Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-24 / 25. szám

A brassói szövetgyár dolgozói is ki­emelkedő munkasikerekkel köszöntik a párt Országos Konferenciáját. A szor­galmas fonó- és szövőnők 12 millió lej értékű termékkel gyártottak többet az év első öt hónapja össztermelési elő­irányzatánál, ami azt jelenti, hogy 13 600 négyzetméter gyapjúszövetet és 5 800 kilogramm gyapjúfonalat gyártot­tak terven felül. Az eredményekről azonban viszony­lag kevés szó esett a pártbizottság bő­vített plenáris ülésén, amelyen a kom­munisták a kommunista igényesség je­gyében elemezték, hogy a szövetgyár­ban miként váltották valóra az Orszá­gos Pártkonferenciának és a párt X. kongresszusának határozatait a gazda­sági tevékenység tervezésének, szerve­zésének és vezetésének tökéletesítésé­re, valamint a szocialista demokrácia kiterjesztésére vonatkozóan. A pártbizottság bárójának jelentése lényegében két kérdéscsoportra irányí­totta a részvevők­ figyelmét. Az utóbbi négy évben a gyárban szá­mos intézkedést foganatosítottak­ a ter­melési kapacitások­ bővítése és a mun­ka tudományos megszervezése érdeké­ben. Következésképpen a gyár terme­lése — értékben kifejezve — az emlí­tett időszakban 107 millió lejjel növe­kedett, jelentősen fokozódott a munka termelékenysége, sokat javult a minő­ség, egyszóval növekedett a termelés gazdasági hatékonysága. Ennek ellenére résnek tekinthető. Az lett volna viszont a természetes, hogy mind a jelentés, mind a felszólalók rámutassanak, mit tett a pártbizottság, annak bürója a jelzett fogyatékosságok kiküszöbölésé­ért,a dolgozók bizottsága munkastílusá­nak javításáért. Annál is inkább, mi­vel köztudott, hogy a pártbizottság tit­kárára — aki a dolgozók bizottságának is tagja — nagy felelősség hárul a vál­lalatvezetés kollektív vezető szervének tevékenységében. Érthetetlen, hogy a pártbizottság miért nem vonta felelős­ségre a dolgozók bizottságának azon tagjait, akik nem tettek eleget megbí­zatásuknak. E fontos kérdések kapcsán a jelentés csupán arra utalt, hogy a pártbizottság számtalan esetben megbí­rálta a dolgozók­ bizottságát, mert­ az nem cselekedett határozottan a terme­lésben tapasztalt fogyatékosságok fel­számolásáért, és hogy „ a pártbizottság­nak a jövőben többet kell segítenie a dolgozók bizottságát munkastílusának tökéletesítésében, abban, hogy az ösz­­szes tagokat bevonják a kérdések meg­vitatásába, a határozatok kidolgozásá­ba és ezek valóra váltásába“. Vélemé­nyünk szerint az elemzést itt kellett volna elmélyíteni, a „hogyan“ és „mi­ként“ kérdések pontos megfogalmazása által. A szüntelenül növekvő feladatok si­keres valóra váltása eleve megköveteli a pártmunka állandó tökéletesítését, ha­tékonyságának fokozását. E kérdés kap­ a gyárban olyan hátrahúzó jelenségek tapasztalhatók, amelyek fékezik a gyorsabb előrehaladást. Az idén a gyárban a­­ rendelkezésre álló időalapot mindössze 89 százalék­ban használták ki, mivel nagy volt az igazolt és igazolatlan hiányzások szá­ma. A munkaidő kihasználását minden hónapban jelentősen csökkentették­ a műszaki-szervezési­­fogyatékosságokból eredő termelési kiesések. Ugyanakkor a részlegeken sokat kell és sokat lehet még tenni a minőség javításáért, a faj­lagos a­nyagfogyasztás csökkentéséért. Az említett fogyatékosságok és mások következményeként sok­ esetben nem volt ütemes a termelés, a gyár nem tel­jesítette maradéktalanul szerződéses kötelezettségeit, s emiatt csupán 4 hó­nap alatt 1 160 000 lej bírságot fizetett, amely feleslegesen növelte az 1 000 lej értékű árutermelésre számított terme­lési