Balla Antal: Budapest szerepe Magyarország történetében (Budapesti Statisztikai Közlemények 77/2)
VI. Buda és Pest szerepe a szabadságharc alatt
98 Az új kormány április 14-én otthagyta Pozsonyt és Budapestre költözött. A város a nagy esemény örömére pompásan ki volt világítva. Deák, Eötvös, Batthyány már 13-án Budapestre érkeztek s 14-én már csak Esterházy Pál herceg és Mészáros Lázár hadügyminiszter hiányoztak a kormány tagjai közül. Az udvari kancellária megszűnt s véget értek a régi rendszer összes hivatalai és intézményei. A jellegzetes magyar betegség rögtön felütötte a fejét: hivatalkeresőknek ezrei árasztották el folyamodványaikkal az új kormányt. A miniszterek természetesen elutasították a folyamodóknak legnagyobb részét. A kormány első dolga volt, hogy megkezdje a fegyverkezést. Gróf Széchenyi István ötvenezer forintot utalt ki a pesti vasgyáraknak fegyverek gyártására. A megvalósult szabadság legelőször a fővárosi sajtóban éreztette hatását. Budapestnek már március előtt meglehetősen virágzó sajtója volt, most azonban az újságok száma harmincháromról egyszerre nyolcvanhara szökött. A hírlapírásban részt vesznek az összes nevesebb írók: Jókai, Petőfi, Bajza, Arany János, Pálffy. Kossuth Lajos, a magyar politikai hírlapírás megalapítója, Kossuth Hírlapja címen szerkesztett lapot. Előkelő s nagyhatású lap volt a Pesti Hírlap, melynek első szerkesztője Kossuth volt. Lap indult Népelem címen és Reform címen. A lapok természetesen fokozták az izgalmakat s a forradalmi hangulatot állandóan ébren tartották. Mi volt a sajtó ebben az időben? Ezt szinte nehéz megmagyarázni, sokszorta több, mint manapság. A nyomtatott betű akkor még az újdonság erejével hatott. A napilapnak legfontosabb alkotó része nem a hírrovat vagy a jelentések, a riportok, mint ma, hanem a vezércikk. A vezércikkek a kornak romantikus stílusában íródtak, az emberek áhítattal olvasták őket és rendkívül nagy volt a lelkekre gyakorolt hatásuk. A huszas, harmincas és negyvenes években a francia sajtó forradalmat tudott szítani és elégedetlenséget tudott lecsillapítani. Körülbelül ugyanezeket elmondhatjuk a negyvennyolcas idők magyar sajtójáról is. A nemzeti ellenállás központja és tűzhelye Buda, főképen Pest, egészen 1848. januárjáig, az osztrák csapatok bevonulásáig. Attól fogva hogy a kormány a fővárosba költözött, az utca és a népgyűlések jelentősége természetesen csökkent és a központi bizottság addigi nagy hatalma is megszűnt. Budapest hangulata azonban átcsapott Erdélybe. Áprilisban kolozsvári bizottság járt Pesten, hogy hírül hozza a fővárosba az erdélyi hazafias mozgalmat, amelynek célja az unió volt: Erdély visszakapcsolása Magyarországhoz. Nemsokára ezután, május 29-én mondották ki a kolozsvári rendek Erdélynek Magyarországgal való egyesülését. Az igazi nagy nap, Pestnek talán legnagyobb napja azonban csak most következett. Július 4-én a mai Vigadó nagytermében megnyílt az első magyar népképviselet gyűlése. Egyéneiben, összetételében nem sokban különbözött a régi rendi diétáktól. Feltűnően sok volt a népképviselők között az arisztokrata és