Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)

1971-06-19 / 26. szám

1U­ WWW KISKIRÁNDULÁS A TURISZTIKÁBAN Idegenvezető : Apáthy Géza Meghívom a tisztelt olvasót egy kirándulásra­­ Brassó környékére. Az ajánlat hétvégi, s így tel­jesen helyénvaló az elővigyázatos tétovázás . „Igen, de kapunk-e helyet szállodában, menedékházban, vendégfogadóban, egyáltalán kapunk-e helyet va­lahol ?“ És, nyilván, a kérdések egészen hosszú sorát tehetnék fel, olyan alapon, hogy ilyenkor, hétvégén valóban mindenütt csúcsforgalomra szá­míthatnak. Erre a kirándulásra, amelyre most felajánlom idegenvezetői szolgálataimat, a legnagyobb biza­lommal, szemernyi tétovázás nélkül eljöhetnek, hiszen a kirándulás csak képzeletbeli. Brassó me­gye turisztikai tevékenységének néhány „műhely­titkát" szeretném megismertetni a kedves olvasó­val. Számerdőben E képzeletbeli kirándulás arra is lehetőséget ad, hogy az idő ösvényén elinduljunk visszafelé, nem messzire, csupán az elmúlt esztendő „számer­dejébe“. Olyan számadatok­­ teremtek ebben a képzeletbeli erdőben, amelyek szemléletesen fejezik ki a megyénkbeli turisztika" arányait. Nem érdektelen megismerkedni például e te­vékenység „anyagi alapjaival“ Brassó m­egye 16 szál­lodájában, 28 villájában, 13 fogadójában és 31 mene­dékházában tavaly 380 ezer turista — köztük 91 ezer külföldi — töltött el felejthetetlenül szép va­kációnapokat. Turisztikai szakkifejezéssel élve az elszállásolási napok száma meghaladja az 520 ezret, s e kétségtelenül figyelemkeltő összegből 230 ezer napot a k külföldi vendégek élveztek. És bármennyire szemléletesek is e számok, a teljesség­­ igényének mégsem tehetnek eleget. Mert a turisztika nyilván­tartásába, „számerdejébe“ ki­vételesen a szervezett turisták kerültek be. A „ma­szek“ kirándulók számáról a turisztika házigazdái semmit sem tudnak. Két házigazda Nézzünk be egy beszélgetés erejéig a Brassó megyei turisztikai hivatal brassói székhelyére, a volt Carpaţi cukrászda. Gerd Púderrel, a hivatal főközgazdászával beszélgethetünk, a többi főnök Brassó és Predeál között ingázik, a hivatal központ­ja ugyanis Predeálon székel.­­ Olvastunk egy-két interjút helyi lapokban, de őszintén szólva egészen világos képet nem alkot­hattunk a Brassó megyei turisztika újraszervezésé­ről. Jóformán azt sem tudjuk, kihez forduljunk, amikor egy-egy kirándulásra be szeretnénk nevezni. Gerd Pilder megnyugtat, hogy pillanatnyilag nem csupán mi vagyunk tájékozatlanok . — Az igaz, hogy az újraszervezett Brassó megyei turisztika további szervezésre szorul. Gyakran meg­történik, hogy az embereket el kell küldenünk a turisztika másik házigazdájához, a Carpaţi Orszá­gos Turisztikai Hivatalhoz és onntan is sok esetben irányítják hozzánk a jelentkezőket. — Mit kell tenni, az ön véleménye szerint a tájékozatlanság eloszlatásáért ? — A legsürgősebben meg kell ismertetnünk a Brassó megyei turisztika újjászervezésének leg­lényegesebb eredményeit. — Megpróbálhatjuk ? — Persze, de talán kezdjük­ a legelejéről — fe­leli készségesen Gerd Pilder. — Amint értesülhet­tek, a turisztikai tevékenység fellendítése, célsze­rűbb szervezési keretek biztosítása érdekében ez év márciusában megalakult a Turisztikai Minisztérium. E minisztériumhoz közvetlenül hozzátartozik a bukaresti és brassói Carpaţi Országos Turisztikai Hivatal, valamint a tengerparti titoral Országos Turisztikai Hivatal. Az ország különböző