Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)
1971-04-17 / 16. szám
IRODALMI KÖR A BRASSÓI LAPOK IRODALMI KÖRE 1971. április 22-én, csütörtökön délután 6 órai kezdettel tartja meg soron következő munkaülését. Az irodalmi kör vendége lesz LÁSZLÓFFY ALADÁR költő, aki legújabb verseiből olvas fel, és válaszol a modern költészettel kapcsolatos kérdésekre. Minden érdeklődőt szívesen látunk. A brassói Unirea líceum Arany János irodalmi köre 1971. április 24-én (szombaton) délután hat órai kezdettel nyilvános ülést tart a párt 50. évfordulója tiszteletére az iskola dísztermében. A körön Balogh Edgár professzor Irodalom és közszolgálat címen tart előadást. SZOMBAT: április 17. 17,00 | Német nyelvű műsor ; 18,00 | Jó estét, lányok ! Jó estét, fiúk ! ; 19,001 Fiatal költők hazafias verseiből; 19,20: 1001 este ; 19,30 t Híradó; 20,00 : Ötven év, ötven visszaemlékezés ; 20,10 t TV-enciclopédia; 21,001 Férfi kosárlabda : Románia—Csehszlovákia (II. félidő) — helyszíni közvetítés a fővárosi Floreasca sportcsarnokból ; 21.30 : A megvesztegethetetlenek ; 22.20 : Híradó ; 22.35 : Folklórműsor ; 23.30 : Frank Sinatra, Rita Hayworth és Kim Novak énekel és táncol. VASÁRNAP április 18. 8.45 : Reggeli torna ; 9.00 : Vasárnapi matiné gyermekeknek ; 10,00 | Faluműsor ; 11,30 : Híres hangszerszólisták — Ion Voicu, Radu Aldulescu, Corneliu Gheorghiu; 12,00 | A haza védelmében ; 12,30 : Népzene a nézők kérésére; 13,00 | Magyar nyelvű műsor: A színész — portréfilm Kovács Györgyről. Közreműködik Stief Magda, Csíky András és Simándi Zsuzsanna. Rendező Fischer István . Heti jegyzet; Riportfilm; Könnyűzene ; Gyermekműsor ; 14.30 i N-stúdió ; 15.45 . A vasárnap sportja . Gépkocsi verseny — Spanyolország nagydíja. Helyszíni közvetítés Barcelonából. Labdarúgás Románia—Albánia olimpiai selejtező mérkőzés. Közvetítés a Köztársasági Stadionból; 18,00 : Hazafias kórusművek ; 19.15 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,00 : ötven év, ötven visszaemlékezés ; 20,20 : Dalok és virágok ; 20,40 : Sztárok. Nemzetközi varieté-műsor. Szünetben rajzfilmek ; 22.50 ■ Híradó. HÉTFŐ április 19. 18.00 : A színpad ; 18,30 : Kitüntetettek. A folklórfesztiválok legjobb együttesei és szólistái ; 18,45 : Gazdasági szemle ; 19,20; 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,00 : Ötven év, ötven visszaemlékezés ; 20,20 : Viharlovag (III.) ; 21,10: UNESCO — 1971, riport ; 21,45 : Névtelen csillag ; 22,45 : Híradó, sport. KEDD április 20. 10,00—11,00 : TV-iskola — román nyelv VIII. osztályosoknak, fizika VIII. osztályosoknak ; 18,00 : Atheneum — zenei aktualitások ; 18,30 : Pioníroknak; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,00 • Ötven év, ötven visszaemlékezés ; 20,20: Folklórműsor ; 20,30 : Színház ; 21,50 : Anda Călugăreanu énekel ; 22,10 : Közelképben Teodor Tom ; 22,40 : Híradó. SZERDA április 21. 18,00 : Ex Terra '71 ; 18,30 : Gazdaság, tudomány, vezetés ; 19,10 : Pronoexpressz-húzás ; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó; 20,00 : Ötven év, ötven viszszaemlékezés ; 20,20 : Filmmúzeum; 21,55 : Nemzetközi kilátó ; 22,30 : Részletek Puccini Bohémélet című operájából. Közreműködik Marina Crilovici és Ludovic Spiess ; 22,50 : Híradó. CSÜTÖRTÖK április 22. 18,00: Magyar nyelvű műsor: tudomány és ipar. Furdek Mátyás jegyzete. A resicai üzem egy fiatal pszichológusa. Néhány perc muzsika : 18,30 : Autósoknak ; 18,50 : Beszéljünk helyesen románul ; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,00 : Ötven év, ötven visszaemlékezés ; 20,20 : Románia hozzájárulása a nemzetközi gazdasági és műszaki-tudományos haladáshoz ; 20.50 : Népdalok és népi táncok ; 21.05 : Földünk felgyorsult dokumentumfilm ; 21,45 : Irodalmi műsor ; 22,05 : Szórakoztató zene ; 22,50 : Híradó. PÉNTEK április 23. 