Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-01 / 44. szám

OLVASÓINK ÍRJÁK Kesztyűs kézzel ! Október 12-én 12 óra 10 perckor a Steagul Roşu lakónegyedi 105-ös számú kenyérüzletbe friss kenyeret hozott a 31—BV—2511- es rendszámú kenyérszállító autó. Két férfi szállt ki belőle. Az egyik bement az üzletbe, a másik az autó mellett állva körül­ményes orrtisztogatáshoz fogott..., majd hordani kezdte a ke­nyeret. Azt hiszem, minden további kommentár fölösleges vol­na . .. De , ha jól emlékszem, valamikor még tiszta, fehér kesz­tyűt viseltek a kenyérrel foglalkozó dolgozók. Rég volt ■ ■ ■ Min­denesetre nem ártana felújítani ezt a szokást (sőt kötelezettséget). GERGELY ZSUZSANNA Petróleum-ügyben Zajzonban is igen sokan használják, jobban mondva hasz­nálnák az olcsó, könnyű petróleumfőzőket. Használnák, írjuk, mert sajnos, a helyi szövetkezeti boltban hónapok óta nem lehet petróleumot kapni. Páll Irén eladó próbálja megnyugtatni a ve­vőket, hogy ő mindig rendel, csak a brassói központ hanyagolja el az igények kielégítését. Akiknek nagyobb főzőkályhájuk van, azoknak megéri, hogy egy-egy hordóval Brassóba autózzanak, de mi egy petróleumos palackkal az autóbuszra sem szállhatunk fel, mert robbanás­veszélyes. Az autóbuszok vezetőinek igazuk van, és ezt mi meg is értjük. De azt szeretném, ha minket is meg­értenének — a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségénél. A legkeresettebb kereskedelmi egységek közé tartozik a rövid­áru-üzlet. A Republicii utcában s általában a központban több jól ellátott rövidáru-üzletet találunk. De jó lenne, ha ezeket a szakosított egységeket a város területén ésszerűen helyeznék el. Mert ugyan miért kellett a Lenin út elején, a 16. és 22. szám alatt, szinte egymás mellett két rövidáru-üzletet nyitni, miközben azok, akik távolabb laknak, például a Zajzoni úton vagy a Buka­resti úton, bosszankodva kilométereket gyalogolhatnak inggomb, cérna, esetleg varrótű végett a város központjáig vagy a Steagul Roşu lakónegyedig, ha éppen sürgősen — és elég gyakran — ezekre a keresett cikkekre szükségük van. Jó lenne, ha a kereskedelem illetékesei újabb egységek meg­nyitása előtt néha a város térképét is áttanulmányoznák.­ ­ — váradi — és © a Ga N © 56 44. SZÁM 6. OLDAL JAKAB SÁRA Zárva A brassói Steagul Roşu negyed több lakosa kérdezte szer­­kesztőségünktől a napokban : „Nem tudjuk-e, miért van bezárva immár hetek óta a Soarelui utca 10. szám alatti Gospodina üzlet?" Nem tudjuk. Erre a kérdésre viszont pontos választ adhat­nak a brassói közétkeztetési állami kereskedelmi vállalat (ICSAP) illetékesei. (Sz. B.) Maszekolunk, maszekolunk ? Finyák András, a brassói ipari építkezési és szerelő vállalat (ICIM) villanyszerelő mestere családi házat épít. Eddig minden rendben. A rendellenesség csupán akkor kezdődik, ha feltesszük a kérdést : hogyan, miként? Október 20-án délután 16 óra 40 perckor a brassói autó­­szállítási vállalat egyik illetékes ellenőre felfigyelt arra, hogy a házépítésnél az ICIM két billenő tehergépkocsija és egy kotró­gépe dolgozik. A „kérjük az iratokat" felszólításra Finyák lát­hatóan zavarba jött. Ugyanis csupán egyetlen nyugtával rendel­kezett, amellyel bizonyította, hogy a vállalatnál befizetett 165 lett a 31—BV—1632-es rendszámú billenőkocsi használatáért. A má­sik kocsira (31—BV—4003-as rendszámú) és a kotrógépre vonat­kozóan Finyák András semmiféle „hivatalos" papírral nem ren­delkezett. Az eset kapcsán két szabálytalansággal állunk szemben. El­sősorban az ICIM-nek nincsen joga arra, hogy kocsikat, gépeket utaljon ki magánhasználatra. Másodsorban az egyik billenőkocsi és a kotrógép esetében nyilvánvaló a törvénytelenség: a két munkagépet egyszerűen kilopták a vállalattól. Az ICIM vezetőségétől várjuk a választ: milyen büntetésben részesítette