Brassói Friss Ujság, 1936. május (5. évfolyam, 121-151. szám)

1936-05-26 / 146. szám

VANDERBILT GEORGE UTAZÁSA! A fiatal Vanderbilt George, aki a múlt évben házasodott meg, a napokban tér vissza Newyorkba a föld körül tért hajzatról. Az Unió­­nak ez az egyik leggazdagabb em­­bere örökséget, 20 millió dollárt, 21-ik születésnapján készpénzben kapta meg. Vanderbilt fiatalsága dacára is a művészetek egyik leg­kiválóbb ismerője és indiai tartóz­kodása alatt a legpompásabb mű­tárgyakat vásárolta össze. Csak a maláji szigetekről annyi műkincset vitt magával Singaporeba, hogy el­szállításukra két bútorvagonra volt szükség. Műkincseinek legnagyobb részét azonban Előindiában vásá­rolta. Összesen 21 bútorvagon mű­kincset szállítottak a Newstyork felé induló ajóra. Természetes, hogy a fiatal műgyűjtő megengedhette m­­gának azt a luxust, hogy uralkodó fejedelmek módjára utazzék In­diában. Mindig külön vonaton uta­zott s a hajón is a fedélzet vala­mennyi kabinját kibérelte. EGY BELGRÁDI OPERAÉNE­KESNŐ BEPERELTE A NEMZE­TI SZÍNHÁZAT, MERT NEM LÉPTETTÉK FEL Belgrád. A belgrádi törvény­szék érdekes polgári per tárgyalá­sát kezdte meg. Valjanin Eugénia asszony, az ismert énekesnő, be­perelte a Nemzeti Színház igazga­tóságát, amely nem tartotta be a vele kötött megállapodást. A szer­ződés értelméiben a színháznak ti­zenöt esetben kellett volna vendég­ként fellé­pezni az énekesnőt, ezt azonban csak nyolc esetben tette meg, ami által a felperes 44.000 dinárral károsodott meg. A Nem­zeti Színház azzal érvel, hogy az énekesnő nem járt rendesen pró­bákra, nem tanulta meg szerepeit s általában nem felelt meg a felté­teleknek. Valjanin Eugénia ezzel szemben azt hangoztatja, hogy egy alkalommal azért lett rosszul a színpadon, mert Risztics igazga­tó minden ok nélkül a karmesteri pódiumról öklével megfenyegette. A bíróság a perben úgy az alpe­res, mint a felperes tanúit ki fog­ja hallgatni. AKI A JÓSNŐK MIATT AKAR ELVÁRNI Egy párisi férj azon a címen in­dított válópert a felesége ellen, hogy túlságosan gyakran járt a jósnőhöz és ezzel feldúlta egész házasságukat. Mint Párisból írják, a furcsa válóperben a férj kerese­tében azt adja elő, hogy hiszékeny felesége minden idejét annak szen­telte, hogy megtudja a jövőt. A jósnők legkülönbözőbb fajtáit ke­reste fel. Kártyavetőnők, kézből­­jósoló asszonyok, látnokok és ha­sonlók véleményére volt csak ki­váncsi és ezek természetesen véle­ményüket nem adták ingyen Anya­gi romlását — mint mondja —■ an­nak köszönheti, hogy felesége min­den pénzüket a jósokra és jósnők­­re költötte. Természetesen a jós­latok befolyásolták az asszon egész életét is, mert minden ténykedésé­vel­­ellensúlyozni akarta az esetle­ges kellemetlen jóslatokat. A férj ■riete elviselhetetlen lett. Ezért kéri a házasság felbontását. Kíváncsian várják most a bíróság döntését,­­ mert ilyen indokolással eddig még­­ senki sem indított válópert. ­ Felfedezték a vatikáni könyvtárban Amerika legrégibb orvosi mű­vét Éveken át hevert porosan a Va­tikán könyvtárában egy kis kézzel írott könyv, amelynek címlapján meglepően jól rajzolt növevények ékeskednek. A kis könyv utolsó oldalán arról tanúskodott egy fel­jegyzés, hogy a könyvet 1552-ben fejezték be. A könyv iránt senki sem tanúsított érdeklődést. Éppen hogy ott volt, és ezért bevezették a nyilvántartásba és elhelyezték a híres könyvtár számtalan más kö­tetei közé. A könyv régisége sem keltett feltűnést, hiszen 400 éves könyye annyi van a Vatikán könyv­tárában, mint amennyi veréb ül a vatikáni múzeumok kiálló falré­szein. A könyvtárosok „Codex Bar­berini“ néven vezették be a nyilván­tartásba a könyvet és azután töb­bet nem is törődtek vele. A könyvet most nemrégiben egy Clark nevű amerikai fedezte fel újra, aki Latin-Amerika korai tör­ténelmének írásbeli bizonyítékai után kutatott és így betért a vati­káni könyvtárba is. Csakhamar kiderült, hogy a könyv egyike az újvilágban készült legrégibb mű­veknek és kétségtelenül a legré­gibb orvosi műve Amerikának. A művet most nyilvánosságra akar­ja hozni a híres Smithonian-intéz­mény. A Codex Barbarin­ nem más, mint az azték orvostudo­mány forrásmunkája. Két azték írta, akik növendékei voltak an­nak az első amerikai intézetnek, amely a benszülöttek szükségletei­nek felégítésére épült. Érdekes, hogy a könyv gyógynövényekkel foglalkozik, de nem szabad itt fi­gyelmen kívül hagyni, hogy Cor­tez konquistádorai éppen olyan érdeklődéssel viseltettek a benszü­löttek orvosi ismeretei iránt, mint am­inő mohósággal vitték el ara­nyukat. Ezzel magyarázható a könyv megírása is. Wells új terve a világ rendezésére London: H. G. Wells nagy leve­let intézet a Times szerkesztőjéhez Azzal kezdi a­ levelét, hogy ma a nemzetközi ügyek tárgyalásánál ál­landóan két elvrendszer áll szem­ben egymással. Az egyik univerza­­lista, vagy liberális rendszernek le­hetne nevezni. Ez a rendszer egy­ségnek tekinti az emberiséget.