17.00 : TV-iskola. Konzultáció felvételizőknek. Fizika és román irodalom ; 18,00 : Otthonunk ; 18,40 : Gyermekek világa ; 19,10 : Lottó-húzás ; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,00 : Ötven év, ötven visszaemlékezés ; 20,20 : Játékfilm — főszerepben Fernandes; 21,40 : Dokumentumfillm ; 22,20 : Balettműsor ; 22,50 : Híradó. 16. SZÁM 8. oldal • C • KI HITTE VOLNA hogy az UTUNK legolvasottabb, legkedveltebb és legnépszerűbb rovata éppen a Ki hitte volna... Az olvasó sok mindent kap benne rövid, csattanós és élvezetes formában : sajátos nyelvművelést, sajátos színházi tájékoztatót, irodalmi és művészeti híradást, no meg, humort. Az utóbbiból annyi van benne, hogy éppen egy hétig elég, a pénteki újabb szállítmányig. Igen ám, csakhogy az örömbe egy kevés üröm is vegyül olykor. A szerkesztő ugyanis gyakran mondatokat vagy éppen mondatfoszlányokat ragad ki a maguk természetes összefüggéséből, logikai-értelmi egységéből, esetleg adatokat közöl tévesen, megmásítja az eredeti helyesírást, de megtörténik az is, hogy annyira eredetien értelmez egyes megállapításokat, hogy az már ellentétben áll a tényekkel. Mondom, nem nagy dolgok ezek. S ha most mégis szóvá tesszük, és egy-két példával szemléltetjük is a fentieket, tesszük ezt az olvasók tárgyilagosabb tájékoztatása végett. Engedtessék meg, hogy az elmondottaknak megfelelően idézzek az Utunk Ki hitte volna... című rovatából, majd hozzáfűzzek egy-két megjegyzést. Íme . ..Ki hitte volna, amit dr. Szikszay Jenő érdemes tanár állít, hogy az a Kaffka Margit, aki «eleinte engedett az újdonság csábításának» s «a szabados életet, légkört, mozgást kezdetben nemcsak igenli, hanem éli is», 1917-es házasságával «mélyre ereszti gyökerét a családi élet talajába»“ (Utunk, 1971. január 29.) Hát azt hiszem, hogy ez esetben a megrovó szándék valamelyes félreértésből származik. Abbeli megállapításomban ugyanis nincs semmi kivetnivaló, hogy a zárdai és kisvárosi életből a főváros forgatagába kerülő Kaffka Margit „eleinte engedett az újdonság csábításának ... stb.“, s bizonyos lelkiéletviteli szabadosság állt be életében. Én ezt a megállapításomat Kaffka Margit önvallomásával is alátámasztottam, de ez, úgy tetszik, elkerülte a rovatvezető figyelmét. Szerkesztői sietségből származó szépséghiba csúszott a továbbiakban nyilvánvaló nyelvi képzavar miatt célba vett mondattöredékem reprodukálásába is. Kaffka Margit ugyanis nem 1917-ben ment férjhez — ahogy az Utunk állítja —, hanem 1914-ben. Valamelyes szépséghiba az is, ha a rovatvezető egymástól arasznyi távolságban álló mondatokat, félmondatokat, képzeteket társít; leleményesen végzi ugyan, de mégis önkényesen. A Brassói Lapok 1971. április 3-i számában színibírálatot írtam A Bánk bán Brassóban címmel. Mi sem bizonyítja jobban a Ki hitte volna ... rovat szerkesztőjének szellemi fürgeségét, hogy már az Utunk következő számában óvást emel az effajta fogalmazások ellen : „Ki hitte volna, hogy így is lehet magyarázni a Bánk bán esetét a kolozsvári színházzal : «Igen ösztövéren érvényesült Bánk bán cselekvésének és beszédének drámaisága, mely párhuzamosan halad előre, egymást támogatva. Ezt Katona József sok szerzői utasítása is érzékelteti : mindig látja, elképzeli a szereplők mozgását, cselekvését és ehhez igazodnak a szavak. Ha ezeket a szerzői utasításokat a rendező és a színészek jobban megszívlelték volna, akkor ... és így tovább dr. Szikszay Jenő a Brassói Lapokban“. (Utunk, 1971. április 9.) Megértem, hogy az Utunk szerkesztője unta már a célbavett cikkem további idézését. Ám hadd egészítsem ki a félbeszakított mondatot, amely egészében így szól : „Ha ezeket a szerzői utasításokat a rendező és a színészek jobban megszívlelték volna, szép és nemes indítékú vállalkozásukban nem kellett volna önkényes vagy legalábbis vitatható szöveg- és szerepmagyarázatra adniuk a fejüket“. Az Utunk szerkesztőjénél „keményebben“ s „elmésebben“ mutat rá