Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1975-11-01 / 44. szám
OLVASÓINK ÍRJÁK Kesztyűs kézzel ! Október 12-én 12 óra 10 perckor a Steagul Roşu lakónegyedi 105-ös számú kenyérüzletbe friss kenyeret hozott a 31—BV—2511- es rendszámú kenyérszállító autó. Két férfi szállt ki belőle. Az egyik bement az üzletbe, a másik az autó mellett állva körülményes orrtisztogatáshoz fogott..., majd hordani kezdte a kenyeret. Azt hiszem, minden további kommentár fölösleges volna . .. De , ha jól emlékszem, valamikor még tiszta, fehér kesztyűt viseltek a kenyérrel foglalkozó dolgozók. Rég volt ■ ■ ■ Mindenesetre nem ártana felújítani ezt a szokást (sőt kötelezettséget). GERGELY ZSUZSANNA Petróleum-ügyben Zajzonban is igen sokan használják, jobban mondva használnák az olcsó, könnyű petróleumfőzőket. Használnák, írjuk, mert sajnos, a helyi szövetkezeti boltban hónapok óta nem lehet petróleumot kapni. Páll Irén eladó próbálja megnyugtatni a vevőket, hogy ő mindig rendel, csak a brassói központ hanyagolja el az igények kielégítését. Akiknek nagyobb főzőkályhájuk van, azoknak megéri, hogy egy-egy hordóval Brassóba autózzanak, de mi egy petróleumos palackkal az autóbuszra sem szállhatunk fel, mert robbanásveszélyes. Az autóbuszok vezetőinek igazuk van, és ezt mi meg is értjük. De azt szeretném, ha minket is megértenének — a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségénél. A legkeresettebb kereskedelmi egységek közé tartozik a rövidáru-üzlet. A Republicii utcában s általában a központban több jól ellátott rövidáru-üzletet találunk. De jó lenne, ha ezeket a szakosított egységeket a város területén ésszerűen helyeznék el. Mert ugyan miért kellett a Lenin út elején, a 16. és 22. szám alatt, szinte egymás mellett két rövidáru-üzletet nyitni, miközben azok, akik távolabb laknak, például a Zajzoni úton vagy a Bukaresti úton, bosszankodva kilométereket gyalogolhatnak inggomb, cérna, esetleg varrótű végett a város központjáig vagy a Steagul Roşu lakónegyedig, ha éppen sürgősen — és elég gyakran — ezekre a keresett cikkekre szükségük van. Jó lenne, ha a kereskedelem illetékesei újabb egységek megnyitása előtt néha a város térképét is áttanulmányoznák. — váradi — és © a Ga N © 56 44. SZÁM 6. OLDAL JAKAB SÁRA Zárva A brassói Steagul Roşu negyed több lakosa kérdezte szerkesztőségünktől a napokban : „Nem tudjuk-e, miért van bezárva immár hetek óta a Soarelui utca 10. szám alatti Gospodina üzlet?" Nem tudjuk. Erre a kérdésre viszont pontos választ adhatnak a brassói közétkeztetési állami kereskedelmi vállalat (ICSAP) illetékesei. (Sz. B.) Maszekolunk, maszekolunk ? Finyák András, a brassói ipari építkezési és szerelő vállalat (ICIM) villanyszerelő mestere családi házat épít. Eddig minden rendben. A rendellenesség csupán akkor kezdődik, ha feltesszük a kérdést : hogyan, miként? Október 20-án délután 16 óra 40 perckor a brassói autószállítási vállalat egyik illetékes ellenőre felfigyelt arra, hogy a házépítésnél az ICIM két billenő tehergépkocsija és egy kotrógépe dolgozik. A „kérjük az iratokat" felszólításra Finyák láthatóan zavarba jött. Ugyanis csupán egyetlen nyugtával rendelkezett, amellyel bizonyította, hogy a vállalatnál befizetett 165 lett a 31—BV—1632-es rendszámú billenőkocsi használatáért. A másik kocsira (31—BV—4003-as rendszámú) és a kotrógépre vonatkozóan Finyák András semmiféle „hivatalos" papírral nem rendelkezett. Az eset kapcsán két szabálytalansággal állunk szemben. Elsősorban az ICIM-nek nincsen joga arra, hogy kocsikat, gépeket utaljon ki magánhasználatra. Másodsorban az egyik billenőkocsi és a kotrógép esetében nyilvánvaló a törvénytelenség: a két munkagépet egyszerűen kilopták a vállalattól. Az ICIM vezetőségétől várjuk a választ: milyen büntetésben