­ A másik rendszer azon a hallgatóla­gos feltevésen épül, hogy az embe­riség harcos közösségek gyűjtemé­nye. Az ösztönök a harcos közösség felé húznak, mely védekező ,és az elszigeteltséget hirdeti, ha meg van ijedve, különben pedig kihívó Az univerzalizmus vagy liberaliz­­mus pedig az ész elvrendszere, Wells szerint a harcos közösségnek rendszere elkerül­het­etlenül háború­ra vezet. Ha nem akarunk háborút a nemzetközi életben az univerza­lista elvnek kell érvényesülnie. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ gaz­dasági ügyeit bizonyos tekintetben általános irányításnak vessék alá. Világkonzorcium felállítását sür­geti Wells. Ez a konzorcium nem volna az egyes állmok kormányai felett álló nemzetközi kormány, ha­nem csupán állandó iroda, a­mely a termelés, a természetes és az ipari javak helyes elosztása felett őrködne, tekintettel lenne az év­­szakára, a kereslet és kínálat in­gadozásaira, az emberiség közös érdekében. Ez a konzorcium a hi­telmozgalmakat is irányítaná és egységes pénzrendszert vezetne be. A világkonzorcium­ megalakí­tását lehetséges dolognak tartja Wells. Nincs szükség hozzá fel­­sőbbrendű emberekre. A világkon­zorcium mellett, amely a gazda­sági ügyeket intézné, az emberi­ség elsőrangú élettani kérdéseinek egységes rendezésére is kellene szervezetet felállítani. Ez a szer­vezet szabályozná a születéseket, születésszabályozás nélkül nem le­het elterülni a háborút. Végü még egy szervezetre volna szükség, a mely a közlekedést, a postát és a ráliót irányítaná s bizonyos tekin­tetben világrendőrség szerepét töl­tené be. Mindenkinek szint kell vallani. Minden tisztafejű embernek, aki valóban látja a világ mai helyze­tét vagy erre, vagy arra az oldal­ra kell állnia. Vagy a modern, ész­szerű, felnőtt, reményteljes, értel­mes, vagy a hagyományos, gyer­mekes, indulattért, ösztönös elv­rendszert kell elfogania. A Graf Zeppelint kivontatják a hangárból Jelenet a görög—bolgár váloga­tott bucuresti mérkőzésről EZERHÁROMSZÁZÉVES FENYŐ Egy japán ligetben, amely Va­­kemise Hir­e istennőnek van szen­telve, áll egy fenyőfa, amelyet a hagyományok szerint Jonei csá­szár idejében (629—641) ültettek el és így most 1300 éves. A ritka fenyőfa az évszázadok folyamán 24 méter magasra nőtt meg, kerü­lete pedig 12 méter. Ágai az egyik irányban nyolcvan, a másik irány­ban száz méterig nyúlnak. Alsó ágainak megtámasztására 380 fa­oszlopot állítottak fel. Némely ágait védőtetővel óvják az időjá­rás viszontagságai ellen. Az isten­nő nagy ünnepe idején, mely min­den évben július végére esik, szá­mos hivő keresi fel a fát. A fa ágainak letörése szigorúan tilos s súlyosan büntetik azt, aki a tilal­mat áthágja. A fa elhullott tűle­­veleit mint szerencsét hozó taliz­mánt szokták összegyűjteni. SZAKÁLLAL NE TÜSSZENTSÜNK ' Varsó. Különös élménye volt a múlt héten egy varsói rendőrnek. A kora reggeli órákban egy kör­­szakállas tejeskocsis hajtott el mel­lette, közvetlen közelében hatal­masat tüsszentett és ezzel egyidejű­leg­­ elvesztette hatalmas szakál­lát. Az ámuló rendőr megállította a kocsit amelynek bakjáról fiatal 14 éves fiúcska nézett ijedten rá Az élelmes tejszállító a fennálló rendeleteket kijátszva, csupa kis­­bőrű fiatal gyerekeket alkalmazott kocsisnak és álszakállt ragasztott rájuk, hogy a hatóságokat kijátsza. Erre a hatalmas tüsszentésre azon­ban alaposan ráfizetett. RÉSZEG, VAGY MÁMOROS! A részegség büntetendő cselek­ményül szolgál ezután Spanyolor­szágban. Annak megállapítására, hogy valaki részeg-e, vagy csak ró­zsásabb hangulatban nézi az eget, vérpróbákat fognak alkalmazni, a­mely pontosan megmondja a vér összetételéből, hogy valaki részeg e avagy csak mámoros. Mivel azon­ban a rendőrség a vérpróbákat nem alkalmazhatja minden egyes alka­lommal, egyszerűbb eszközökhöz folyamodnak a gyakorlatban. A­ rendőr egy hosszú tekervényes mondatot mond el a gyanúsított­nak és ha az hibátlanul el tudja ismételni a mondottakat, akkor csu­pán mámorosnak minősíthető és szabadul a büntetéstől. Ha azon­ban nem ismétli el a mondatot hi­bátlanul, mint ittast büntetik meg. Ezek szerint tehát a szegény daido­goknak büntetlenül még mámoros­nak sem szabad lenniök a forradal­mi Spanyolországban.

Next