Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-08-19 / 34. szám
RIPORT A fogarasi vegyipari kombinát fennállása félévszázados évfordulójának ünnepségéről — amelyet jelenlétével Nicolae Ceauşescu elvtárs is megtisztelt — a rádió, a televízió és a sajtó közvetítésével idejében értesülhetett az egész ország közvéleménye. Az ünnepség alkalmával — a vegyipari kombinát többezres munkaközösségének megbecsüléseként — két dolgozó, Gheorghe Matei gépészmester és Vichente Pică vegyészmester megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. Tavaly — a párt félévszázados ünnepe alkalmából — Ion Milea vegyészmester részesült e rangos kitüntetésben. A napokban ötre emelkedett a fogarasi hősök száma: Maria Tănase és Aurelia Grama vegyészoperatőrök is megkapták a Szocialista Munka Hőse megtisztelő címet, annak következtében, hogy pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a fogarasi dolgozók ünnepi nagygyűlésén mondott beszédében külön felhívta a figyelmet a nők munkájának méltányosabb elismerésére. " Az a tudat, hogy néhány perc múlva egyszerre öt hőssel találkozhatom szemtől-szembe, bizonyos elfogódottság- érzetet ébresztett bennem, szerettem volna, ha a kocsi — legalább az utolsó kilométereken — lassúbb iramban közeledne a célhoz, a vegyipari kombináthoz, ha még egy kis időt engedélyezne ahhoz, hogy gondolataimat, főleg kérdéseimet elrendezhessem. De a kocsi még jobban nekirugaszkodott az autósztrádán, alkalmasint sofőrünk, Abrudán bácsi nyomta meg erélyesebben a gázpedált, noha ő is gondolhatta, hogy egyszerre öt hőssel ismerkedni, nem mindennapi újságírói feladat. Miközben a pártbizottság székhelyére kísért, Victor Iovu mérnök, a pártbizottság titkára valamelyest eloszlatta elfogódottság-érzetemet. — Ne higgye, hogy a hőseink csodalények — mondta. — Egyszerű munkásemberek, akárcsak a társaik, olyanok, akik minden tehetségükkel, tudásukkal, szenvedélyesen munkálkodnak a kombinát fejlődésén, akik kiválóan össze tudják hangolni az egyéni és közösségi érdekeket, és éppen ezáltal váltak követendő példákká. A kitüntetésük mit sem változtatott munkatársaikhoz való viszonyulásukon, megőrizték közös jellemtulajdonságukat, a szerénységet. Amíg Victor Iova elvtársat hallgattam, arra gondoltam, hogy a szerkesztőségben „kitalált" riportcímről : Sztárok, munkaköpenyben, le kell mondanom. Mert a sztárság fogalma mintha mégsem illenék e hősökre. " Maga azért nem túlságosan szerencsés ember -"- vélekedett a párttitkár egy biztató mosoly kíséretében. Igenlően bólintottam, pedig végig sem hallgattam. — Sajnos, Tănase elvtársnő Brassóban van, orvosi kezelésen,a másik hősünk pedig, Gheorghe Maier szabadságát tölti — folytatta olyan arckifejezéssel, amely mintha csak azt sugallta volna : hiába, a hősök is emberek. Ezt az arckifejezést akkor is megőrizte, amikor — telefonon hívta meg a pártbizottság székhelyére a hősöket — kiderült, hogy Milea mester éjszakai váltásban dolgozott és éppen otthon alszik. . . — Ha már nem volt szerencsém találkoznom velük személyesen, a titkár elvtárs bemutathatná néhány szóban őket. — Hogyne. Nagyon szívesen, mindannyiukat jól ismerem, mindenki jól ismeri őket — kezdte a párttitkár. — Ion Milea vegyészmester már több mint harminc éve dolgozik a kombinátban, több mint huszonöt éve párttag. A szakmájában és a társadalmi munkában egyaránt mindig az élenjárók közé tartozott-tartozik. A kiváló szakmai felkészültség mellett gyors ítélőképesség és cselekvőkészség jellemzi. — Fel tudna idézni egy körülményt, egy esetet, amelyben ezek a tulajdonságai megnyilatkoztak ? — Igen. Emlékszem — régebb történt — egy alkalommal tűz ütött ki az ammóniák-gyárban, amely katasztrófához is vezethetett volna. Az emberek jó része elvesztette a fejét, valóságos pánikhangulat uralkodott el. De éppen Milea mester volt az, aki megőrizve higgadtságát, bátor közbelépésével — néhány társa támogatásával — eloltotta a tüzet. Mindenki elhalmozta csodálatával, dicséretével, de ő csak ült sápadtan, kimerülten, arcáról