részesítette a maszekolásért hibás személyeket? (B. A.) „Potyautasok" Annak ellenére, hogy az utasok már többször panaszolták, hogy a közjárműveken a padok között, jobbik esetben a padok alatt vízzel tele bödönök lötyögnek, panaszuk süket fülekre talált. A napokban a 6-os vonalon közlekedő 196-os trolibuszon (de másokon is található) két hasonló alkalmatosság is éktelenkedett. A már félig-meddig használhatatlanná vált edények nemcsak esztétikailag rontották a környezetet, hanem az utasok épségét is veszélyeztették. Ezen felül pedig egy-egy ülőhelyet is elfoglaltak. Jó lenne, ha a közszállítási vállalatnál végre figyelembe vennék az utasok jogos kérését, és a közlekedési eszközökről leszállítanák e makacs „potyautasokat". G. L. Telefon A legeslegújabb telefonkönyv van birtokomban (a tavaly jelent meg), nyilvánvalóan aszerint tájékozódom, s minden szavánakszámának vakon hiszek. Illetve: hittem. Ugyanis röpke egy óra leforgása alatt kereken nyolc (8) alkalommal csapott be. Nyolcadik alkalommal csúnyán, az 1 52 45-öt tárcsáztam (a telefonkönyvben mint a Steagul Roşu sportklub egyik hívószáma szerepel), és a vonal másik oldalán jelentkező hölgy a következőket válaszolta kérdésemre : „Nem sportklub, kérem, hanem a központi temető". Ezt nevezik fekete humornak. Viszont én minden humor nélkül és kellő tisztelettel kérdem az illetékesektől: egyáltalán nincs mód arra, hogy a rendkívül sűrűn változó telefonszámokat idejében megismerhesse-megtudhassa a lakosság? Volna egy szerény javaslatom is e tekintetben: például a Drum Nou című helyi napilap hasábjain lehetne közölni a telefonszám-változásokat. (Sz.) a a Ga ran cdo a o a c a g G OS o ái t* g □ S3 O OS • «e a oso G a N © a ** o Nio os ez,a Sío IM Ga Ni O 06 A munkahelyi hiányzásokról A gépek és az alkalmazottak rendelkezésére álló időalap kihasználásának foka döntő módon befolyásolja a termelőegységek gazdasági eredményeit. A két tényező között szoros az összefüggés. Közismert, hogy bármilyen korszerű, akár teljesen automatizált gépről legyen szó, azt ember állítja elő, s ritka kivételtől eltekintve kezelését is csak ember végezheti. A szaklapokban és általában a sajtóban ennek ellenére egyre több tanulmányt és elemzést olvashatunk a gépek kihasználásáról mint a gépekkel dolgozó emberek időalapjának hasznosításáról. Véleményünk szerint viszont az utóbbi tényező vizsgálata semmivel sem érdektelenebb az előbbinél. A hiányzások gazdasági hatásának alapos elemzésével ugyanis a vállalatok vezetői, a munkaszervezési kérdésekkel foglalkozó szakemberek közelebbről megismerhetnék a hiányzásokat kiváltó okokat, hatékonyabban intézkedhetnének ezek megelőzése, illetve megszüntetése érdekében. A Brassó megyei vállalatokban például az év első kilenc hónapjában összesen 10 millió 800 ezer munkaóra kiesést jegyeztek fel. Ez három évnegyedre számolva közel 6 000 ember munkanapjait teszi ki. Vagyis az eltelt kilenc hónapban Brassó megyében egy közepes vállalatnyi munkaerő hiányzott folyamatosan munkahelyéről. Az, hogy 6 000 alkalmazott mennyi árut termelhetett volna kilenc hónap alatt, külön tanulmányt érdemelne. A munkahelyi hiányzásokat teljes mértékben nem lehet megszüntetni. A törvény által megszabott esetekben a dolgozóknak joguk van fizetett vagy fizetetten szabadságot, esetleg szabad napot kérni. A gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy az indokolt esetek a munkahelyi kimaradásoknak csak csekély hányadát képezik. A megyében bejegyzett összes hiányzásoknak közel 70 százalékát a betegszabadságok teszik ki (nem értendők viszont" ebbe a szülési szabadságok). Hogy mennyi a tényleges betegek száma és mekkora az úgynevezett hamis betegállomány, arra — adatok hiányában — csak következtetni lehet. Tény, hogy esetenként