Kalapos Tibor (szerk.): Botanikai Közlemények, 110. kötet (2023)
2023 / 2. szám - Bartha D.: A magyar tölgy {Quercus conferta Kit.) infraspecifikus taxonjai II. A taxonok kritikai értékelése
A magyar tölgy infraspecifikus taxonjai (Schwarz 1937) sem látta Beck gyűjtését, a taxon ábráit részben Emanuel von Friedrichsthal Mortiasch melletti (W), részben Friedrich Müllner Mostar melletti (W) gyűjtései alapján közölte (lásd a mű táblamagyarázatát). Ezek a lapok sajnos a II. világháborúban megsemmisültek (Bräuchler in litt. 2021). Schwarz (1937) ábráit is figyelembe véve neotípus kijelölése vált szükségessé (ICN Art. 9.8., Turland et al. 2018). Megjegyzendő, hogy Georgescu et al. (1943 pp. 67-68.) 17 lap adatait közlik, de ezek a taxonra vonatkoztatható exsiccatumok sem elérhetőek (Pusca§ in litt. 2022). Quercus conferta f. lobulata (Halácsy) D. Bartha, stat. nov. Bas.: Quercus conferta var. lobulata Halácsy, Consp. Fl. Graec. 3: 129 (1904) (=) Quercus conferta f. conferta subf. lobulata (Halácsy) Hayek, Repert. Spec. Nov. Regni Veg. Beih. 30(1): 74 (1924) (=) Quercus frainetto var. macrophyllos f. lobulata (Halácsy) O. Schwarz, Repert. Spec. Nov. Regni Veg. Sonderbeih. D: 136 (1937) (=) Quercus frainetto var.frainetto f. lobulata (Halácsy) Mátyás, Erd. Kut. 67: 64 (1971) Holotypus: non designatus; Lectotypus (hic designatus): Graecia, Achaia (37.92 ° I 21.78 °), in regione abietina mt. Olenos (Erymanthos vet.), alt. 1800 m, solo calcareo, 12. 06. 1893., E. Halácsy s.n., WU 0078351. Megkülönböztető bélyegek: A levél legszélesebb részén a levéltagolatok felső széle 1-3 mellékkaréjjal, alsó széle 3-5 mellékkaréjjal. Megjegyzés: Halácsy Jenő (Eugen von Halácsy) a protológusban két, mai napig is jó állapotban fellelhető herbáriumlap adatait adta meg, a korábbi dátumú Theodor von Heldreich gyűjtése [Graecia, Kardítsa (39.32 ° / 21.78 °), Agrapha (Dolopia veterum), in regione inferiorim. Pindi circa monasterium Korona, in nemorosis quercinis, all. 3500’3700’, substratu schistoso, 2006. 1885., T H. H. Heldreich s.n., WU 0078352], a későbbit (WU 0078351) saját maga gyűjtötte. Ezeket szintípusként (ICN Art. 9.6., Turland et al. 2018) tartotta eddig nyilván a bécsi egyetem herbáriuma (WU). A kettő közül Halácsynak, a taxon leírójának a gyűjtése tűnt alkalmasabbnak lektotípusként való kijelölésre, mivel a Heldreich-féle exsiccatum esetében az egymásra préselt levelek miatt a jellemző bélyegek kevésbé tanulmányozhatók. Quercus conferta f. longifolia (Georgescu et Morariu) D. Bartha, comb. nov. Bas.: Quercus frainetto var. minor f. longifolia Georgescu et Morariu, Bui. Grad. Bot. Univ. Cluj. 23(1-2): 70 (1943) 99