Brassói Lapok, 1973 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-18 / 33. szám
BL A kijevi filmstúdióban népszerű tudományos szélesvásznú filmet forgatnak A szláv kultúra a IX—XVII. században címen. Elsüllyedt földrész nyomaira bukkantak az Atlanti-óceánban, Cadiz partjai közelében a Los Angeles-i l’ipperdine-egyetem régészei. Oszlopos útmaradványokat fényképeztek le a tenger mélyén A felvételeket jelenleg tanulmányozzák. A Nobel-hagyaték igazgatóságának bejelentése szerint az idén minden egyes Nobel-díj értéke 510 000 svéd korona lesz, azaz 30 000 svéd koronával több, mint tavaly. A tudományos és irodalmi munkáért járó legnagyobb kitüntetés értéke 1953 óta háromszorosára növekedett. Kicsapják az iskolából a hosszú hajú tanulókat Szingapúrban. Az oktatásügyi minisztérium előírása szerint a diákok haja nem érhet lejjebb az ingnyaknál és nem takarhatja el a fület. Surgenlandban (Ausztria), a híres bortermő vidéken riadókészültségben állnak a pilóták. Az ők feladata lesz, hogy elriasszák a seregélyeket, amelyek óriási rajokban lepik el a szőlőskerteket. A pilóták úgynevezett durrandcukorral vannak felfegyverkezve. Ha az olasz nők lépést akarnak tartani a divattal, akkor az őszi és téli ruházatuk 70 százalékkal fog többe kerülni, mint a tavaly — adják hírül az olasz divatlapok. Az adatok csak a készruhákra vonatkoznak, mert a divatszalonokban egy női ruha ára megközelítőleg annyi, mint egy kisebb autóé. Apáthy Géza riportjának folytatása a 3. oldalról válték, mert ezen a részlegen annak idején két aszszonynak negyvenöt-ötven kilogrammos szövetbálákat kellett emelgetnie, a katonaszövet a hatvanöt is elérte. Emelgettem én is,kibírtam és azóta többször is élmunkásnőként tüntettek ki, éppen azok, akik előbb rosszallóan csóválták a fejüket. — Azt hallottam, hogy Hona néni nem rejti véka olá az igazát, ha látja, a dolog nem úgy megy, ■mint a karikacsapás — hoztam időben közelebbre a beszélgetést. — Az igaz is, ezentúl is megmondom a magamét. Mi, munkásasszonyok azért jövünk dolgozni, hogy dolgozzunk, ne álljunk ölbe tett kézzel. Nem is állunk, az igaz, ahányszor zavar áll be az anyagellátásban, átmegyünk egy másik részlegre és ott segédkezünk, de hát közben a mi dolgunk marad el. S ez ugye nincs rendjén ? — vetett felém kérdő pillantást Benedek Ilona. — Valóban nincs — feleltem. — Kit szokott ilyenkor bírálni, a mestereket, mérnököket ? — Én nem tudom, mi a titka annak, hogy néha, legtöbbször hónap elején, munka nélkül maradunk, a mestereket, mérnököket nem hibáztathatom, hiszen látom eleget látnak-futnak ilyenkor. De ha valami nincs rendjén, nem hagyhatom szó nélkül, igaz ? — Nem veszik rossz néven Ilona nénitől a szókimondást ? — Nem veszi rossz néven senki, s ha valaki megtalál haragudni, hamar elmúlik. Egyetlen egyszer szólt meg egy mérnök (nyugodjék békében, meghalt, azért nem említem a nevét, hogy a gyűlésen vendégeink is lesznek, ügyeljek arra, mit beszélek. Persze, nem ügyeltem, a párt másra tanított. Most arra gondolhat, hogy csak mások szemében látom meg a szálkát... Ez nem igaz. Előfordul, hogy géphibából vagy fegyelmezetlenségből selejtes szövet került ki a kezem alól. Mindig bevallottam, mert becsületesebbnek tartottam, mint elrejteni, hogy mire valaki ráakatt már ne legyen gazdája a tévedésnek. Sajnos,, erre is volt példa. A