az üzemi orvosok túlzott óvatosságból (vagy más szempontok figyelembe vételével) eléggé könnyen kiállítják a beteglapot. Figyelembe véve a betegségekből származó nagyszámú hiányzásokat, rendszeresebbé kellene tenni például a poliklinikákon, a körzetekhez tartozó egységekben az időszakonkénti tényleges ellenőrzést. Javítani kellene az egészségügyi felvilágosító munkát, hogy a betegségek nagy hányadát ne csak gyógyítani, hanem megelőzni lehessen. A munkából való kimaradások több mint 10 százalékát az igazolatlan hiányzások teszik ki, amelyek rendkívül kedvezőtlenül befolyásolják a termelést. Legtöbbször ugyanis a hiányzó személy nem helyettesíthető, s így a számára beütemezett munkamennyiség sem valósulhat meg. Az igazolt hiányzások és a fizetés nélküli szabadságok ugyancsak közel 10 százalékát teszik ki a munkából való kimaradásnak. Viszont akár igazolt, akár igazolatlan hiányzásokról van szó, azok okai igen összetettek, keletkezésükhöz több tényező hozzájárul, osztályozásuk bonyolult feladat. Tény viszont: a hiányzások bizonyára lényegesen csökkennének a közintézmények és a szolgáltató vállalatok tevékenysége, valamint az ügyintézés javítása révén. Az elemzéseknél figyelembe kell vennünk például néhány általánosan jellemző sajátosságot is. Bebizonyított tény, hogy az életkor, a nem, a családi állapot és a hiányzások között szerves összefüggés van. Az idősebbek ritkábban, de tartósabban, a családos nők jóval többször és huzamosabb ideig hiányoznak. A képzettség színvonala is számottevő tényező: a szakmunkások, akárcsak a régebbi alkalmazottak, kevesebbet hiányoznak, mint a szakképzetlenek vagy az újoncok. A hiányzások okainak elemzésénél feltétlen figyelembe kell venni a társadalmi-pszichológiai összefüggéseket is. A munkacsoportok nagysága, a vezetőkkel való kapcsolat minősége, a felelősség, a munkával, a javadalmazással járó elégedettség vagy elégedetlenség, a munkahelyi légkör milyensége egyaránt csökkentheti ,vagy növelheti a hiányzások számát. Ezért — úgy véljük — szükség lenne arra, hogy minden vállalatban alaposan elemezzék a hiányzásokat kiváltó okokat, hogy ezek ismeretében hatékony intézkedéseket hozhassanak. Brassó megye vállalataiban az esztendő kilenc hónapjában a rendelkezésre álló tényleges időalapnak 94,4 százalékát használták ki. Természetesen még számba kellene venni a munkaidő alatti beszélgetéseket, a hivatalosan megszabott időn kívüli étkezéseket, a későbbi munkamegkezdést és a munka korábbi befejezését, valamint a munkaszervezési hiányosságokból származó kieséseket, amelyek számottevően csökkentik az időalap kihasználásának hatékonysági fokát. Részben talán az említett hiányosságok következtében volt szükség arra, hogy az év eltelt időszakában mintegy 9,7 millió túlórát dolgoztak a Brassó megyei egységekben — megközelítőleg annyit, mint amennyi kiesést bejegyeztek. GELLÉRT LAJOS ** r *r wa sío 56 «5a cd : Ga N :© 56 2a o: Ga N :© 56 eSa Az élet szélén ... Hazánkban egyre erőteljesebben csökken a bűncselekmények elkövetőinek a száma, s hatékony intézkedések szolgálják az élősködés felszámolását. Ez viszont nem egyszerű folyamat. Van még bőven tennivaló ezen a téren, még akad olyan fiatal vagy kevésbé fiatal, aki káros életmódjával, téves életfelfogásával vét a szocialista erkölcs és méltányosság, sőt a törvényesség ellen is. Az ilyen sajnálatos megnyilvánulásokra nyújt betekintést egy hét három estéjének ellenőrző körútján szerzett tapasztalataink összegezése, a milícia bűnügyi osztályának néhány lezárt ügye. A feltárt anyag nyomatékosan jelzi, hogy minden szervnek, közösségnek fokozott igyekezettel kell megelőznie a hasonló életvitelek kialakulását. „Kiadó lakás" Magas, vállas, keménykötésű fiatalember Dumitru Ştefănescu. Látszik