Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 99. kötet (2012)

2012 / 1. sz. - ERDŐS LÁSZLÓ - DÉNES ANDREA - MORSCHHAUSER TAMÁS - BÁTORI ZOLTÁN - TÓTH VIKTÓRIA - KÖRMÖCZI LÁSZLÓ: A Villányi-hegység aktuális vegetációja észak-déli irányú vegetációs grádiensek

Bot. Köziem. 99(1-2): 47-63, 2012. A VILLÁNYI-HEGYSÉG AKTUÁLIS VEGETÁCIÓJA ÉSZAK-DÉLI IRÁNYÚ VEGETÁCIÓS GRÁDIENSEK TÜKRÉBEN ERDŐS LÁSZLÓ1, DÉNES ANDREA2, MORSCHHAUSER TAMÁS3, BÁTORI ZOLTÁN1, TÓTH VIKTÓRIA4 és KÖRMÖCZI LÁSZLÓ1 'Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, 6726 Szeged, Közép fasor 52.; Erdos.Laszlo@bio.u-szeged.hu, zbatory@gmail.com , kormoczi@bio.u-szeged.hu 2Janus Pannonius Múzeum, Természettudományi Osztály, 7621 Pécs, Szabadság u. 2.; denes.andrea@jpm.hu 3Pécsi Tudományegyetem, Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.; morsi@gamma.ttk.pte.hu 4Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmémöki Kar, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4.; montia21@gmail.com Elfogadva: 2012. március 28. Kulcsszavak: Csukma, Fekete-hegy, Szársomlyó, szelvény, Tenkes, vegetációprofil Összefoglalás: Cikkünk a Villányi-hegység aktuális vegetációjáról szolgál információkkal az észak-déli irá­nyú vegetációs grádiensek alapján. Kutatásaink során hét szelvényt létesítettünk a Villányi-hegység leginkább természetközeli állapotú hegyein, az északi hegylábaktól a gerinceken vagy tetőkön át a déli hegylábakig. Topográfiai térképek és térinformatikai szoftver segítségével elkészítettük a szelvények morfológiai profilját. A terepen vizuálisan azonosítottuk a növénytársulásokat, amelyeket a profilokon jelenítettünk meg. Ahol a hegy egyik vagy mindkét oldalán szinte teljesen eltűnt az eredeti növényzet, ott nem jelöltünk ki szelvényeket, hanem csak terepbejárásokat végeztünk. Ezekben az esetekben az aktuális vegetáció dokumentálásán túl följegyeztük az eredeti növényzetből megmaradt populációk előfordulását. Az északi oldalakat főleg mezofil erdők (szurdokerdők, gyertyános-tölgyesek, törmeléklejtő-erdők, tetőerdők) borítják, de a gerincközeli részeken, északias kitettségben egy gyeptársulás (Festuco rupicolae- Arrhenalheretum) megjelenése is tipikus a hegység területén. A déli oldalakon száraz erdők (karsztbokorerdők és mészkedvelő tölgyesek), valamint gyepek (sziklagyepek, lejtősztyepprétek) mozaikja alakult ki. Ahol az eredeti növényzet nem maradt fenn természetközeli állapotban, ott az északi oldalakon ma akác- és fenyőül­tetvények találhatók (helyükön eredetileg valószínűleg nagyrészt gyertyános-tölgyesek lehettek), míg a déli hegy lábakat szőlőültetvények foglalják el. Munkánk során néhány ismert növénytársulás új állományaira bukkantunk a Villányi-hegységben: a Visz­­lói-hegyen szurdokerdőt, a Nagy-hegyen a Festuco rupicolae-Arrhenatheretum eddig nem ismert állományát találtuk. Cikkünkben a vegetációszelvények alapján rámutatunk a Mecsek és a Villányi-hegység tetöerdei közti leglényegesebb különbségekre. Az általunk készített profilokat összevetjük a Mecseket jellemző vegetációs profilokkal, valamint hazánk más területein készített növényzeti metszetekkel. Bevezetés Egy terület pontos ismeretéhez, természeti értékeinek megóvásához elengedhetetlenül szükséges a növényzet feltárása. A vegetáció ismeretében kiemelkedően fontos, hogy megállapítsuk a növénytársulások állományainak térbeli rendeződését. Ennek alapvető és gyakran használt módszere a vegetációtérképezés. Kevéssé munkaigényes a vegetá­ciószelvények készítése. Bár ezek kétségtelenül kevesebb információt hordoznak, mint a vegetációtérképek, ezért nem is helyettesíthetik azokat, mégis hasznosak lehetnek, mivel szemléletesen tudják bemutatni egy-egy terület társulásainak térbeli viszonyait. Ezen információk a későbbi kutatómunka számára is lényeges segítséget jelenthetnek. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék