Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-12 / 6. szám
BL NEVELÉSLÉLEKTANI TANÁCSADÓ A GYERMEK TÖREKVÉS-AKARATI ÉLETE • Az akarati cselekvések motívumai és célja Az ember cselekvésre született, s mindjárt születése után működésbe lépnek a létfenntartásra vonatkozó ösztönös (önkéntelen) cselekvések. Ezek gépiesen játszódnak le, célkitűzés és tudatos irányítás nélkül, érzéki ingerek hatására. Ide tartozik például a szopás, a köhögés, a pislogás vagy a szem lehunyása erősebb fény hatására, az érzelmi állapotokat kísérő kifejező mozgások (mosoly, sírás, homlokráncolás, a kéz ökölbe szorítása stb.). Ezek a mozgások a feltétlen, örökletes reflexen alapulnak. Ezért mondja Charles Darwin, a nagy angol természettudós, hogy az ember érzelmeit kísérő kifejező mozgások állati elődeinek ösztönös mozdulataiból származnak. Kezdetben a játék is ösztönös cselekvés. A kisgyermek tevékenységének alapformája, ezért szoktuk az iskolaelőtti kort a játék korának nevezni. Lehetővé kell tennünk, hogy a kisgyermek minél többet játszhassék. . Ennek érdekében elegendő időt, megfelelő helyet, nyugodt, barátságos környezetet és az életkornak megfelelő játékszereket kell biztosítanunk számára. A játék ugyanis a későbbi komoly tevékenységek önkéntelen előgyakorlata. Eszköz arra, hogy gyarapodjék a kisgyermek cselekvőkészsége, látóköre, képzelete, alkotó ereje, fejlődjék figyelme, találékonysága, kézügyessége. Játék közben erősödik, izmosodik a gyermek, pontosabb lesz érzékszerveinek működése, fejlődik gondolkodása, ízlése. A játék közelebb hozza egymáshoz a gyermekeket, megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni, egymást szeretni és megbecsülni. Örömteli, vidám gyermekkor el sem képzelhető játék és játszótársak nélkül. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyermekben működő ösztönök közül az életösztön mellett a legerősebb a tevékenységi ösztön. Ez az ösztön olyankor sem hagyja nyugodni, ha tétlenségre kényszerítjük. Akárhányszor megfigyelhetjük, hogy a felnőttek tilalma ellenére, a gyermek tesz-vesz, mindenhez hozzányúl, a maga módján „tevékenykedik". Sok szülő ilyenkor ráförmed gyermekére: „ülj szépen, ne roszszalkodjl", pedig nem „rosszalkodik", csupán ösztönös mozgás- és tevékenységigényét elégíti ki. Sok iskoláskorú gyermek is azért izeg-mozog, rakoncátlankodik odahaza vagy az iskolában, mert a tevékenység más formáját lehetetlenné tették számára. A tétlenség súlyos teher, büntetés a gyermek számára. Tegyük tehát lehetővé neki, hogy természetes mozgás- és tevékenységigényét megfelelő keretek között kiélhesse, s a „csintalannak" vélt gyermek mihamar lecsendesedik, megjavul, engedelmessé válik. A kisgyermek munkája gyakran összefonódik a játékkal. Minél kisebb a gyermek, annál kevésbé tesz különbséget játék és munka között. Játszik evés, öltözködés, sőt eleinte tanulás közben is, játékból „segít" szüleinek, takarít, fát és vizet hoz, meglocsolja a virágokat, rakosgat. Boldog, ha „segítségét" a felnőttek méltányolják, munkáját megdicsérik. Ilyenkor a cselekvés-szükséglet, a tevékenységi ösztön mellett kielégül a sikerélmény szükséglete is. Kezdetben a gyermek még nem tudja munkáját kellően végiggondolni, ellenőrizni és véghezvinni. Csak fejlődése során, főként a nevelés hatására éri el azt a fokot, amikor már nem maga a tevékenység, a művelet lesz számára a legfontosabb, hanem a kialakult munka és a munka eredménye. Ebben az esetben már akaratlagos, szándékos cselekvésről beszélünk; ennek jellemzője a tudatosan kitűzött cél és a cél eléréséhez szükséges eszközök kiválasztása. Minden tevékenység (termelőmunka, tanulás, tudományos, művészeti, politikai munka, sport stb.) cselekvés útján valósul meg. A szándékos cselekvéseket alkotó akaratlagos mozgások a második jelrendszer színvonalán kialakult időleges kapcsolatoktól, vagyis a gondolkodás és a beszéd folyamataitól függnek. Engels írja: „Minél inkább eltávolodik az ember az állattól, annál inkább veszi föl a természetre való hatás az előre megfontolt, tervszerű, határozott, előre ismert célokra irányuló cselekvés jellegét". • Ám az előre megfontolt cselekvésekhez bizonyos jártasságokra, képzettségre van szükség, sikeres végrehajtásuk bizonyos tapasztalatokat igényel. Ez vonatkozik a cipő megtakarítására, a gomb felvarrására, a rádió bekapcsolására éppenúgy, mint a házi fogalmazvány megírására, a számtanfeladat megoldására, a műszaki rajz elkészítésére vagy a gyári gép kezelésére. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy életkorukhoz és erejükhöz mérten fokozatosan meg kell tanítanunk gyermekeinket bizonyos testi és szellemi munkák végzésére, folyamatosan ki kell alakítanunk bennük az ezekhez szükséges készségeket. Igen helyes, ha az iskolásgyermekeket kivisszük a mezőre, elmegyünk velük üzemekbe, munkatelepekre, hogy ismerjék és becsüljék meg az ott folyó termelő munkát és a termelésben dolgozókat. Életkorukhoz, erejükhöz és tudásukhoz mérten, alkalomadtán ők maguk is kapcsolódjanak bele a termelő munkába. Ez a legjobb módszere a munkára való nevelésnek. Nem rejthetjük véka alá, hogy még mindig akadnak ifjak, akik viszolyognak a kétkezi munkától, vagy éppen lenézik a testi munkát. Nyilván, az ilyen helytelen felfogás és életvitel a rossz nevelés eredménye. Hányszor látunk városon is, falun is a nyári nagyvakációban középiskolásokat és egyetemi hallgatókat utcán vagy egyebütt ténferegni, cukrászdákban vagy mozik előtt ácsorogni, unott arccal járni-kelni. Lerí róluk, hogy nem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Itt nem arról van szó, hogy megfosszuk őket jogos nyári pihenésüktől. Szükségük van pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra a tanév fáradalmai után. Igen ám, de gyakran fölös szabad idővel rendelkeznek, amelyet nem tudnak okosan és hasznosan eltölteni. Az unalom, a céltalanság pedig többnyire rossz tanácsadó A szülők gyermekeik érdekében cselekszenek, ha fiaikat és leányaikat munkára szoktatják, bevonják őket a házi és háztáji munkákba. Nem árt tudatosítani gyermekeinkben, hogy a kézművességnek (a mezőn, a műhelyekben, gyárakban folyó termelő munkának) elsődleges szerepe volt és van az emberiség csodálatos fejlődésében. A természeti-anyagi szükségletek (táplálkozás, öltözködés, lakás stb.) egyre magasabb szintű kielégítése tette lehetővé a folyamatosan fejlődő szellemiszükségletek kialakulását. Az emberek szükségletei meghatározott történelmi feltételek között alakulnak ki és fejlődnek tovább. Amint Marx megállapította, a szükségletek fejlődésének fő oka a szükségletek kielégítésére szolgáló tárgyak termelésének folyamata. Mind az anyagi, mind a szellemi szükségletek nemcsak személyes jellegűek; annak a társadalomnak az igényeit is tükrözik, amelyben az ember bizonyos életfeltételek között él. Nos, cselekvéseink motívumai végső fokon szükségletekből származnak. Ám az élet normális menetében nemcsak a cselekvés célja tudatos, amire az egyén törekszik; a cél kitűzésének a ténye is bizonyos indokoltságot föltételez. Ezeket a cselekvésre serkentő belső ösztönzéseket, indítékokat nevezzük motívumoknak. Az akarati cselekvéshez értelmi belátás és fontolgatás, indítóokok szükségesek. Amit elhatároztunk, azt meg is kell valósítanunk. A megvalósítás elé külső és belső akadályok gördülnek. A nehézségek legyőzéséhez rendszerint bizonyos fokú erőfeszítésre van szükség Ezt a erőfeszítést élettanilag úgy foghatjuk fel, mint az agykéreg idegsejtjeiben lejátszódó harcot a serkentési és gátlási folyamatok között. Dr. Szikszay Jenő A SULYTALANSAG ALLAPOTABAN (Folytatás az 5. oldalról) — Milyen főbb jelenségeket tapasztalt munkája során ? — Leggyakoribb talán a családi béke, az egyetértés megbomlása. A részeg férfiak sorozatos házi botrányai, veszekedései, verekedései elől az aszszonyok és a gyerekek gyakran szomszádoknál, rokonoknál, barátoknál vagy éppen a milícián keresnek menedéket. Minden hozzánk érkezett panaszt kivizsgálunk és körültekintő ténymegállapítás után, a törvények értelmében cselekszünk. De van a kérdésnek egy másik vetülete is. A gyerekek sorsa, nevelése. Mit tanulhat, hová juthat egy gyerek egy olyan családban, ahol egyedüli és korlátlan úr az alkohol ? A túlzott alkoholfogyasztás következtében egyesek nemcsak emberségüket vesztik el, hanem olyan állapotba kerülnek, hogy elveszítik ítélő- és tájékozódási képességüket, nem tudják, mit beszélnek, mit cselekednek, hogy kerülnek haza vagy máshová. Az ilyen esetek veszekedésekhez, verekedésekhez, szándékos vagy véletlen — olykor halálos — balesetekhez vezetnek. F.G. az eszméletlenségig leitta magát, s olyan szerencsétlenül esett el lakása felé tántorogva, hogy szörnyethalt. Szomorú tapasztalataink vannak abban is, hogy a felületes ellenőrzés miatt az üzembe becsempészett ital — a Metrom és Hidromecanica üzemben például — súlyos munkabaleseteket, jelentős károkat okozott. A közvagyon dézsmálói is a legtöbb esetben az alkohol hatására válnak „bátrakká". Mindenki tudja, milyen veszéllyel jár az ittas állapotban való gépkocsivezetés. Mondom, mindenki tudja, csak éppen azok feledkeznek gyakran meg erről, akik a volán mellé ülnek. — Példákért sajnos egyetlen jelenség bizonyításáért sem kell a szomszédba mennünk — mondotta Molnár János ezredes, majd hozzátette : a milícia szervei által végzett ankétok már a következmények konkretizálását eredményezik, tehát a megelőzésre kell sokkal nagyobb gondot fordítani. Véleményem szerint az alkoholizmusról nem értekezéseket, általános jellegű előadásokat kell tartani, hanem a konkrét példák súlyával kell hatni. Bűncselekmények forrása — Tapasztalataim alapján az alkoholizmus egyik forrása a törvénysértésnek, sok bűncselekmény elkövetésének — mondotta Ungváry Sándor ügyész. A túlzott alkoholfogyasztás következtében az illető elveszti önuralmát, egyéniségét, ingerlékennyé válik, s aztán jön a baj. A legfőbb veszélyt az erőszak használata jelenti. Az első kategóriába az alkohol hatása alatt elkövetett súlyos testi sértéseket és a gyilkosságokat sorolnám. A másodikba a szexuális bűncselekményeket. A harmadikba pedig az ittas állapotban való gépkocsivezetés bűnügyi következményeit. A. Gh. lakatosmester, megrögzött alkoholista, elűzte, majd megölte a feleségét. A.I. 31 éves esztergályos egy ivótársaságban sértve érezte magát egy adott pillanatban, s embert ölt. O. L. megölte alkoholista férjét. És — sajnos — még folytathatnám e szomorú statisztikát. A szexuális bűncselekményeknek is az ital a „melegágya". Az ittas állapotban való gépkocsi, vezetés és következményeinek iskolapéldája T. N. sofőr esete. Ittasan gépkocsiját egy trolibusznak vezette és 15 embert sebesített meg. Minden kategóriából közölt már példát — nem is keveset — a sajtó, ezért most elsősorban az erőszak használatának családi vonatkozását