költségeket. E fogyatékosságok kapcsán a jelen­tés és a felszólalók részletesen foglal­koztak a dolgozók bizottságának — a gyár kollektív vezető szervének­ — munkastílusával. Kitűnt, hogy a dolgo­zók bizottsága igen fontos termelési kérdéseket olykor felületesen elemzett,­­következésképpen a kijelölt intézkedé­sek sem járultak hozzá minden eset­ben a munkafegyelem megszilárdításá­hoz, a különböző fogyatékosságok ki­küszöböléséhez. „Az említett­ hiányos­ságokat idejében­ felszámolhatták vol­na, ha a kollektív vezető szerv vala­mennyi tagja határozottabban cselek­szik­, többet tesz a határozatok valóra váltásáért“ — hangsúlyozta a jelentés. „Sok esetben a dolgozók bizottsága gyűléseinek napirendje túlságosan zsú­folt volt, s ezért gyakran előfordult, hogy fontos kérdések fölött könnyedén átsiklottak — mondotta felszólalásá­ba® Eugenia Sz­igoraș mérnök, a gyári pártbizottság bürójának­ tagja. A hosz­­s­zúra nyúlt gyűléseket olykor a javas­lat- és ötletszegénység jellemezte. U­­gyancsak a bizottság tevékenységének fogyatékosságára utal, hogy a külön­böző feladatok elvégzésével megbízott tagok nem számoltak be tevékenysé­gükről. Az ellenőrzés hiánya csökken­tette a személyi felelősségérzetet. Ezért szük­séges, hogy a jövőben növeljük a bizottság tevékenységének hatékony­ságát ...“ A vállalatvezetés e lényeges kérdé­sének elemzése dicséretes kezdeménye­usen a pártbizottság jelentése megálla­pította, hogy az utóbbi években szá­mottevően javult a pártbizottság és az alapszervezetek munkastílusa, fokozódott a politikai nevelőtevékenység hatékony­sága. A pártbizottság mellett működő szakbizottságok az utóbbi időben olyan fontos kérdéseket tanulmányoztak, mint például a munka tudományos megszer­vezése a különböző részlegeken, a dol­gozók szak­mai továbbképzése, a köz­gyűlések tematikája és hatékonysága stb. Fontos kérdéseket elemeztek a pártalapszervezetek közgyűlésein is, a­­melyeken a kommunisták jól átgondolt intézkedési terveket fogadtak el a kü­lönböző területeken tapasztalt hiányos­ságok megszüntetése érdekében. A tennivalók pontos meghatározása azonban önmagában nem vezet, nem vezethet az óhajtott eredményekhez. Jól átgondolt szervező tevékenységre, átfogó mozgósító munkára, következetes politikai nevelő tevékenységre van szükség ahhoz, hogy a kollektív gon­dolkodás gyümölcsözővé váljék. A je­lentésből, valamint Raimer Hedwig mérnök, Florian Deliu, Marioara And­rei és mások felszólalásából kitűnt, hogy ilyen vonatkozásban sem a párt­­bizottság, sem pedig a pártalapszerve­zetek nem tanúsítottak kellő következe­tességet. Lényegében arról van szó, hogy a határozatok teljesítésébe nem vonták be az összes párttagokat, a gyár összes dolgozóit, s így a szervező és politikai munka java részét a pártbürók és a pártbizottság egyes tagjai végez­ték el. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mun­kastílus a párttagoknak csak egy kis részét kötelezi munkára, és nem járul hozzá valamennyi párttag felelősségtu­datának fokozásához. Az Országos Pártkonferencia és a Köztársaság évfordulójának tiszteletére a szövetgyár dolgozói lényegesen nö­velték eredeti versenyvállalásaikat. Ez csupán az árutermelésnél 16 millió lej többlettermelést jelent. Amint az a pártbizottság plenáris ülésén kitűnt, a gyárban sok még az olyan kihaszná­latlan tartalék, amely hatékonyan hoz­zájárulhat a termelés fokozásához, a gazdaságossághoz. E tartalékok maxi­mális és gyors kiaknázása mindenek­előtt a kommunistákon múlik, függetle­nül munkahelyi beosztásuktól. Ez volt a plenáris egyik legfontosabb