Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)
1971-06-19 / 26. szám
1U WWW KISKIRÁNDULÁS A TURISZTIKÁBAN Idegenvezető : Apáthy Géza Meghívom a tisztelt olvasót egy kirándulásra Brassó környékére. Az ajánlat hétvégi, s így teljesen helyénvaló az elővigyázatos tétovázás . „Igen, de kapunk-e helyet szállodában, menedékházban, vendégfogadóban, egyáltalán kapunk-e helyet valahol ?“ És, nyilván, a kérdések egészen hosszú sorát tehetnék fel, olyan alapon, hogy ilyenkor, hétvégén valóban mindenütt csúcsforgalomra számíthatnak. Erre a kirándulásra, amelyre most felajánlom idegenvezetői szolgálataimat, a legnagyobb bizalommal, szemernyi tétovázás nélkül eljöhetnek, hiszen a kirándulás csak képzeletbeli. Brassó megye turisztikai tevékenységének néhány „műhelytitkát" szeretném megismertetni a kedves olvasóval. Számerdőben E képzeletbeli kirándulás arra is lehetőséget ad, hogy az idő ösvényén elinduljunk visszafelé, nem messzire, csupán az elmúlt esztendő „számerdejébe“. Olyan számadatok teremtek ebben a képzeletbeli erdőben, amelyek szemléletesen fejezik ki a megyénkbeli turisztika" arányait. Nem érdektelen megismerkedni például e tevékenység „anyagi alapjaival“ Brassó megye 16 szállodájában, 28 villájában, 13 fogadójában és 31 menedékházában tavaly 380 ezer turista — köztük 91 ezer külföldi — töltött el felejthetetlenül szép vakációnapokat. Turisztikai szakkifejezéssel élve az elszállásolási napok száma meghaladja az 520 ezret, s e kétségtelenül figyelemkeltő összegből 230 ezer napot a k külföldi vendégek élveztek. És bármennyire szemléletesek is e számok, a teljesség igényének mégsem tehetnek eleget. Mert a turisztika nyilvántartásába, „számerdejébe“ kivételesen a szervezett turisták kerültek be. A „maszek“ kirándulók számáról a turisztika házigazdái semmit sem tudnak. Két házigazda Nézzünk be egy beszélgetés erejéig a Brassó megyei turisztikai hivatal brassói székhelyére, a volt Carpaţi cukrászda. Gerd Púderrel, a hivatal főközgazdászával beszélgethetünk, a többi főnök Brassó és Predeál között ingázik, a hivatal központja ugyanis Predeálon székel. Olvastunk egy-két interjút helyi lapokban, de őszintén szólva egészen világos képet nem alkothattunk a Brassó megyei turisztika újraszervezéséről. Jóformán azt sem tudjuk, kihez forduljunk, amikor egy-egy kirándulásra be szeretnénk nevezni. Gerd Pilder megnyugtat, hogy pillanatnyilag nem csupán mi vagyunk tájékozatlanok . — Az igaz, hogy az újraszervezett Brassó megyei turisztika további szervezésre szorul. Gyakran megtörténik, hogy az embereket el kell küldenünk a turisztika másik házigazdájához, a Carpaţi Országos Turisztikai Hivatalhoz és onntan is sok esetben irányítják hozzánk a jelentkezőket. — Mit kell tenni, az ön véleménye szerint a tájékozatlanság eloszlatásáért ? — A legsürgősebben meg kell ismertetnünk a Brassó megyei turisztika újjászervezésének leglényegesebb eredményeit. — Megpróbálhatjuk ? — Persze, de talán kezdjük a legelejéről — feleli készségesen Gerd Pilder. — Amint értesülhettek, a turisztikai tevékenység fellendítése, célszerűbb szervezési keretek biztosítása érdekében ez év márciusában megalakult a Turisztikai Minisztérium. E minisztériumhoz közvetlenül hozzátartozik a bukaresti és brassói Carpaţi Országos Turisztikai Hivatal, valamint a tengerparti titoral Országos Turisztikai Hivatal. Az ország különböző megyéiben