rajta, hogy komolyabb erőkifejtést igénylő munkát is el tudna végezni, mint a lottóárusítás. De neki ez is elég. Most egykedvűen álldogál a kihallgatást vezető milicistatiszt előtt. Láthatóan unatkozik, s talán neheztel is, hogy zavarjuk, hiszen semmi „hajmeresztő" dolgot nem követett el, sőt munkakönyve szerint egy ideje dolgozik is. Ő valóban dolgozik, de annak a vegyes összetételű munkakerülő társaságnak a tagjai, akiket maga köré gyűjtött ,akik közül legtöbben napokra, hetekre nála találnak szállást), az ő felügyelete és védőszárnyai alatt élnek. Szállást adhat nekik, mert kétszobás, tágas lakásában, amelyet hosszú ideje egyedül bitorol, van elég hely a körözött csavargók, notórius munkakerülők vagy éppen prostituáltak részére is. És ha van lakás, akkor a többi is „előkerül” — innen-onnan . . . Unatkozónak tűnő álarca mögött azonban rejtett izgalom, félelem feszül, mert október 9-én este olyan társaságot találtunk a lakásán, akik a környék nyugalmát felverve dáridóztak, noha — ahogy mondani szokás — nem mindenikük szénája volt a legnagyobb rendben. Ezért kellett azonnali, egyelőre az 1 000—2 500 lejig terjedő pénzbüntetéssel sújtani a házigazdát és vendégeit, amelyet egy következő esetben keményebb intézkedés követ majd. „Add meg a tartozásod .. Az elmúlt hét egyik estéjén a Zajzoni úton F. Mihály hazafelé sietett, amikor egyszerre néhány marcona tekintetű fiatalember tartóztatta fel. — Add meg a tartozásod! — kiáltottak rá. F. Mihály meglepődött, nem ismerte őket, de nem is tartozott egyébként senkinek. Követelésüket visszautasította. Vesztére ... A következő pillanatban közrefogták, ütni-verni kezdték, elvették pénztárcáját, karóráját, majd a támadók tovább akartak állni, amikor a milícia ellenőrző csoportjába ütköztek. Az igazoltatásnál kitűnt, hogy Sipos Tamás, Constantin Vrabie és Gheorghe Lalau közismert munkakerülők és csavargók a bűnösök, akik nem először találkoznak a milícia dolgozóival. Gyorsított eljárással kirótt egyesztendei börtönbüntetésük idején elgondolkozhatnak azon: vajon nem lenne-e jobb az élet széléről az élet közepébe lépni? Kellemetlen emlék Az idén novemberben ünnepelné tizennyolcadik születésnapját és házasságának első évfordulóját S. Ica. De a fiatalasszony, aki Kolozsvár-Napoca környékéről került ez év májusában Brassóba, egyelőre nem ünnepel. Mert S. Ica 1976 május óta a pillangóéletet választotta, és futó ismeretségek morzsáiból él, ha ezt életnek lehet nevezni. Brassóba jövetele után a kötöttáru-gyárban dolgozott kerek öt napig. Ezt a munkahelyét emlegeti kihallgatása alkalmával is. Nemrégen a Postăvarul étteremben megismerkedett egy Brassó környéki fiatalemberrel, aki napokig pezsgős vacsorával ünnepelgette az ismeretséget. A fiatal nő csak arra várt, hogy az alkalmi barát ittas állapotba kerüljön. Mikor látta, hogy végre sikerült, meghívta lakására. A fiatalembernek nem lehetett panasza, mert . . . további pezsgőzésre invitálta. Ám a nő útközben észrevétlenül eltűnt mellőle, de eltűnt az alkalmi barát irattárcája is, benne 1 800 lejjel. S. Icát lopásért, közveszélyes munkakerülésért, tiltott prostitúcióért — gyorsított ítélettel — másfél évi börtönbüntetésre ítélték. „Tessék mozijegyet venni.. Mozijegyeket árult, de nem a pénztárban, hanem az utcán, féláron a huszonegy éves Dorogos Tibor. Eddigi élete során éppen huszonegy napot dolgozott — három munkahelyen. A hosszú hajú fiatalember nem emlékszik arra, hogy a nyolcosztályos általános iskola elvégzése óta akár egy könyvet is elolvasott volna. Televíziót sem nézett, mert esténként kártyázni járt. Ő is régi ismerőse ellenőrző csoportunknak. A büntetés most sem marad el. Egyelőre 500 lej, de egyben figyelmeztetés is a jövőre. IOAN DRAGÁN őrnagy VÁRADI MÁRIA 1976. X. 30.