tanul­sága. Bartha Albert vezetés A kollektív nem zárja ki az egyéni felelősséget 25. SZÁM 4. »Wal Sziklamorzsoló „birodalom Népek meséiben találkoztam egy a­­molyan „szakosított" Nagyerejü János­sal, akit hol Kőzúzónak, hol Sziklamor­­zsolónak nevez a meseköltő fantázia. A mi Nagyerejü Jánosunk meg Fanyü­­vó testvéröccse lehet ez a kőmorzsoló óriás, aki arról nevezetes, hogy rette­netes markának szorításában Cenk­­nagyságú sziklák válnak porrá. Me­sevilágban élő gyermekek esküsznek rá, hogy a különben szelidlelkű óriás kedves ismerősük és hétköznapi ját­szótársuk ... Kimondhatatlanul sajnálom, de ne­kem nem volt hozzá szerencsém, s a­­hogy ezeket a mesehősöket ismerem, már alig van reményem rá, hogy va­lamikor is kezet lóghassak Sziklamor­zsoló ő hatalmasságával. Immár be kell érnem azzal, hogy megismerkedhetem unokáinak a dédunokáival. Azoknak is inkább csak a kezemunkájával... A vezérkar Meseimádatom tiltja, hogy szomorú­ságot okozzak a mesekedvelőknek. Éppen ezért sietek kijelenteni : a me­se megmaradt, mesehősök is vannak, csak éppenhogy minden­ minden na­gyon megváltozott ! Tündérmesékbe nem illő szóval élve : modernizálódott. Minden. Csak a kő, a szikla maradt mesebeli. Porrá zúzása már annál ke­vésbé ... Mindenki meggyőződhet róla, ha el­látogat a mai közúzok-sziklamorzsolók vezérkarára, amelynek távolról sem olyan költői a neve, mint a meseösé. Mert a mai sziklamorzsolók „országos céhének" a neve : CILA — Centrala in­dustrială lianţi-azbociment, azaz : kö­tőanyag- és azbeszt-cement ipari fővál­­lalat. Annyi stílszerűség azért van ben­ne, hogy ott székel Sziklamorzsoló mai brassói leszármazottainak portáján, a Temelia cementgyárban. A mai „sziklamorzsolás" úgyszólván minden hazai színtere és őrhelye eh­hez az operatív vezérkari funkciókat betöltő fővállalathoz tartozik. Nagyvá­radtól Medgidiáig, Comarnictól Tordá­­ig, Bicaztól Tg. Jiuig, Déstől Brailáig, Cimpulungtól Egeresig és Élesdig ter­jednek ennek a birodalomnak a hatá­rai. Kőbányák és cementgyárak, kő­álló téglát égető kemencék és gipsz­­kölelőhelyek, a korszerű „sziklamor­­zsolás” tökéletesítésére, fejlesztésére hivatott kutató- és tervezőintézet, épí­tő- és javítóvállalat tartoznak a fő­­vállalathoz. Csaknem két tucat ipar­­vállalat — főleg cementgyárak. — Acél, cement, üveg — e hármas­iker nélkül nem lehet elképzelni a mai korszerű, s még kevésbé a korszerű­södő társadalmat — vallja Daniliuc Ste­­lian, a fővállalat gazdasági igazgatója. — A cementgyártás és a cementfogyasz­tás mutatója az egyik fontos fokmérője egy ország, egy társadalom fejlettségi színvonalának, dinamizmusának. Romá­nia cementtermelése az évek folyamán — az igényeknek megfelelően — rendkí­vül gyors ütemben növekedett. S még­sem elég a cement, amit gyártunk. E­­zért továbbra is erőltetett menetben kell haladnunk, hogy lépést tarthas­sunk az országunkban folyó építkezések igényeivel. Ebben az ötéves tervben például meg kell kétszereznünk a ce­menttermelést. S ezzel sommásan ösz­­sze is foglaltam fővállalatunk s a hoz­zánk tartozó egységek sok ezer dolgo­zójának gondját-feladatát. S vegye számításba ehhez, hogy a mi ipar­águnk is azon van, hogy lehetőleg ha­táridő előtt teljesítse nem könnyű fel­adatát. Cem­entszeminárium Hozzá nem értő, laikus ember azt képzelhetné, hogy cement csak egyféle van. A szakember­­ebben az esetben Hodis Lidia mérnök, akit arról faggat­tam, hogy hány fajta és milyen tulaj­donságokkal rendelkező cementet gyár­tanak a fővállalat cementgyárai) ezen a legjobb esetben csak elnézően mo­solyoghat. — Tessék feljegyezni