a maszekolásért hibás személyeket? (B. A.) „Potyautasok" Annak ellenére, hogy az utasok már többször panaszolták, hogy a közjárműveken a padok között, jobbik esetben a padok alatt vízzel tele bödönök lötyögnek, panaszuk süket fülekre talált. A napokban a 6-os vonalon közlekedő 196-os trolibuszon (de má­sokon is található) két hasonló alkalmatosság is éktelenkedett. A már félig-meddig használhatatlanná vált edények nemcsak esz­tétikailag rontották a környezetet, hanem az utasok épségét is veszélyeztették. Ezen felül pedig egy-egy ülőhelyet is elfoglaltak. Jó lenne, ha a közszállítási vállalatnál végre figyelembe ven­nék az utasok jogos kérését, és a közlekedési eszközökről leszál­lítanák e makacs „potyautasokat". G. L. Telefon A legeslegújabb telefonkönyv van birtokomban (a tavaly jelent meg), nyilvánvalóan aszerint tájékozódom, s minden sza­vának­­számának­ vakon hiszek. Illetve: hittem. Ugyanis röpke egy óra leforgása alatt kereken nyolc (8) alkalommal csapott be. Nyolcadik alkalommal csúnyán, az 1 52 45-öt tárcsáztam (a telefonkönyvben mint a Steagul Roşu sportklub egyik hívószáma szerepel), és a vonal másik oldalán jelentkező hölgy a következő­ket válaszolta kérdésemre : „Nem sportklub, kérem, hanem a köz­ponti temető". Ezt nevezik fekete humornak. Viszont én minden humor nélkül és kellő tisztelettel kérdem az illetékesektől: egyáltalán nincs mód arra, hogy a rendkívül sűrűn változó telefonszámokat idejében megismerhesse-megtud­­hassa a lakosság? Volna egy szerény javaslatom is e tekintetben: például a Drum Nou című helyi napilap hasábjain lehetne közöl­ni a telefonszám-változásokat. (Sz.) a a Ga ran cdo a o a c a g G OS o ái t* g □ S3 O OS • «e a oso­­­ G a N © a ** o Ni­­o os ez,a Sío IM Ga Ni O 06 A munkahelyi hiányzásokról A gépek és az alkalmazottak rendelkezésére álló időalap kihasználásának foka döntő módon befolyásolja a termelőegységek gazdasági ered­ményeit. A két tényező között szoros az össze­függés. Közismert, hogy bármilyen korszerű, akár teljesen automatizált gépről legyen szó, azt ember állítja elő, s ritka kivételtől eltekintve kezelését is csak ember végezheti. A szaklapokban és általában a sajtóban ennek ellenére egyre több tanulmányt és elemzést ol­vashatunk a gépek kihasználásáról mint a gé­pekkel dolgozó emberek időalapjának hasznosí­tásáról. Véleményünk szerint viszont az utóbbi tényező vizsgálata semmivel sem érdektelenebb az előbbinél. A hiányzások gazdasági hatásának alapos elemzésével ugyanis a vállalatok vezetői, a munkaszervezési kérdésekkel foglalkozó szak­emberek közelebbről megismerhetnék a hiány­zásokat kiváltó okokat, hatékonyabban intézked­hetnének ezek megelőzése, illetve megszüntetése érdekében. A Brassó megyei vállalatokban például az év első kilenc hónapjában összesen 10 millió 800 ezer munkaóra kiesést jegyeztek fel. Ez három évnegyedre számolva közel 6 000 ember mun­kanapjait teszi ki. Vagyis az eltelt kilenc hó­napban Brassó megyében egy közepes vállalat­­nyi munkaerő hiányzott folyamatosan munkahe­lyéről. Az, hogy 6 000 alkalmazott mennyi árut termelhetett volna kilenc hónap alatt, külön ta­nulmányt érdemelne. A munkahelyi hiányzásokat teljes mértékben nem lehet megszüntetni. A törvény által meg­szabott esetekben a dolgozóknak joguk van fi­zetett vagy fizetetten szabadságot, esetleg sza­bad napot kérni. A gyakorlat viszont azt bizo­nyítja, hogy az indokolt esetek a munkahelyi kimaradásoknak csak csekély hányadát képe­zik. A megyében bejegyzett összes hiányzásoknak közel 70 százalékát a betegszabadságok teszik ki (nem értendők viszont" ebbe a szülési szabadsá­gok). Hogy mennyi a tényleges betegek száma és mekkora az úgynevezett hamis betegállomány, arra — adatok hiányában — csak következtetni lehet. Tény, hogy esetenként az üzemi orvosok túlzott óvatosságból (vagy más szempontok fi­gyelembe vételével) eléggé könnyen kiállítják a beteglapot. Figyelembe véve a betegségekből származó nagyszámú hiányzásokat, rendszeresebbé kelle­ne tenni például a poliklinikákon, a körzetekhez tartozó egységekben az időszakonkénti tényleges ellenőrzést. Javítani kellene az egészségügyi fel­­világosító munkát, hogy a betegségek nagy há­nyadát ne csak gyógyítani, hanem megelőzni le­hessen.