szókimondásomról még annyit, voltak kishitű kolléganőim, akik egy-egy gyűlés után megkérdezték: „Megmondtad a magadét, mit értél vele ?" — És ne válaszolt ? — Azt, hogy a lelkiismeretemen könnyítettem vele és az is sokat számít. Igen, lelkiismeretességre igyekeztem nevelni a hozzám beosztott leányokat is. Azt akartam, ne csak mesterséget tanuljanak, hanem emberséget is. Elmeséltem nekik, hogy annak idején a testvéremmel együtt felváltva viseltük az egyetlen pár ünnepi cipőt, elmeséltem azt is, hogy míg pesztonka voltam, magam is sírtam, ha felsírt a rám bízott gyermek. Úgy éreztem, nem árt, ha megtudják, hasonló élményekben úgysem volt részük. Mert rájuk valóban rámosolygott a szerencse csillaga... — Mi a véleménye Ilonka néninek a tanítványairól ? — A lehető legjobb. Büszkeséggel tölt el a tudat hogy Florica Donca, Elena Cornea, Lada Stoichíci és a többiek olyan munkásnők, hogy nincs olyan gépünk a részlegen, amelyen meg ne állnák a helyüket, tervfeladataikat rendszeresen teljesítik, s az életben és példamutatóak. Rosszabbul be sem fejezhettem volna e párbeszédet, mint e kérdéssel : — Milyen érzés tölti el, ha arra gondol, két év múlva nyugdíjazzák ? Párhuzamos életrajzok nyilatkoztak meg e párbeszédek során. Olyanok, amelyek új, szocialista történelmünk vonzókörében indulnak vagy érkeznek meg a beteljesedés magaslatára. S az életrajzokban — az egész részeiként — olyan emberi jellemtulajdonságok, amelyekből a felszabadult ember nagysága ragyog fel. Abban a reményben, hogy sikerült őket legalább részben felvillantanom, egyetlen egyre hívnám fel a figyelmet, amelyet ez alkalommal külön nem kutattam és magam is csak írás közben fedeztem fel. Mert lássuk csak, ki kiről beszél elismeréssel, szeretettel e riportban ? Constantin Palade Bíró Mihályról, Bíró Mihály Nicolae Dobrinról, Pálfi Rozália Valeria Moldovanról, Valeria Moldovan Bohus Lujzáról, Elena Olteanu Benedek Ilonáról, Benedek Ilona Florica Doncáról... Nem szükséges különösebben kifejtenem, hogy mit fedeztem fel újra. Külön öröm, hogy a hétköznapokban fedeztem fel, meghitt párbeszédek bensőséges hangulatában. 33. SZÁM 10. oldal Híd két világrész között Dárius, Xerxész, Nagy Sándor hajdani álma, Törökország és Isztambul ősi vágya valóra vált: elkészült az Európát és Ázsiát összekötő hídóriás. A munkálatokat már befejezték, de az ünnepélyes hídavatásra csak október 30-án, a Török Köztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján kerül sor. A Boszporusz tengerszorost átívelő függőhíd Európa leghosszabb ívű hídja, világviszonylatban pedig ilyen szempontból a nyolcadik. Az új híd 1560 méter hosszú, 33,4 méter széles, fesztávolsága 1074 méter (a portugál Tejo híd 1013 méter, a Golden Gate és a New York-i Verrazano-Norows csak 1 400 méter fesztávolságú). A híd 64 méter magasságban íveli át a tengerszorost a város központjától néhány kilométerre északra fekvő Ortaköy és az ázsiai parton levő Beylerbey negyedek között. Itt a város forgalma nem a legnagyobb ugyan, a Boszporusz sem a legkeskenyebb, viszont a központban tarthatatlanná vált közlekedési viszonyok megszüntetésének szándéka, a Topkapi és Harem negyed nagy értékű műemlékeinek tisztelete az előbbi tervek elvetéséhez vezetett. Isztambul központja volt eddig európai oldalon a London — Brüsszel — Belgrád — Isztambul