Ruisz Rezső: Tömegszállítási lehetőségek Budapesten (Budapesti Statisztikai Közlemények 74/2)
Az utak kiterjedésének hatása a forgalom méreteire - Bevezetés
4 mi sem könnyebb, mint utast nyerni, ha olcsó viteldíj ellenében kínáljuk fel részére az utazást. Az emberiségben felkeltett utazni törekvés mértékét mi sem igazolja jobban, mint a MÁV által indított filléres gyorsvonatokkal elért forgalom. Nem igazolható, de feltétlenül jogos az a feltevésünk, hogy ugyanezen viteldíjak és lehetőségek mellett akárcsak 1910-ben is ezt a forgalmat »filléres gyorsvonatok« útján elérni egyáltalán nem tudták volna. Direkt adataink erre nincsenek, mint már ezt említettük, de elegendő talán csak a week-end mozgalmakra, a vasárnapi, szombat esti zsúfolt vonatokra gondolnunk, melyek húsz évvel ezelőtt még alig-alig fordultak elő. A MÁV kimutatott adatai szerint az 1932. és 1933. években közel egy félmillió ember vett részt ezekben a legalacsonyabb tarifával közlekedő vonatok adta utazási lehetőségekben, mely hatalmas számban természetesen Budapest lakossága van nagyobb százalékkal képviselve, hiszen Budapestről 267.770 utast szállítottak az ország különböző vidékeire, amiből következik, hogy két esztendő alatt átlag minden negyedik budapesti lakos vidéken járt, mert szükségét érezte megismerni hazája szépségeit, legkülönbözőbb tájait. Ezt húsz-harminc évvel ezelőtt sokkal jobb gazdasági körülmények között sem lehetett elérni. És hányan vannak ma, akik nem a filléres gyorsok útján érik el utazási vágyaik kielégülését, hiszen köztudomású ma már, hogy másként is lehet igen olcsón utazni. Maga a MÁV is kimutatja, hogy az úgynevezett nemzetközi cserevonatok útján 20.370 utast vittek külföldre, amihez még rengeteg más kedvezmény útján és sokszor, talán anélkül is útnak indult számítható. Az ember a világháború alatt mind fokozottabb mozgáshoz szokott és az ezzel járó fáradtságot könnyebben győzi le, szívesebben indul útnak és legfőképen szívesebben kapcsolódik be minden tömegmozgásba, válik a tömegnek részesévé. A nagyvárosok higiénikus irányokban történő tervszerű szélesbítését, a városoknak a laposban való fokozott fejlődését, az emberben kialakult fokozottabb mozgási vágyak rendkívül elősegítették. Olyan emberek, akik annak előtte közel sem gondoltak arra, hogy a nagyvárosban levő munkahelyüktől lakóhelyük el is válhat, sőt távol is lehet, pillanatnyi gondolkodás nélkül települnek ma ki a perifériákra — sokszor úgy tűnik ki, gazdasági okok miatt. Igen, rendszerint gazdasági okok is játszanak közre és segítik, indítják meg a kitelepülést, de nem marad hatás nélkül ebben az sem, hogy a kitelepülő, aki sokszor még megyéje határán sem jutott túl, most megjárta Szibériát és Japánon át került haza vagy beutazta, mint hadifogoly egész Itáliát. Ezek a kényszerű utazások nem maradtak minden nyom nélkül az emberben, aki most jött rá arra, hogy az ember technikai találmányaival — még a múlt század elején, a gőzvasút megindulásakor — legyőzte a teret,