Doros Gábor és Melly József: A nemi betegségek kérdése Budapesten. 2. rész (Budapesti Statisztikai Közlemények 61/2, 1930)
XII. A prostitúció fejlődése és a leküzdésére hivatott rendszabályok kialakulása, különös tekintettel a budapesti viszonyokra. írta : dr. Doros Gábor
710 szégyent és hazafiúi bánatot. Úgy gondolkoztak, hogy ha az emberek vigadnak, szórakoznak, ördög sem fog közülük törődni a politikával, az elnyomatással és ennek megfelelően gondoskodtak is róla, — a rendészeti akadályok elhárításával — hogy Pesten minél több szórakozó és mulatóhely üthesse fel tanyáját. A főváros tényleg tobzódott is ez időben a vigasságoknak szentelt éjjeli mulatóhelyeken. A csehek és osztrákok jól ismerték a régi magyar természetét, amely bánatában is »sírva« vigad. A rendőrség minden mulatozást jóindulatú elnézéssel tűrt, e téren úgyszólván korlátlan szabadságot adott, csak a politikai megmozdulásokat vagy a véleménynyilvánításokat fojtotta el kegyetlen szigorral. A kétes tánclokálok ez évek alatt gombamódra szaporodtak s hangos orgiák folytak éjszakáról éjszakára. Erre a korszakra esik az akkoriban »tűrt házak«-nak nevezett bordélyházak felbukkanása és meghonosodása is! A XV. század eseményeinek leírásából már tudjuk, hogy 1434-ben Pozsonyban létesült hazánkban legelőször bordély, mely a XVI. század elején szűnt meg. Más bordélyház létesítéséről hivatalos rendeletet vagy bizonyító erejű feljegyzést, illetve emléket találnunk nem sikerült. A XVI—XVIII. század hivatalos felfogását ismerve, nem is csodálkozhatunk, hogy ilyenek létesítésére ekkor sor sem kerülhetett. Igaz, hogy a XVIII. század végéről és a XIX. század elejéről származó egyik-másik szépirodalmi munkában, leírásban vagy regényben előfordul a bordélyház szó, de objektív vizsgálódással ezeket nem tarthatjuk a mai értelemben vett bordélyokkal azonosaknak. Kétségtelen, hogy itt csak a megnevezés téveszt meg, mert e szépirodalmi művekben szereplő bordélyházak csupán prostituáltakat szerződtető és fenntartó korcsmák és lebujok lehettek. Ezeknek egyike-másika vidéken a XIX. századnak körülbelül 3—4. évtizedében vedlett külföldi mintára titkos bordéllyá, később pedig nyilvánosházzá és került kapuja fölé a szalagos cégér, ami a nemrég még ismeretes vöröslámpának volt elődje. Temesvárott 1835-ben kétségtelenül volt már bordély, mert a csanádvármegyei levéltár adatai szerint ez évben a bordélyház orvosi ellenőrzéséről a katonaság a vármegyéhez átiratot intézett (Bálint Nagy István!), bizonyos viszont, hogy 1841-ig a fővárosban titkos bordélyház sem volt! Lehetetlennek kell ugyanis tartanunk, hogy a számos prostitúciós rendelkezések egyike sem emlékezett volna meg ilyennek létezéséről vagy annak tilalmáról, de másrészt képtelenség, hogy például az 1841-ben történt fent említett igazán lelkiismeretes városkapitányi vizsgálat a titkos bordélyházak létezését fel ne derítette volna. Mindezekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a titkos bordélyházak szórványos keletkezése a fővárosban a XIX. század 5. évtizedére