leolvashattuk, nincs tudatában annak, hogy hőstettet vitt véghez. Úgy viselkedett, mintha csak kötelességét teljesítette volna. Egyébként az első ammóniák-gyár üzembehelyezésében oroszlánrésze volt, most az új ammóniák-gyárnál dolgozik. Victor Iovu mérnök elébe vágott következő kérdésemnek : — Milea mesterről, de a többiekről is elmondhatom : nemcsak jó vegyészeket nevelnek, hanem embereket is. Nálunk a munkaerő vándorlás soha nem vált problémává, s ez éppen nekik köszönhető : türelemmel, megértéssel, tapintattal foglalkoznak minden munkatársukkal, főleg a fiatalokkal. Tudják, hogy a lelki kiegyensúlyozottság a sikeres munka egyik előfeltétele. — Bemutatná néhány szóban a többi hőst is ? — Maria Tanaseról is azt mondhatom — folytatta a titkár —, hogy szorgalmát, lelkiismeretességét, emberségét, a kombinát iránti hűségét honorálták munkatársai, amikor a közgyűlésen húszéves tevékenysége méltatásaként kitüntetésre javasolták. Mert el kell mondanom, minden hősünket a dolgozók sok ezres tömege választotta. Mindaz, amivel Milea mestert és Maria Tănase opartőrt meg a többieket jellemeztem, Gheorghe Maier gépészmesterre is találó. A kombinátban eltöltött huszonnyolc év alatt nemcsak szorgalomról, fegyelmezettségről, emberszeretetről, kiváló pedagógiai érzékről tett tanúbizonyságot, hanem állandó tudásszomjáról is. Ezzel magyarázható,hogy a legtermékenyebb újítók sorában tartják számon. Mintegy harminc újítása, észszerűsítése több mint tíz millió lejes megtakarítást eredményezett.— Nem szándékszom feltétlenül ellentmondani, titkár elvtárs, de — ha nem tévedek — azzal kezdtük a beszélgetést, hogy a hősök nem csodalények .. — Nem is — felelte Victor lova elvtárs mosolyogva. — Megérkezett Grama elvtársnő, döntse el maga, hogy csodalény-e vagy sem ? Miután bemutatta a hősnőt, szabadkozott, hogy magunkra kell hagynia, részt kell vennie egy alapszervezeti ülésen. Aurelia Grama arcáról nem olvashattam le semmi szokatlant, megjelenésében nem volt semmi „hősiesség". — Hogyan váltam hőssé ? — kérdezett vissza, mint aki nem készült fel a kérdésre. — Mit felelhetnék ? Csak azt mondhatom, húsz éve dolgozom a kombinátban, mindig igyekeztem pontosan, lelki- Írta: Apáthy Géza ismeretesen végezni munkámat, soha egyetlen napot, egyetlen órát nem hiányoztam. Mindig tisztelettel hallgattam meg és követtem idősebb, tapasztaltabb munkatársaim tanácsait ilyen szempontból a mai fiatalok ... — Miért beszél így ? Hiszen, amint látom, egyelőre még a fiatalabbak közé tartozik — tiltakoztam s aligha túloztam el a bókot, mert Aurelia Grama még nem töltötte be a negyvenedik életévét. — Ne értsen félre : szeretem a fiatalokat. Az igazság az, hogy a mai fiatalok — sokkal jobb feltételek között indulnak, mint mi annak idején —nyilvánvalóan felkészültebbek, többet tudnak. Egyesek néha mégis azt képzelik, nincs már mit tanulniuk, lebecsülik az idősebbeket, akik sok éves gyakorlati tapasztalás útján szerezték ismereteiket. — Hogyan kell eljárnia ilyen esetben annak, akit irányításukkal megbíztak ? — Az embernek megértéssel kell közelednie hozzájuk —– vélekedett Aurelia Grama. — Nem kell lehűteni önbizalmukat. Előbb-utóbb úgy is rádöbbennek, hogy nem csak belőlük áll a világ. Hanem arra kell törekedni, hogy felfedezzük képességeiket és helyes irányt szabjunk nekik. — Véleménye szerint, mit kell tennie egy mai fiatalnak, hogy a Szocialista Munka Hősévé válhassék ? — Tanulnia és dolgoznia, feltétlenül — felelte Aurelia Grama, majd rövid töprengés után : — És meg kell teremtenie azokat a szubjektív körülményeket, melyek elősegíthetik a munkában és a tanulásban. Megfelelő életformát, életütemet kell kialakítania. Nyilván ,a munkaközösségnek is segítségére kell lennie.