Zaitz László: Budapest csatornázása (Budapesti Statisztikai Közlemények 82/3, 1937)
Budapest csatornázásának jelene
62 teljesen betöltötte a boltozott árok szelvényét, a belső túlnyomás következtében a boltozatot felszakította s a felette levő házak a rohanó árba zuhantak. A katasztrófát az okozta, hogy az Ördögárok krisztinavárosi, építkezés alatt álló szakaszán az árok medrét az építési pallók és ducolófák leszűkítették. Minthogy az így leszűkített meder nem volt képes a nagy vízmennyiséget levezetni, visszaduzzadás állott elő. A külföldi sajtót is bejárta a katasztrófa híre s az ország határain túl is gyűjtés indult meg a károsultak segélyezésére. Az adakozók között szerepelt a londoni Lord Mayor is. Az okozott kár mintegy másfélmillió forint volt. Az Ördögárok a régi feljegyzések szerint már a korábbi években, az 1837. év pünkösdvasárnapján is okozott a Rácvárosban hasonló árvízveszedelmet; ez azonban meg sem közelítette az 1875-ben bekövetkezett katasztrófát. Ez a szomorú esemény most már aktuálissá tette az Ördögárok Duna és Rácfürdő között levő szakaszának is újraátépítését, ami a hetvenes években a Rácfürdő és Mikó utca között levő szakasz beboltozási munkáival együtt meg is történt. Ekkor épült téglából a Dunától 200 méter hosszúságban az Ördögárok 569 cm széles és 506 cm magas mai fedett csatornája, mely másodpercenként 110.000 liter vízmennyiség levezetésére képes. A további szakaszt a Mikóutcáig 1400 m hosszúságban 474 cm széles és 474 cm magas belső űrszelvénnyel, terméskővel vegyesen építették. A nagyszabású beboltozási munkánál folyóméterenként 15 köbméter építőanyagot építettek be, amelyből 2—3 köbméter terméskő, a többi pedig tégla. Az Ördögárok, Mikó utca és Csaba utca közötti szakaszának beboltozási terveit a főváros mérnöki hivatala 1896-ban terjesztette elő s a munkálatokat az 1897. évben kezdték meg. A beboltozott szakasz még akkor nem esett a Krisztina-körút alá. A Krisztina-körút mai szélességét az 1902-ben végrehajtott budai városrendezés alkalmával kapta, s így a Vérmező oldalán húzódó Ördögárok a mai Krisztina-körút alá került. Az 1897-ben beboltozott, a Maros-utcán át a Csaba-utcáig terjedő szakasz hosszúsága 1120 fm, mérete és anyaga ugyanaz, mint az előbb épült szakaszé. Az 1914. évi Tabánrendezés aktuálissá tette a régi utcák vonalában meg nem felelően vezetett Ördögárok átépítését, nehogy ilyen fontos közmű magánterület alatt vonuljon. A világháború megakadályozta a Tabán rendezését s így az Ördögárok átépítését is, ami azonban nem tekinthető mulasztásnak, mert hiszen ma már a Tabánra egész mások az elgondolások. Az Ördögárok beboltozásának folytatását a Csaba utcától a Júliautcáig 1917. és 1918-ban a főváros orosz hadifoglyokkal végeztette. Ezalka-