megyéiben megyei turisztikai hivatalok létesültek, amelyek köz­vetlenül az illető megyei néptanácsoknak vannak alárendelve. Brassó megye az egyetlen, ahol a turisztikának két gazdája van : az Országos, vala­mint a Megyei Turisztikai Hivatal. Persze, itt megemlíthetnénk más kirándulás-szervezőket, pél­dául az Ifjúsági Turisztikai Irodát vagy a Román Automobil Klubot, de ezek nem állnak mindenki rendelkezésére ... — Térjünk vissza a két hivatalra, amely min­denki rendelkezésére áll. A turisztikát bizonyos párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében szervez­ték újra Brassóban is. Vajon ezzel az újraszerve­zéssel nem teremtettek újabb „párhuzamosságokat?“ — Egyetlen szóval válaszolhatok : nem. A Car­paţi Országos Turisztikai hivatal a nemzetközi tu­risztika megszervezésével foglalkozik elsősorban, pontosabban a külföldi vendégek vakációjának megszervezésével, mi pedig a belföldi turisztikát szervezzük, pihenő- és betegszabadságra fogadjuk és küldjük az embereket. Ha valaki külföldi sza­badságra készül, hozzánk kell fordulnia. — Még miről tudnánk megkülönböztetni a két házigazdát ? — Az anyagi alapról. A Carpaţi Országos Tu­risztikai Hivatal anyagi alapját Brassóban a volt Carpaţi közélelmezési tröszt egységei képezik : Brassó-Pojána minden szállodája és vendéglője, valamint a brassói Carpaţi, Postăvarul szállodák és vendéglők, a Cerbul Carpatin vendéglő. A megyei turisztikai hivatal őse a predeáli üdültető vállalat, nyilván „örököltük“ anyagi alapját is. Hozzánk, a Megyei Turisztikai Hivatalhoz tartoznak tehát az összes predeáli szállodák és vendéglők, valamint a megye összes villái és menedékházai. — Őszintén szólva nem egy menedékházunk­ról eddig az volt a véleményünk, hogy gazdátlan. — Reméljük, a közeljövőben egyetlen panaszra sem adunk alkalmat. A bucsecsi Dihám és a Három fenyő menedékházakat már tatarozzák és korszerű­sítik a predeáli Olga, Augusztus 23 és Vízfal cu­dór villákat. Székelypojánán a napokban fejezik be a víz bevezetését. De legelső eredményeink között említjük Homoródfürdő „rehabilitálását“, a központi fűtést talán már be is vezették.­­ Tavaly Tizenhárom eltemetett forrás címmel cikket közöltünk, amelyben felhívtuk az illetékesek figyelmét az elhanyagolt Homoródfürdőre. Örvendünk a jó hírnek. Megköszönve a hasznos tájékoztatást, még egyetlen kérdést engedjen meg. A brassóiak híres gyalog-kirándulók. Bár az autós kirándulások szemmel láthatóan megváltoztatták­­a brassói turisztikai jellegét, úgy hisszük, a gyaloglás élveze­téről sokan nem szívesen mondanának le. Kapnak-e ösztönzést, támogatást a „gyalogosok“ a Megyei Turisztikai Hivataltól ? — Kirándulásokat nemigen szervezünk, mert nyilván egy rövidebb gyalogtúrát mindenki meg­szervezhet. A menedékházak tatarozásával, korsze­rűsítésével a gyalogtúrák kedvelőinek is teszünk szolgálatot. Igaz, az erdei útjelzések felállítását, menedékhelyek építését elhanyagoltuk. De legyek őszinte ? A gyalogtúrák kedvelői egynapos kirán­dulásokon vesznek részt, s mint mondani szokás , kevés pénzt hoznak a házhoz. A „régiek“ példája (Zárójelben csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a régi brassóiak sem turisztikai hivatalok pártfogásával szerezték meg kirándulás-kedvelő hírüket. Megszámlálhatatlanul sok egylet vette át a két világháború közötti időben a szervező és kez­deményező szerepet, amelyek az „ép testben, ép lé­lek“ jelszó