— Miben lehet segítségére a közösség ? — Nézze, munkatársainkat általában is jól meg kell ismernünk, a termelési problémákon kívül egyéb problémákat is meg kell beszélnünk. Előfordulhat, hogy egy fiatal ideig-óráig lelki válságba jut — a fiatalkor viharos —, azon kell lennünk, segítsük át a buktatókon. A vegyipar egész embert követel... — Önnek sikerült ? ... — Igen, családi életem is kiegyensúlyozott, férjem Octavian Grama, aki a kombinátban sofőr, végtelenül megértő. Igaz, sokat utazik, a házimunkában ritkán segíthet, de nincs is szükségem segítségére. — Nem egy asszony azért panaszkodik, hogy nehéz a napi két váltás : a munkahelyen meg otthon. — Igazuk lehet. Nekem könnyebb, mert nincs gyermekünk. Azért szívesen cserélnék velük. De ha egyszer nem lehetett... — sóhajtotta Aurelia Grama. S a hősnő tekintetében először jelent meg egyfajta szomorúság. Megköszöntem a beszélgetést. .. — Soroljam el legfontosabb életrajzi adataimat ? — kérdezte Vichente Pico vegyészmester, miután elmondtam, mi járatban vagyok. — Máris jegyzem — feleltem. — Vegyészmester vagyok, huszonegy éve dolgozom ebben a beosztásban, egyébként harminckilencet töltöttem, két gyermekem van, egy fiam és egy kislányom, feleségem tizenöt esztendeje a kombinát alkalmazottja. Egyébként — amint azt pártunk főtitkárának is elmondhattam — számomra a kombinát a mindent jelenti. A mindennél is többet. Édesapám, akit szintén Vichente Picának hívtak, s harminc évig dolgozott a kombinátban, alapította a vegyész-dinasztiát. Öcsém tíz éve vegyészmester, Maria Tenase elvtársnő váltásában . . . Aztán kedves emléket idéz, arcán enyhe pír suhan át. A hős először bizonytalankodott a szavakkal : — Feleségemmel is a kombinátban találkoztam először, az első egymást kereső-kutató szavak is itt fogalmazódtak meg. Szóval, itt szerettük meg egymást. — S a gyermekek ? — Nagyon szeretném, ha ők is otthonukra’ találnának a kombinátban, mint mi. Igyekszünk érdeklődésüket a vegyészet irányába terelni, de ha képességeik, hajlamaik más pályára szólítanák, nem állnánk útjukba. De bízom a család, környezet vonzóerejében is. Ha feljegyezné az összes rokonokat, akik a kombináthoz kötötték életüket, újabb jegyzetfüzetre lenne szüksége. — Öntől is, megkérdezem, mit kell tennie egy fiatalnak, hogy hőssé válhassék ? — Már vártam erre a kérdésre. Nemrég a rádió pioníroknak és iskolásoknak szánt adásában válaszoltam ugyanerre a kérdésre. Nem kell csodákat művelned, hogy hős lehess — felettem. Nézze, soha sem lehet azt mondani : Picá fenolt állít elő. De azt lehet : a Picá váltása fenolt állít elő. Tehát : Blendea, Pop, Pica s a többiek együtt, közösen gyártják a fenolt. Különben én úgy is tekintem, hogy a Szocialista Munka Hőse cím, nemcsak engem illet meg, hanem az egész kollektívát. Úgy hiszem, elsősorban annak köszönhetjük, hogy mind tudatosan dolgoztunk. Tudja, a mester legfennebb kétszer-háromszor juthat el napjában egy-egy munkahelyre, többet időzik ott, ahol valamilyen probléma adódik. Ezzel esetleg egy kevésbé tudatos ember visszaélhetne, de a fenolgyárban nem volt rá eset. Pedig a közösség aránylag új, akárcsak a fenol-gyártás. — Hallottam egy három millió lejt jövedelmező újításáról is. — Csak társszerzője voltam az újításnak. Victor Luca mérnökkel, Ioan Blendea, Septimiu Bucur és Viorel Pop mesterekkel közösen kidolgoztunk egy újítást, amely a fenolgyártás technológiájának megjavítását célozta. Tehát jegyezze meg, társszerző voltam . .. — Megjegyeztem. De lenne még egy kérdésem : a vegyészetén kívül vannak-e egyéb szenvedélyei is ? Vichente Pică mester mosolyogva kérdezte : — Káros vagy hasznos szenvedélyekre gondolt ? — Károsokra, hasznosokra egyaránt. — Nézze, a hős is csak ember. Részt kell vennie különböző családi eseményeken, barátaival is kiruccan néha ... Előfordul, hogy meg is iszik egykét pohárral, de ilyenkor sem feledkezhet meg a kombinátról. Különben az én szenvedélyem — lehet, hogy meglepi — a történelem. Hazánk történelme. Az embernek együtt kell élnie hazája múltjával és jelenével. Korunk hőséhez illő szenvedély. A kocsiban — mielőtt begyújtotta volna a motort — Abrudán bácsi váratlanul megkérdezte : — Sikerült ? Érdekes volt ? — Úgy hiszem, igen — feleltem. Jól esett, hogy gondolatban velem volt s párbeszédeken. Korunk hősei BL 34. SZÁM 3. oldal