néhány fon­tosabb cementfajtát — „ereszkedik te” a laikus ismeretszínvonalára Hodis mér­nöknő. — Gyártunk P—400-ast, M—400- ast, F—350-est, RIM—200-ast, RIM—250- est, RIM—300-ast, BSS-t (így ejti : biesz­­eszt), SRA-t, három fajta szondacementet, különböző színű cementeket — hogy csak néhányat említsek. Külön kellene be­szélnem az azbesztcementekről. S ja­vában készülünk tucatnyi új cement­­fajta gyártására, mert a választékbőví­tés nálunk is fontos követelmény. Az épületelem-gyártás igényeinek megfe­lelően, választékbővítési feladataink között szerepel a PET-cement terme­lésének bevezetése... Éppen az újabb cementfajtáról, az útépítéshez szükséges cementről kez­dett volna beszélni Hodis Lidia, de a sok rejtvényszerű elnevezésbe beleszé­dültem és megszakítottam a felsorolást. Arra kértem, fejtsen meg számomra, ügyetlen laikus számára, egy-két ,,be­­tűrejtvényt". — Nagyon szívesen — törődött bele a „dedósoktatásba" Hodis Lidia. Ve­gyük például a P—400-ast. Itt a P azt jelenti, hogy portland-cement, ez ugye­bár közismert — (persze, én sunyítva hallgattam, mert ha közismert ugye­bár ...) A 400-as szám pedig azt je­lenti : huszonnyolcnapos kötési idő el­teltével négyzetcentiméterenként 400 kilogrammos terhelést kell kibírnia az ilyen cementből öntött betonnak. Ebből a cementből készülnek a legközönsé­gesebb épületelemek. Vagy vegyük például az M—400-ast, amelynek a ne­vében az M a metallurgiával való kapcsolatát jelzi, ugyanis kohósalak van benne, a szám pedig a teherbí­rását, ellenállóképességét, szilárdságát jelzi, mint a P—400-asnál. A BSS egy cementszabvány angol nevének a rö­vidítése. Különben exportcementnek is nevezhetnek, mert exportunk zömét ez teszi ki. S magyarázza tovább a szondace­mentet, a gázcementet (ez a híres SRA), meg a fővállalat olyan üdvös­kéit, mint a Comarnicon készülő színes cementet, a Désen készülő kohóbélelő kőálló téglát, a nagyváradi azbesztce­menteket, az egeresi gipsz­port, a me­szet és más termékeket. Világtérkép — Ausztrália nélkül Farkas György közgazdásztól, a 18­ . vállalat kereskedelmi igazgatójától az iránt érdeklődöm, hová exportálunk ce­mentet. — Könnyebb válaszolni arra a kér­désre, hogy hova nem exportálunk — kapja el a kérdést a kereskedelmi i­­gazgató —, mert a mi exportunk világ­térképéről csak Ausztrália hiányzik. Viszont Európa, Ázsia, Amerika és Af­tika rajta van, ezekre a világrészekre nagy mennyiséget exportálunk — össz­termelésünk több mint 20 százalékát. Elsősorban a szocialista országok vá­sárolják a kiváló minőségű román ce­mentet, de szakosított külkereskedelmi vállalatunknak, a VITROCIM-nek an­gol, holland, nigériai, izraeli, brazíliai, líbiai és sok más országbeli üzletfelei is vannak, akik előszeretettel vásárol­ják a mi cementünket, mert a román cement-védjegy biztos és magas sz­nvo­­nalú minőségi garancia számukra ... De számunkra elsősorban az fontos, hogy ott van s az elkövetkező évek­ben még inkább ott lesz „sziklamorzso­ló" iparunk tucatnyi terméke erőműveink gátjaiban és hűtőtornyaiban, a meleg családi otthonok falában, iparvállala­tok vasbeton-vázában, zsongó színház­­termek és sportcsarnokok oszlop- és árkádsorában, jövőbe törő országút­jaink ezüstszalagjában, szépségsugár­zó szobrokban, erőt, biztonságot árasz­tó építményeinkben. Ezért keltek nemes versenyre az Or­szágos Pártkonferencia előestéjén a fővállalat — a CILA — egységeinek „sziklamorzsolói”, a bicazi cement­gyártók országos felhívására válaszol­va. A mai sziklamorzsoló mesehősök jelszava: több, jobb, olcsóbb cemen­tet ! Barcsa Bertalan

Next