megyei turisztikai hivatalok létesültek, amelyek közvetlenül az illető megyei néptanácsoknak vannak alárendelve. Brassó megye az egyetlen, ahol a turisztikának két gazdája van : az Országos, valamint a Megyei Turisztikai Hivatal. Persze, itt megemlíthetnénk más kirándulás-szervezőket, például az Ifjúsági Turisztikai Irodát vagy a Román Automobil Klubot, de ezek nem állnak mindenki rendelkezésére ... — Térjünk vissza a két hivatalra, amely mindenki rendelkezésére áll. A turisztikát bizonyos párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében szervezték újra Brassóban is. Vajon ezzel az újraszervezéssel nem teremtettek újabb „párhuzamosságokat?“ — Egyetlen szóval válaszolhatok : nem. A Carpaţi Országos Turisztikai hivatal a nemzetközi turisztika megszervezésével foglalkozik elsősorban, pontosabban a külföldi vendégek vakációjának megszervezésével, mi pedig a belföldi turisztikát szervezzük, pihenő- és betegszabadságra fogadjuk és küldjük az embereket. Ha valaki külföldi szabadságra készül, hozzánk kell fordulnia. — Még miről tudnánk megkülönböztetni a két házigazdát ? — Az anyagi alapról. A Carpaţi Országos Turisztikai Hivatal anyagi alapját Brassóban a volt Carpaţi közélelmezési tröszt egységei képezik : Brassó-Pojána minden szállodája és vendéglője, valamint a brassói Carpaţi, Postăvarul szállodák és vendéglők, a Cerbul Carpatin vendéglő. A megyei turisztikai hivatal őse a predeáli üdültető vállalat, nyilván „örököltük“ anyagi alapját is. Hozzánk, a Megyei Turisztikai Hivatalhoz tartoznak tehát az összes predeáli szállodák és vendéglők, valamint a megye összes villái és menedékházai. — Őszintén szólva nem egy menedékházunkról eddig az volt a véleményünk, hogy gazdátlan. — Reméljük, a közeljövőben egyetlen panaszra sem adunk alkalmat. A bucsecsi Dihám és a Három fenyő menedékházakat már tatarozzák és korszerűsítik a predeáli Olga, Augusztus 23 és Vízfal cudór villákat. Székelypojánán a napokban fejezik be a víz bevezetését. De legelső eredményeink között említjük Homoródfürdő „rehabilitálását“, a központi fűtést talán már be is vezették. Tavaly Tizenhárom eltemetett forrás címmel cikket közöltünk, amelyben felhívtuk az illetékesek figyelmét az elhanyagolt Homoródfürdőre. Örvendünk a jó hírnek. Megköszönve a hasznos tájékoztatást, még egyetlen kérdést engedjen meg. A brassóiak híres gyalog-kirándulók. Bár az autós kirándulások szemmel láthatóan megváltoztattáka brassói turisztikai jellegét, úgy hisszük, a gyaloglás élvezetéről sokan nem szívesen mondanának le. Kapnak-e ösztönzést, támogatást a „gyalogosok“ a Megyei Turisztikai Hivataltól ? — Kirándulásokat nemigen szervezünk, mert nyilván egy rövidebb gyalogtúrát mindenki megszervezhet. A menedékházak tatarozásával, korszerűsítésével a gyalogtúrák kedvelőinek is teszünk szolgálatot. Igaz, az erdei útjelzések felállítását, menedékhelyek építését elhanyagoltuk. De legyek őszinte ? A gyalogtúrák kedvelői egynapos kirándulásokon vesznek részt, s mint mondani szokás , kevés pénzt hoznak a házhoz. A „régiek“ példája (Zárójelben csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a régi brassóiak sem turisztikai hivatalok pártfogásával szerezték meg kirándulás-kedvelő hírüket. Megszámlálhatatlanul sok egylet vette át a két világháború közötti időben a szervező és kezdeményező szerepet, amelyek az „ép testben, ép lélek“ jelszó