szeretném hangsúlyozni. Az alkoholizmus sok esetben a család törvényes vagy spontán felbomlásához vezet, s ez döntő módon befolyásolja a kiskorú gyermekek nevelését, sorsuk alakulását. A törvényszék több esetben mondott ítéletet válóperben, amelyek kiinduló oka az alkoholizmus volt. Ilyen esetekben rendezettebb körülmények közé kerülnek a gyermekek is, nagyobb az ellenőrzési lehetőség. Nagy gondot okoz viszont az, hogy az alkoholizmus következményeként az utóbbi időben növekedett a válás nélküli családfelbomlás. S emiatt a fér főzött körülmények közé került gyermekek között megjelennek a kiskorú bűnözők. Minden hatósági szervnek és társadalmi szervezetnek elsőrendű feladata e jelenségek leküzdése és megelőzése. Az alkoholizmus elleni küzdelemben jelentős erők állnak rendelkezésre, csak jobban fel kell használni ezeket. Elsősorban a munkaközösségek nevelő szerepére gondolok. Ezek a mikroközösségek ismerik minden ember jó tulajdonságait éppúgy, mint a gyengéit. Nekik kell azonnal és egyöntetűen hatniuk már a legkisebb negatív jelenségekben. Ez nemcsak emberi, hanem társadalmi kötelességük. Véleményem szerint intenzívebb nevelőmunkát kellene kifejteniük az orvosoknak, az ügyészség, a törvényszék és a milícia dolgozóinak, a néptanácsok különböző szerveinek, a vendéglátóipari dolgozóknak és nem utolsósorban a sajtónak is. Ami a sajtóra vonatkozik, nem szeretném, ha félreértenének. Országos méretű sajtókampány folyt a cigarettázás ellen. Helyes. De a cigarettázás nem vezet bűncselekmények elkövetéséhez. Ezért a sajtónak gyakrabban fel kellene hívnia a közvélemény figyelmét az alkoholizmus okozta káros emberi és társadalmi következményekre. A pszichiáter véleménye Dr. Emil Roşcă egyike Brassó legismertebb pszichiátereinek. Amikor a rendelőben felkerestem, fáradtnak tűnt. Aznap az átlagnál jóval több beteget vizsgált meg. Mégsem zárkózott el a nyilatkozat elől. — A mi munkánkban az eseteknek közel egyharmada közvetlenül vagy közvetve a túlzott alkoholfogyasztásból származik. Közvetlenül az illetőre, közvetve a családjára jelent veszélyt. S ezzel jobban számolnunk kell, mint azt egyesek gondolják. Mit mutatnak a tények ? Az alkohol világviszonylatban erős ellensége az embernek. Mint orvos azt mondanám, hogy az alkoholizmus a betegségek betegsége. Mert attól eltekintve, hogy tönkreteszi a májat, az egész szervezet „iránytűjét" rongálja, megtámadja az idegrendszert, károsan befolyásolja, eltorzítja az ember lelkivilágát. Az egyéni sajátosságoktól, a kedvelt italtól, az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, az időtartamtól függően különböző fokú pszichikai elváltozások jelentkeznek, kezdve az elsődleges idegbántalmaktól (az önkontroll csökkenése, a felettesekkel szembeni engedetlenség, ingerlékenység) egészen a legsúlyosabb megnyilvánulásokig (a szellemi felfogó- és ítélőképesség elvesztéséig). A súlyosabb esetek társadalom-ellenes cselekedetekhez, bűncselekmények elkövetéséhez vezethetnek. Másrészt az alkoholizmus megbontja a család harmóniáját, s közismert az is, hogy elég, ha az egyik szülő alkoholista ahhoz, hogy gyenge szellemi képességű, torz, beteg gyermekek szülessenek. Véleményem szerint tehát az alkoholfogyasztás kérdését nem szűk kereskedelmi érdekek szempontjából kell megítélni, mint ahogy arra egyesek hajlamosak, hanem perspektivikusan, vigyázva a fiatal nemzedék nevelésére és jól odafigyelni a jövőre. Az illetékesek szakavatott véleményeihez kommentár nem szükséges. Legfeljebb csak annyi : lehetőleg ne kerüljünk súlytalansági állapotba, mert súlyos következményei lehetnek.