szellemét érvényesítve, a „régi11 brassó­iak közművelődési intézményeivé is váltak. Vajon nem lenne érdemes e kiránduló- és köz­­­művelődési egyletek szervezési kereteit, tevékeny­ségi formáit tüzetesebben szemügyre venni, és eset­leg a jó példán okulva, feltámasztásukon elgondol­koznunk ? Talán, igen.) Kérjük az aranykönyvet A zárójelben megpendített problémáról Brassó- Pojánán, a Teleferic (Sodronypálya) turisztikai komp­lexum teraszán elbeszélgettünk Mihai Buzatu­­val, a komplexum igazgatójával. A fiatal igazgató is osztotta azt a véleményt, hogy a „négy keréken“ történő kirándulás elkényeztette az embereket, szerinte olyannyira, hogy legtöbben az autóbusz végállomásától kissé távolabb eső komplexumig sem érnek el. Közelebb a Sportszálló, a Zerge (Capra neagră), a Dákok csűrje. Sajnos, a brassói közszállítási vállalattal nem sikerült megegyezniük abban, hogy az autóbuszok — kerülőúttal — a Teleferic komplexumot is érintsék. Valamelyest megnyugtattuk az igazgatót. — A Sportszállónak, a Zergének, a Dákok csűr­­jének már olyan a híre-neve, hogy évek óta el­választhatatlanul kapcsolódik Brassó-Pojána nevé­hez. Innen származik főképp „helyzeti előnyük“. Önöknek is azon kell lenniük, hogy az új komp­lexumot beépítsék a kirándulók tudatába. — Az igaz, sajnos, az építővállalat — az 5-ös számú tröszt — már a legelején rossz hírbe kevert. A tavaly nyáron át kellett volna adniuk a komple­xumot, avatásra csak december végén került sor, de az építők a mai napig zavarnak munkánkban. Az igazgató szavaiban szemernyit sem kételked­hettünk, mert beszélgetésünkhöz is egy mozaik-csi­szológép szolgáltatta a kellemesnek aligha nevez­hető kísérőzenét. — Néhány nap múlva eltűnnek — remélem végképp — az építők — fordul bizakodóra a Mihai Buzatu hangja. — A" csúcsidény most kezdődik, s még ebben az idényben csatát akarunk nyerni­­ felzárkózni a hagyományosan jónevű szállodai és vendéglői egységek sorába. El kell mondanunk, hogy az építő — habár he­lyenként korrigálásra szoruló „fusermunkát“ vég­zett — mégis egy rendkívül impozáns, szemét-szívet gyönyörködtető építészeti remekművel gazdagította Brassó-Pojána vendéglátó hálózatát. Érdemes jobban megismerni. A Teleferic szálloda 139 szobája egyszerre 358 turistát láthat vendégül. Minden szobája erkélyes, fürdőszobás, a pihenés legkedvezőbb feltételeit biztosítja. A komplexum két vendéglő-terme, egy falatozója egy gépi játékokkal ellátott nappali bár,ja és egy 138 helyes éjjeli bárja várja az „érdeklődő­ket“. Esélyes arra, hogy rövid időn belül Brassó- Pojána egyik leglátogatottabb „gyűjtőpontjává“ váljék. — Már dicsekedhetünk néhány törzsvendéggel — újságolta az igazgató. — Írtak-e már a komplexum aranykönyvébe ? — kérdeztük. A válasz meglepett. — Nem írt senki, egyszerűen azért, mert még nem kaptunk aranykönyvet. De küldtek már — dánok, németek, hazaiak — köszönő leveleket. Olyant is írtak, nem tudják, valóság volt-e vagy álom a Brassó-Pojánai üdülés. Ebben nem is kételkedünk. Kis kirándulásunk befejezéséhez érkeztünk, de nem a végére. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy utunkon minden érdemlegeset alaposan szemügyre vettünk. Abban reménykedem, hogy megismertettem az olvasót, turisztikánk néhány olyan közérdeklődésre számottartó eredményével-mozzanatával, amelyet esetleg érdemes lesz továbbadni azoknak, akik e képzeletbeli kirándulásról lemaradtak. BL 2­. SZÁM 3. oldal

Next