­­ A munkából való kimaradások több mint 10 százalékát az igazolatlan hiányzások teszik ki, amelyek rendkívül kedvezőtlenül befolyásolják a termelést. Legtöbbször ugyanis a hiányzó sze­mély nem helyettesíthető, s így a számára be­ütemezett munkamennyiség sem valósulhat meg. Az igazolt hiányzások és a fizetés nélküli sza­badságok ugyancsak közel 10 százalékát teszik ki a munkából való kimaradásnak. Viszont akár igazolt, akár igazolatlan hiányzásokról van szó, azok okai igen összetettek, keletkezésükhöz több tényező hozzájárul, osztályozásuk bonyolult fel­adat. Tény viszont: a hiányzások bizonyára lé­nyegesen csökkennének a közintézmények és a szolgáltató vállalatok tevékenysége, valamint az ügyintézés javítása révén. Az elemzéseknél figye­lembe kell vennünk például néhány általánosan jellemző sajátosságot is. Bebizonyított tény, hogy az életkor, a nem, a családi állapot és a hiány­zások között szerves összefüggés van. Az időseb­­bek ritkábban, de tartósabban, a családos nők jóval többször és huzamosabb ideig hiányoznak. A képzettség színvonala is számottevő tényező: a szakmunkások, akárcsak a régebbi alkalma­zottak, kevesebbet hiányoznak, mint a szakkép­zetlenek vagy az újoncok. A hiányzások okainak elemzésénél feltétlen figyelembe kell venni a társadalmi-pszichológiai összefüggéseket is. A munkacsoportok nagysá­ga, a vezetőkkel való kapcsolat minősége, a fe­lelősség, a munkával, a javadalmazással járó elégedettség vagy elégedetlenség, a munkahelyi légkör milyensége egyaránt csökkentheti ,vagy növelheti a hiányzások számát. Ezért — úgy véljük — szükség lenne arra, hogy minden vál­lalatban alaposan elemezzék a hiányzásokat ki­váltó okokat, hogy ezek ismeretében hatékony intézkedéseket hozhassanak. Brassó megye vállalataiban az esztendő kilenc hónapjában a rendelkezésre álló tényleges idő­alapnak 94,4 százalékát használták ki. Termé­szetesen még számba kellene venni a munka­idő alatti beszélgetéseket, a hivatalosan meg­szabott időn kívüli étkezéseket, a későbbi mun­ka­megkezdést és a munka korábbi befejezését, valamint a munkaszervezési hiányosságokból származó kieséseket, amelyek számottevően csök­kentik az időalap kihasználásának hatékonysági fokát. Részben talán az említett hiányosságok követ­keztében volt szükség arra, hogy az év eltelt időszakában mintegy 9,7 millió túlórát dolgoztak a Brassó megyei egységekben — megközelítőleg annyit, mint amennyi kiesést bejegyeztek. GELLÉRT LAJOS ** r *r wa sío 56 «5a cd : Ga N :© 56 2a o: Ga N :© 56 eSa Az élet szélén ... Hazánkban egyre erőteljesebben csökken a bűn­­cselekmények elkövetőinek a száma, s hatékony in­tézkedések szolgálják az élősködés felszámolását. Ez viszont nem egyszerű folyamat. Van még bőven tennivaló ezen a téren, még akad olyan fiatal vagy kevésbé fiatal, aki káros életmódjával, téves élet­­felfogásával vét a szocialista erkölcs és méltányos­ság, sőt a törvényesség ellen is. Az ilyen sajnálatos megnyilvánulásokra nyújt betekintést egy hét három estéjének ellenőrző körútján szerzett tapasztalataink összegezése, a milícia bűnügyi osztályának néhány lezárt ügye. A feltárt anyag nyomatékosan jelzi, hogy minden szervnek, közösségnek fokozott igyekezettel kell megelőznie a hasonló életvitelek kialakulását. „Kiadó lakás" Magas, vállas, keménykötésű fiatalember Dumitru Ştefănescu. Látszik rajta, hogy