útvonalon és vasút végpontja, az ázsiai oldalon fekvő Uszkadar negyed pedig annak a jelentős útvonalnak, a végállomása, amely a híres bagdadi vasutat keresztezve áthalad a hatalmas Anatólia fennsíkon, egészen a Perzsa öbölig. Elképzelhető tehát az a torlódás és veszteglés, amely a szoros két partján volt. Több mint 250 000 ember és 10 000 jármű kelt át naponta a Boszporuszon csónakokon, kompokon, a „Ferryboat“-tal. Isztambul forgalmának állandó növekedése már fontos nemzetközi kérdéssé vált. 1960-ban például közel egymillió gépkocsit kellett átszállítani a Boszporusz vizén, 1969-ben már 5,5 milliót, amelynek nagyrésze persze külföldi autó volt. A lakosság is robbanásszerűen növekedett a két kontinens városában. 1965-ben 2 150 000 fő volt, 1980-ban már eléri a négymilliót. A Boszporusz tengerszoros ma már elképzelhetetlen a híd létezése nélkül. Nemcsak közlekedési-gazdasági gondok, hanem komoly társadalmi problémák megoldását is elősegíti majd. Hozzájárul a külön-külön fejlődő ország- és városrészek közeledéséhez, fejlődésbeli különbségeinek eltüntetéséhez. A híd hat sávos úttestén 22 000 jármű haladhat át naponta, a kétoldali gyalogjárón pedig kényelmesen sétálhat át a járókelő. A panoráma is lenyűgöző látványt nyújt innen a magasból. (Európai Beylerbeyt (Ázsiai MOZAIK Történelmi regiatta Amalfi Dél-Olaszországban, a Salermói-öböl partján fekszik. A város két évszázadon át — 839 óta — önálló köztársaság és a tengeri kereskedelem egyik hatalmassága volt. Befolyása kelettől nyugatig terjedt, áruiért saját pénzével fizetett. A XI. században normann uralom alá került, és a Pisa ellen vezetett (1135—1137) vesztes háború után elvesztette jelentőségét. A város szülötte volt Flavio Gioia, az iránytű feltalálója. Az Amalfiba érkező turisták megcsodálhatják a Sant Andreadómot, amely az 1200-as években épült. Igazán szerencsés az a turista, aki a város „nagy napján“ érkezik ide. Minden évben, midőn a „régi dicsőségre“ emlékeznek, korhű öltözetben, egykori zászlók alatt gyülekeznek a lakosok a keskeny utakon, hogy a Grotta della Smeralda, a smaragdzöld barlang közelébe vonuljanak, ahol megkezdődik az ünepség, amelynek fénypontja a „történelmi regatta“. A versenyzőket halászhajók és motorcsónakok kísérik végig a kétezer méteres utón. Jávorszarvasok Moszkvában Nem mindennapi eset történt Moszkvában. A külvárosok lakosai többször arra ébredtek, hogy jávorszarvas rágcsálja házuk udvarán a fák és bokrok levelét. Máskor az is megtörtént, hogy a jávorszarvas nyugodtan lépkedett az úttesten, nem kis gondot okozva a közlekedés irányítóinak. A moszkvai séta után a vadak elégedetten térnek vissza az erdőbe. Sokszor megtörténik, hogy rendőrautó szállítja ki a városból a vendéget. Moszkva környékén 1917-ig majdnem teljesen kiirtották a jávorszarvasokat. Később a szovjethatalom betiltotta vadászatukat- Jelenleg állományuk nyolcezer körül mozog. A város határai az utóbbi időben meglehetősen kitágultak, külvárosai az erdőkig nyúlnak. A jávorszarvasmoszkvai sétáit az állat kíváncsiságával is magyarázzák. A következő eset történt meg. Egy jávorszarvas semmiképpen sem akart visszamenni az erdőbe. Mikor alaposabban megvizsgálták, megállapították, hogy tüdőgyulladása van. Csak gyógyulása után volt hajlandó elhagyni a várost. Hiába, hozzá szokott a civilizációhoz ! 1973