Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 89. kötet (2002)
2002 / 1-2. sz. - KISS KEVE TIHAMÉR - SCHMIDT ANTAL: In memoriam Prof. Dr. Uherkovich Gábor (1912-2002)
Kiss K. T. és Schmidt A. (Die Scenedesmus-Arten Ungarns, 1966). A határozókönyvként szolgáló kötet bővített változata angol szövegrészek közbeiktatásával később magyarul is megjelent. [Uherkovich és mtsai A Scenedesmus zöldalga nemzetsége (Chlorococcales, Chlorophyceae), különös tekintettel magyarországi előfordulású taxonjaira, 1995]. 2. Alapadatokat publikált számos vízfolyás - köztük a legjelentősebb hazai folyók - fitoplanktonjának minőségi összetételéről és mennyiségi viszonyairól. Legelső dolgozataiban Dobsina környéki patakok, kisvizek, tőzegmohás lápok algológia vizsgálatával, annak módszertani, értékelési kérdéseivel foglalkozik. Ezzel kezdődik munkásságának egyik legnagyobb fejezete, a folyóvizek kutatása. Nehéz pontos adattal szolgálni, ha a vizsgált folyók számát próbáljuk megadni: a Duna főága és hazai mellékfolyói (Dráva, Rába), a Tisza, ennek számos mellék- és holtága, valamint mellékfolyói (Bodrog, Gölnic, Hernád, Körös, Laborc, Maros, Ondava, Sajó, Szamos, Tapoly, Tarca, Zagyva) és a Zala. Emellett számos külföldi folyóról közölt értékes, ma is, alapadatokként használható eredményeket (albániai, szlovákiai, skandináviai, amazóniai folyók és a Visztula). Legnagyobb részletességgel a Tisza és mellékfolyóinak algaflóráját kutatta. A Tiszakutatással és minden későbbi folyókutató munkájával kapcsolatban két fontos módszertani elemet feltétlenül ki kell emelnünk. Az egyik az úgynevezett reptációs mintavételi módszer, amit ma folyókutatásban mind gyakrabban alkalmaznak. Ez lényegében a folyón lefelé haladó, a vízsebességhez igazodó mintavétel sorozatot jelent, amivel nyomon kísérhető a fitoplankton fajösszetételének, mennyiségének alakulása a vízfolyás mentén ugyanabban a víztestben. Uherkovich kezdettől fogva ezt a mintavételi módszert alkalmazza. A másik, hogy ő volt az, aki Európa szerte elsőként használta a folyóvízi fitoplankton kutatásban (is) legmegbízhatóbb UTERMOHL-féle mennyiségi vizsgálati módszert. E két lényeges módszer segítségével Uherkovich olyan fontos megállapításokat tett a Tisza fitoplanktonjának fajösszetételéről, mennyiségének időbeni, térbeni alakulásáról, az alga-együttesek szaprobiológiai értékeléséről, amelyek sok tekintetben előremutatóak voltak és ma is helytállóak. Ő hívta fel pl. először a figyelmet a nagy folyókon bekövetkező, jelentős vízminőségi problémákat okozó eutrofizálódásról. 3. Elkezdte az alig, vagy korábban egyáltalán nem vizsgált élőhelyek kutatását. Ilyen feltáró jellegű vizsgálatokat végzett többek között a Balatonon (élőbevonatok, üledékfelszín), dunántúli tőzegmohás lápokon, természetvédelmi területek kisebb vizein, egyes Duna-Tisza közi szikes tavakon. A hagyomány a szegedi protisztológiai iskolákban gyökerezik, ahol a GELEI-iskola kutatói a szikes vizek mikroszkopikus állatközösségeit, a GYöRFFY-iskola pedig az alga együtteseket kutatta. Uherkovich első ilyen tárgyú közleménye a kunfehértói Fehér-tó algaflórájáról számol be. 4. A minden alga törzsre/divízióra kiterjedő kutatásai során több száz, a hazai algaflórára vagy a tudományra nézve új taxon leírása mellett lényeges kiegészítő adatokkal szolgált az édesvizekben ritka vörös moszatok ismeretéhez. Uherkovich Gábor 125 új algataxont írt le (Függelék 1). A botanikai nomenklatúra állandóan változó szabályai ezek közül többet illegitimmé vagy invaliddá tettek. Emiatt számos taxon neve formailag nem felel meg a mai előírásoknak, amelyek szerint egy taxonnév maximum trinominális lehet: a nemzetség- és a fajnevet csak