Kalapos Tibor (szerk.): Botanikai Közlemények, 110. kötet (2023)
2023 / 2. szám - Növénytani szakülések (S.-Falusi E., Tamás J.)
Növénytani szakülések re érdemes az akadémiai rendes tagságának elnyerése (1970) és az Agrártudományi Egyetem díszdoktorává fogadása (1988). 12-15 ezer lapnyi herbáriuma a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára gondozásába került. A szerény, nagy tudású, kiváló előadói és szervezői készséggel rendelkező tudós emlékét 2011-től emléktábla őrzi a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen. 2. Böhm Éva Irén: Tájtörténet a Szentendrei-szigeten és Dunabogdányban. Hozzászólt:A Szentendrei-szigetet mindenki ismeri, úgy, ahogyan azt a XIX. század harmincas éveiben a nagy Duna-szabályozás idején kialakították. Vagyis az északi szigetcsúcs erdeitől, Kisoroszitól egészen a Szigetmonostorhoz tartozó, de Budapest határáig benyúló déli szigetcsúcsig. Közben azonban az 1960-1970-es években egy további jelentős átalakítás történt: ekkor foglalta le a part menti terület nagy részét a Fővárosi Vízművek. A harmadik nagy változás az 1980-as években zajlott le: a korábban valódi szigetek (Verőcei-sziget, Kegesztesi-sziget, Martuska-sziget) félszigetekké váltak, vagy egészen egyesítették őket a parttal a Bős-Nagymaros vízerőmű beruházás előmunkálatai során. Végül a vízerőműből semmi nem lett. De milyen lehetett a sziget az első nagy átalakítás előtt? Sajnos a XVI-XVIII. századi térképek kevés támpontot adnak erre: általában a Csepel-szigetnél lényegesen kisebb, csak Szentendréig érő szigetet ábrázolnak, többnyire Váci- vagy Rozsd-sziget, de sokszor „Vizze Insel” néven. Ez alatt sok kisebb sziget látható, egy nagyobbal, amit Megyeri-szigetnek, majd 1834 után Meggyes-szigetnek neveztek. Egészen a legutóbbi időkig úgy gondoltam, hogy négy nagy szigetmag körül alakult ki a Szentendrei-sziget. A szakirodalom is ezt erősítette meg, de váratlanul megjelentek a Google Térkép adatbázisában a legújabb térképek. Legnagyobb megdöbbenésemre a sziget eredeti alakja kezdett kirajzolódni. Ezt igazolta a XIX. század elejéről származó metszet, sajnos azonban nem az egész szigetről. Mit is ábrázol? Kisoroszi és Torda-Tahitótfalu között egy nagy Duna-ág rajzolódik ki, északkelet-délnyugati irányban, felette a Csereklyés-árok felett egy másik, kisebb vízfolyás látható! Ez azonban nem a római kikötőhöz vezet a heresztesi-szigeten, hanem attól feljebb folyt valaha a Dunába. Ezt használták gázlóként a XIX. századig, de hogyan lehetett ennyire sekély ez a Duna-ág? A napokban került a kezembe a 2001-ben kiadott Pest megye monográfiája kötet, amiben az a megállapítás szerepel, hogy a mai Szentendrei- vagy Kis-Duna-ág volt az, amelyik a középkorban központi szerepet játszott, és nem a Váci-Duna-ágként ismert mai főág. Ez megmagyarázza a XVI-XVII. századi metszeteken látható mocsaras, több ágra bomló Duna-ág közepén a sekély vízben kiemelkedő sziklákon, illetve az arra települt homokos-kavicsos talajon épült Vác ábrázolását. A város nem a mai kiemelkedő magaslaton helyezkedett el, hanem a Dunával egy magasságon, vagyis víziváros volt és maradt is a XIX. századig. A több méteres, alaposan kimélyített Duna azóta szolgálja a hajózást. A váci rév (amely csak részben azonos a középkorival) mai helye a Révész-sziget két részének feltöltésével alakult ki, a városi oldalon az Esterházy utca őrzi az eredeti kikötő emlékét. Ez a meredek utca korábban a váci rév kikötője volt, felette híddal és a Szent Kristóf szoborral. Az elmocsarasodott ágat végül Esterházy püspök tette utcává. A Rozsdfalu-Kisoroszfalu környékén az egykor Torda határához tartozó Szurdok-tető alakját látjuk kirajzolódni. Ez egy nagy sziget volt valaha, a feljegyzésekben szereplő Felső-Martonsziget, előtte pedig a Martuska-sziget, amelyet egyesítettek a parttal. Ma kb. egy kilométerre kiszélesítették előtte a partot és oda telepítették a kutakat. Ez a terület jól láthatóan homokdombokból és köztük levő mélyedésekből áll, ahol a dűlőnevek is beszédesek; Nagy-Cseres-erdő, Kis-Csereserdő - ilyen tölgyesek lehettek ott, míg ki nem vágták őket. Az egykori nagy Duna-ág átvezetett a két sziget között, egészen a Szurdokig, illetve a Kecske-szigetig, tőle jobbra halad az újabb, de keskenyebb ág maradványa. Nagyjából így nézhetett ki a valamikori Rozsd-sziget, amelynek északi szigetcsúcsa kb. 100 éve tartozhat ide. Mely növénytársulások élhettek az egykori önálló Rozsd-sziget partján? A Szigetközből ismert növényzet tagjai: tölgy-kőris-szil ligeterdő (Pimpinello majoris Arlmetum), fehérnyár-ligetek 230