szellemét érvényesítve, a „régi11 brassóiak közművelődési intézményeivé is váltak. Vajon nem lenne érdemes e kiránduló- és közművelődési egyletek szervezési kereteit, tevékenységi formáit tüzetesebben szemügyre venni, és esetleg a jó példán okulva, feltámasztásukon elgondolkoznunk ? Talán, igen.) Kérjük az aranykönyvet A zárójelben megpendített problémáról Brassó- Pojánán, a Teleferic (Sodronypálya) turisztikai komplexum teraszán elbeszélgettünk Mihai Buzatuval, a komplexum igazgatójával. A fiatal igazgató is osztotta azt a véleményt, hogy a „négy keréken“ történő kirándulás elkényeztette az embereket, szerinte olyannyira, hogy legtöbben az autóbusz végállomásától kissé távolabb eső komplexumig sem érnek el. Közelebb a Sportszálló, a Zerge (Capra neagră), a Dákok csűrje. Sajnos, a brassói közszállítási vállalattal nem sikerült megegyezniük abban, hogy az autóbuszok — kerülőúttal — a Teleferic komplexumot is érintsék. Valamelyest megnyugtattuk az igazgatót. — A Sportszállónak, a Zergének, a Dákok csűrjének már olyan a híre-neve, hogy évek óta elválaszthatatlanul kapcsolódik Brassó-Pojána nevéhez. Innen származik főképp „helyzeti előnyük“. Önöknek is azon kell lenniük, hogy az új komplexumot beépítsék a kirándulók tudatába. — Az igaz, sajnos, az építővállalat — az 5-ös számú tröszt — már a legelején rossz hírbe kevert. A tavaly nyáron át kellett volna adniuk a komplexumot, avatásra csak december végén került sor, de az építők a mai napig zavarnak munkánkban. Az igazgató szavaiban szemernyit sem kételkedhettünk, mert beszélgetésünkhöz is egy mozaik-csiszológép szolgáltatta a kellemesnek aligha nevezhető kísérőzenét. — Néhány nap múlva eltűnnek — remélem végképp — az építők — fordul bizakodóra a Mihai Buzatu hangja. — A" csúcsidény most kezdődik, s még ebben az idényben csatát akarunk nyerni felzárkózni a hagyományosan jónevű szállodai és vendéglői egységek sorába. El kell mondanunk, hogy az építő — habár helyenként korrigálásra szoruló „fusermunkát“ végzett — mégis egy rendkívül impozáns, szemét-szívet gyönyörködtető építészeti remekművel gazdagította Brassó-Pojána vendéglátó hálózatát. Érdemes jobban megismerni. A Teleferic szálloda 139 szobája egyszerre 358 turistát láthat vendégül. Minden szobája erkélyes, fürdőszobás, a pihenés legkedvezőbb feltételeit biztosítja. A komplexum két vendéglő-terme, egy falatozója egy gépi játékokkal ellátott nappali bár,ja és egy 138 helyes éjjeli bárja várja az „érdeklődőket“. Esélyes arra, hogy rövid időn belül Brassó- Pojána egyik leglátogatottabb „gyűjtőpontjává“ váljék. — Már dicsekedhetünk néhány törzsvendéggel — újságolta az igazgató. — Írtak-e már a komplexum aranykönyvébe ? — kérdeztük. A válasz meglepett. — Nem írt senki, egyszerűen azért, mert még nem kaptunk aranykönyvet. De küldtek már — dánok, németek, hazaiak — köszönő leveleket. Olyant is írtak, nem tudják, valóság volt-e vagy álom a Brassó-Pojánai üdülés. Ebben nem is kételkedünk. Kis kirándulásunk befejezéséhez érkeztünk, de nem a végére. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy utunkon minden érdemlegeset alaposan szemügyre vettünk. Abban reménykedem, hogy megismertettem az olvasót, turisztikánk néhány olyan közérdeklődésre számottartó eredményével-mozzanatával, amelyet esetleg érdemes lesz továbbadni azoknak, akik e képzeletbeli kirándulásról lemaradtak. BL 2. SZÁM 3. oldal