30-án meghalván, Diószegit a belső paróchiára helyezték át, így került ő a Nagy Magyar Alföld szellemi középpontjába, ahol fényes tehetsége megtalálta ugyan a szebb és nagyobb munkakört, de a sokoldalú munka nagyban hozzájárult gyenge erejének felemésztéséhez. Nagy feladat előtt állott mint lelkész is. Egy évvel előbb, 1802-ben, nagy tűzvész pusztított Debreczenben, mely a ref. egyháznak is óriási kárt okozott. Leégett több háza, paróchiális épülete, sőt maga a Bethlen Gábor fejedelem által 1628-ban újra építtetett történelmi nevezetességű Nagytemplom is. Diószegi papságának első évei a Nagytemplom és a paróchiális épületek újraépítése körül kifejtett fáradozásokkal telt el.*** Mint tudós és az egyházi élet terén is tevékeny férfiú egymásután nyerte el a ref. egyházban meglevő állásokat . 1806-ban a debreczeni ref. egyházmegye jegyzőjévé lett. A debreczeni kollégiumban 1807 ben egyik theológiai tanári állás megüresedvén, ezen állást Diószeginek ajánlották fel, de ő nem fogadta el. A fényes múltú debreczeni ref. egyházmegye 1809. * Debreczeni Prot. Lap, 1896. évf., 608. 1. ** Öreg Somossy Mihály jegyzései: Kézirat a debreczeni Csokonai-kör gyűjteményében. *** Nagyon nehezen ment különösen paróchiájának újraépítése. A presbyterium 1804-ben elrendelte paróchiájának kiigazítását, de már 1805-ben újraépítéséről intézkedtek. Diószegi maga járt Pesten az épület terve ügyében és egy mérnöknél 100 rhénes fatot hagyott a tervért zálogban. Még 1806-ban is csak az épület tervét tárgyalták, végre 1807-ben megkezdték a lakás újraépítését. Az építés tartamára ki kellett költöznie a város alatt levő ispotályba, mit »nagy kedvetlenséggel tett meg«. (Debreczeni ref. egyháztanács jkve 1804:202, 1805:215, 1806:229, 1807:237, 240. 1) Debreczeni ref. egyháztanács jkve 1806. 28. sz. Debr. Prot. L. 1896. 608. t. Egyh. ker. jkv. 1807. 9. 1. és 1808. 17. 1. A debreczeni ref. egyház akkor Földváry Józsefet ajánlotta helyette. (Debreczeni egyh. t. jkve 1807. évi 25. sz. Debr. Prot. Lap 1896. 608. 1.