komolyabb erőkifej­tést igénylő munkát is el tudna végezni, mint a lottó­árusítás. De neki ez is elég. Most egykedvűen áll­dogál a kihallgatást vezető milicistatiszt előtt. Lát­hatóan unatkozik, s talán neheztel is, hogy zavar­juk, hiszen sem­mi „hajmeresztő" dolgot nem köve­tett el, sőt munkakönyve szerint egy ideje dolgozik is. Ő valóban dolgozik, de annak a vegyes összeté­telű munkakerülő társaságnak a tagjai, akiket ma­ga köré gyűjtött ,akik közül legtöbben napokra, he­tekre nála találnak szállást), az ő felügyelete és vé­dőszárnyai alatt élnek. Szállást adhat nekik, mert kétszobás, tágas lakásában, amelyet hosszú ideje egyedül bitorol, van elég hely a körözött csavargók, notórius munkakerülők vagy éppen prostituáltak ré­szére is. És ha van lakás, akkor a többi is „előke­rül” — innen-onnan . . . Unatkozónak tűnő álarca mögött azonban rejtett izgalom, félelem feszül, mert október 9-én este olyan társaságot találtunk a lakásán, akik a kör­nyék nyugalmát felverve dáridóztak, noha — ahogy mondani szokás — nem mindenikük szénája volt a legnagyobb rendben. Ezért kellett azonnali, egy­előre az 1 000—2 500 lejig terjedő pénzbüntetéssel sújtani a házigazdát és vendégeit, amelyet egy kö­vetkező esetben keményebb intézkedés követ majd. „Add meg a tartozásod .. Az elmúlt hét egyik estéjén a Zajzoni úton F. Mi­hály hazafelé sietett, amikor egyszerre néhány mar­cona tekintetű fiatalember tartóztatta fel. — Add meg a tartozásod! — kiáltottak rá. F. Mihály meglepődött, nem ismerte őket, de nem is tartozott egyébként senkinek. Követelésüket vissza­utasította. Vesztére ... A következő pillanatban köz­refogták, ütni-verni kezdték, elvették pénztárcáját, karóráját, majd a támadók tovább akartak állni, a­­mikor a milícia ellenőrző csoportjába ütköztek. Az igazoltatásnál kitűnt, hogy Sipos Tamás, Constantin Vrabie és Gheorghe Lalau közismert munkakerülők és csavargók a bűnösök, akik nem először találkoz­nak a milícia dolgozóival. Gyorsított eljárással kirótt egyesztendei börtönbüntetésük idején elgondolkoz­hatnak azon: vajon nem lenne-e jobb az élet szé­léről az élet közepébe lépni? Kellemetlen emlék Az idén novemberben ünnepelné tizennyolcadik születésnapját és házasságának első évfordulóját S. Ica. De a fiatalasszony, aki Kolozsvár-Napoca kör­nyékéről került ez év májusában Brassóba, egyelőre nem ünnepel. Mert S. Ica 1976 május óta a pillan­­góéletet választotta, és futó ismeretségek morzsái­ból él, ha ezt életnek lehet nevezni. Brassóba jöve­tele után a kötöttáru-gyárban dolgozott kerek öt napig. Ezt a munkahelyét emlegeti kihallgatása alkalmával is. Nemrégen a Postăvarul étteremben megismerke­dett egy Brassó környéki fiatalemberrel, aki napokig pezsgős vacsorával ünnepelgette az ismeretséget. A fiatal nő csak arra várt, hogy az alkalmi barát ittas állapotba kerüljön. Mikor látta, hogy végre si­került, meghívta lakására. A fiatalembernek nem le­hetett panasza, mert . . . további pezsgőzésre invi­tálta. Ám a nő útközben észrevétlenül eltűnt mel­lőle, de eltűnt az alkalmi barát irattárcája is, ben­ne 1 800 lejjel. S. Icát lopásért, közveszélyes munkakerülésért, til­tott prostitúcióért — gyorsított ítélettel — másfél évi börtönbüntetésre ítélték. „Tessék mozijegyet venni.. Mozijegyeket árult, de nem a pénztárban, hanem az utcán, féláron a huszonegy éves Dorogos Tibor. Eddigi élete során éppen huszonegy napot dolgozott — három munkahelyen. A hosszú hajú fiatalember nem emlékszik arra, hogy a nyolcosztályos általános iskola elvégzése óta akár egy könyvet is elolvasott volna. Televíziót sem nézett, mert esténként kártyázni járt. Ő is régi is­merőse ellenőrző csoportunknak. A büntetés most sem marad el. Egyelőre 500 lej, de egyben figyel­meztetés is a jövőre. IOAN DRAGÁN őrnagy VÁRADI MÁRIA 1976. X. 30.

Next