Horváth Imre - Maróti Mihály (szerk.): Botanikai Közlemények, 66. kötet (1979)

1979 / 2-4. szám - RAJKAI KÁLMÁN: Újabb adatok a Szilas-patak réti fitocönózisairól

Bot. Közlem. 66. kötet 3. füzet 1971). újabb adatok a szilas-patak réti fitocönózisairól* RAJKAI KÁLMÁN A Szilas-patak völgyében 1973-ban végeztünk botanikai vizsgálatokat (Rajkai 1975). 1976-ban a talajok vízgazdálkodása és a természetes réti növény­társulások közötti kölcsönhatások tanulmányozása kapcsán ismét készítettünk cönológiai felvételeket. Az újabb botanikai vizsgálatok a következő növénytársulásokra vonatkoz­nak: Magnocaricion Caricetum gracilis Agrostion Alopecuretum pratensis, Festucetum pratensis consoc., Festuca arundinacea Molinion Molinietum coeruleae A terület éghajlatára, a vizsgálati módszerekre, a növénytársulások talajá­nak kémiai-, fizikai tulajdonságaira, vízgazdálkodására vonatkozó adatok (Rajkai 1975, 1978) találhatók. A cönológiai felvételek módszertanilag meg­egyeznek az 1973-as felvételekkel (3). Caricetum gracilis — élessásos A Szilas-patak völgyében kis területre korlátozódó, jól elkülönülő, homogén állományt alkotó növénytársulás. Talaja gyengén karbonátos humuszos öntéstalaj. A korábban végzett cönológiai vizsgálataim szerint az élessásos a patak növénytársu­lásainak nagyobb részét képezte. A jelenlegi — Kistarcsa melletti — felvételi helytől kb. 600 m-re levő (1973-ban felvételezett) állomány csaknem teljes egészében degradálódott a patak mederrendezését követő szárazabbá válás következtében. A három évvel korábban még fragmentálisan megtalálható további állományok (Kis­tarcsa, Cinkota határában levők) szinte nyomtalanul eltűntek. A május végén készült cönológiai felvételek alapján (1. táblázat) a társulás fajszáma 43. A társulás fajainak 90%-át a sás- és fűfélék adják. A jellemző fajkombináció­k V—IV. Angelica savestris, Caltha palustris, Carex gracilis, Cirsium canum, Equisetum pratense, Lysimachia nummularia, Poa pratensis, Ranunculus aeris. A szerkezeti spektrum (5. táblázat) alapján a konstans fajok a teljes fajszám 16%-át teszik ki; a korábbi társulásokéhoz képest csökkent az akcidens fajok részaránya, ami az állomány homogénabb, tipikusabb voltát bizonyítja. Kora tavasszal elmaradt az addig rendszerint fellépő felszíni vízborítás, feltehetően a patak mederrendezése, mélyítése következtében. A korábban észlelt, kiszáradó láprétbe történő kifejezett szukcessziós átmenet folya­mata az állomány degradációja, bolygatása, kiszáradása, elgyomosodása miatt megtor­pant, csak az elszórtan fejlődő kékperjék utalnak még arra. * RAJKAI, K.: Neueste Angaben über die Wiesengesellschaften bei den Szilas-Bach

Next