a Megyei Tükör SZÁLKA című rovatában Magyari Lajos nem egy ízben irodalomtörténeti közleményeim hibáira. Ő már nem elégszik meg az Utunk rovatvezetőjének tapintatos utalásaival, hivatkozásaival, hanem nekivág a dolgok velejének : magyaráz, helyreigazít, számonkér, megfedd. S teszi ezt dicséretes lelkiismeretességgel azóta, amióta a Brassói Lapokban megjelent a Költészeti rianás című írásom. (Törlesztgetünk, törlesztgetünk ? . . .) No, de nem az indíték a fontos, hanem a megvalósítás. Arról pedig ízelítőnek álljanak itt a Szálka című rovat rám vonatkozó legutóbbi sorai, íme : „Eddigelé még nem tudtam, hogy az ember életében, még ha Kosztolányi Dezső is az illető, fejvesztett időszakok állhatnak be. Dr. Szikszay Jenő Kosztolányi fejvesztettségét úgy magyarázza, hogy a klerikális Új Nemzedékhez állt be újságírónak. (Azt hiszem, hogy a kenyérgond nem minden esetben minősíthető fejvesztettségnek.) Ugyanebben a tanulmányában szegény Kosztolányi «impresszionista módon rögzíti hangulatképeit, pillanatnyi benyomásait, szerelmes sóhajtásait». (Oh, Ilona ! !) Az Üllői úti fákról egész bekezdés szól — ha tudná szegény Kosztolányi, hogyan ? ! Azt hiszem mellesleg, ha valaki tollat emel jóemlékezetű klasszikusaink nevében, talán le kellene vetkőznie saját kis, mai nyomorúságunkat különben esetleg tévedhet. Vagy félremagyarázhat. Számtalan példa volt már erre eddigelé. Nem hiszem, hogy érdemes lenne szaporítani a példák számát — ha egyszer nem föltétlenül muszáj. Különben : Kosztolányi, szerintem, sohasem volt éppen fejvesztett“. (Megyei Tükör, 1971. március 21.) Nos, először is Magyari Lajos szándéka, mármint Kosztolányi megvédése, ott szenved hajótörést, hogy egy kissé elhamarkodja a dolgot : jelen esetben nincs miért és ki ellen megvédnie. Gondolom, két részből álló tanulmányomból ez félreérthetetlenül kitetszik. Hogy mégis Magyari Lajos új Bende vitézként hadakozik a ... régi semmivel, az eléggé sajnálatos. Mert nem vetett számot azzal, vajon Kosztolányi szereplése 1919-ben az ellenforradalom győzelme után, a klerikális Új Nemzedéknél elítélendő fejvesztettség, kisiklás volt-e, avagy csak kenyérgonddal magyarázható kényszerűség ? Bizonyára Magyari is tudja, hogy az említett újság Pardon című rovatában Kosztolányi kikről és mikről ír „kenyérgondból“. S ha így van, vállalja-e továbbra is szellemes és mindenképpen eligazító ,Szálka“-béli írása tételeit ? ! Aztán lenne még valami. Miért a negédes és hatásos érzelmi fölkiáltás ama megállapításomra, hogy Kosztolányi „impresszionista módon rögzíti hangulatképeit, pillanatnyi benyomásait, szerelmes sóhajtásait“ ? Mi értelme van itt az „Oh, Ilona ! !“-féle sajnálkozásnak ? ! Ha egyebümét nem, legalább értekezésemből tudhatná Magyari, hogy Kosztolányi 1913-ban, huszonnyolc éves korában veszi nőül Harmos Ilona színésznőt ; addigelé, sőt utána is — horribile dictu — Kosztolányinak voltak szerelmes sóhajtásai . Csakhogy nem jó ám, ha az ember — bármily kiválóság legyen is — kizárólagosan az ösztönös megértésre (intuicióra) bízza magát ; nem ártott volna Magyarinak újraolvasnia Kosztolányi verseit. Magyari felhívja a figyelmet az én Kosztolányi-tanulmányomnak egy másik hiányosságára is , nevezetesen az Üllői-úri fák elemzésének a gyarlóságára. „Ha tudná szegény Kosztolányi ...“ — szomorkodik Magyari Lajos. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy az én elemzéseim tökéletesek, hogy a Magyari Lajos-féle esztéták igényeit is kielégítenék, dehát bűnbánóan be kell vallanom, hogy irodalomtörténeti közleményeim megírásakor a sokféle szempont mellett figyelembe kell vennem a fennkölt lelkek világában unosuntalan lefitymált iskolai (didaktikai) szempontot is. Amit viszont nem én találtam ki. Dr. Szikszay Jenő A BL szerkesztősége a válasz és a véleménynyilvánítás jogán ad helyet dr. Szikszay Jenő cikkének. Craft-patak menten