Balla Antal: Budapest szerepe Magyarország történetében (Budapesti Statisztikai Közlemények 77/2)
VI. Buda és Pest szerepe a szabadságharc alatt
100 kardcsapás nélkül foglalni, magát a fővárost és az országot is az a szégyen éri, hogy meghazudtolja a márciusban kezdődött egész mozgalmat, összes vívmányaival együtt. Jellasich csúfos vereséget szenvedett, hadai futva menekültek Bécs felé és a főváros egyelőre megszabadult a veszedelemtől. A hatalmat az országgyűlés ideiglenesen a honvédelmi bizottságra ruházta, melynek elnöke Kossuth Lajos lett. Ez a bizottság egészen 1849. május 2-ig vitte az ügyeket. Az országot meg kellett szervezni a nemzeti védelemre és ebben maga a főváros járt jó példával legelői. Az országot belekényszerítették az önvédelmi harcba, nem volt más hátra, mint a reakciónak ellenszegülni fegyverrel és megsemmisíteni, ha lehet. A forradalom ugyanebben az időben Ausztriában is megbukott és a magyar nemzet teljesen magára maradt. A császár felruházta teljhatalommal Windisch-Grätz Alfonz herceget, az ellenforradalom legöntudatosabb és tehetségeit tekintve legkiválóbb vezérét és őt küldte Magyarország meghódítására. Winditsch-Grätz azt hitte, hogy Magyarország egy egészen lokális jellegű felkelésről van szó, nem a nemzet szabadságharcával áll szemben és ha a főváros elesik, vége a »rebellió«-nak. A küzdelem a császári hadakkal nem a legreményteljesebben indult meg. A Dunántúl már december elején elesett és az év vége felé a főváros a legkomolyabb veszélyben forgott. Roppant elhatározásra és lélekjelenlétre volt szükség a kormány részéről. Arról volt szó, hogy a főváros eleste után folytassák-e a küzdelmet, vagy letegyék a fegyvert. »Budapest elvész, de nem vész el az ország« — mondotta Kossuth, s az ő indítványára a kormány elhatározta, hogy ha Windisch- Grätz hadai elől menekülni kell a fővárosból, Debrecenbe teszik át a küzdelem székhelyét, s onnan folytatják a szabadságharcot. Az országgyűlés december 31-én mondotta ki, hogy a fővárosból Debrecenbe költözik és Szilveszter éjszakáján fejezte be utolsó ülését. Debrecen lett a magyar önvédelmi harc Bordeaux-ja és ez a szabadságharc központja Budavár visszafoglalásáig. Görgey csapatai január első napján bevonultak Pestre, de csak azért, hogy a túlerőben lévő császáriak elől minél előbb elvonuljanak Vác felé és 1849. január 2-án délutáni 1 órakor zeneszó mellett lépték át a császári csapatok a város kapuit. Windisch-Grätz herceg a királyi palotában szállt meg. A város attól félt, hogy rossz napok következnek reá, a tábornok azonban nem állott bosszút a polgárságon. Néhány gyanús embert elfogatott, egy őrnagyot halálra ítélt, majd letartóztatta a mai Károlyi-palotában tartózkodó gróf Batthyány Lajost, a volt miniszterelnököt. Maga Windisch-Grätz arról volt meggyőződve, hogy a főváros elestével döntő diadalt aratott, s maga a magyar nemzeti mozgalom csúfos véget ért. Azt hitték a bécsi udvari körök is, hogy Magyarország nincs többé. A forradalmi főváros egyelőre elnémult, de a legyőzöttnek látszó nemzet Debrecenből rettentő erővel vágott vissza. Már a márciusi hadjárat