Brassói Lapok, 1987 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 1. szám

1987. I. 4. ­ Amint azt pártunk és államunk do­kumentumai ismételten hangsúlyozzák, a tudományos-műszaki forradalom vív­mányainak gyors alkalmazása, a kuta­tás - tervezés-termelés ciklusának lerövi­dítése csakis úgy valósulhat meg a leg­teljesebben, ha a tudományos-technikai kutatás minden formáját az alap, az alkalmazott és a dolgozó tömegek által végzett kutatást egységes egésszé ková­csoljuk. 1. „Brassóban hagyomány évente megrendezni a tudományos és műszaki alkotás ülésszakát — mondta dr. Gheorghe Deliu mérnök, előadótanár, a Brassó megyei mérnökök és techni­kusok bizottságának elnöke. —A tavaly decemberi ülésszaknak —■ sorrendben a XV-ik — az kölcsönzött­­sajátos ke­retet, hogy megrendezésére a tudomány és oktatás első kongresszusának évfor­dulóján került sor. A­ rendezvény valódi értékét azonban főleg az adta, hogy í­­zelítőt nyújtott abból a hatalmas és számos területet felölelő tudományos­műszaki kutatótevékenységből, amelyben a megye szakemberei részt vesznek. Hogy mennyire fontos ez a­­ tevékenység és mekkora a gazdasági hatékonysága, társadalmi-gazdasági fejlődést előmoz­dító hatása, annak bizonyítására hadd soroljam fel, hogy a termelés szervezé­sének és korszerűsítésének programjá­ba — az akciót pártunk főtitkára kez­deményezte és irányítását közvetlenül doktor Elena Ceauşescu elvtársnő mér­nök akadémikus végzi — iktatott kis híján kétezer javaslatból majd vala­mennyit teljesítettük, hogy azoknak hatékonysága nagyjából kétmilliós többletet jelentett az árutermelési terv szempontjából, hogy az egy személyre jutó munkatermelékenység-növekedés 23 500 lejnyi volt, hogy a termelési összköltségeket mintegy 700 millió lej­jel sikerült leszorítanunk. Mindezek e­­redményeként a nyereség több mint hatszázötven­ milliót ért el. Mi mást je­lentenek ezek az eredmények, mint annak megtestesülését, amit pártunk főtitkára oly találóan fogalmazott meg a közelmúltban: «...a szocializmust és kommunizmust csakis a tudomány és a technika legújabb vívmányai, s egyál­talán az emberi megismerés alapján le­het megteremteni.»“ N­. Fullajtár Ildikó kutató-vegyész. 1955, az egyetem elvégzése óta ez az alaptevékenysége. Életútja kolozsvári, majd brassói vállalatok laboratóriuma­in át vezetett. Jelenleg a bukaresti gyógyszerkémiai kutatóintézet brassói csoportjánál — székhelye a Nivea vál­lalatban van — dolgozik. „Bő harminc éve annak, hogy elköteleztem magam az alkalmazott kutatásnak — magya­ra . Egünkön Ma fölszivárványlik A béke — sugarai Köszöntsék őt! rázta Fullajtár Ildikó. — Mit is mond­hatnék munkámról, céljaimról? Min­denekelőtt azt, hogy azok tökéletesen egybeesnek azokkal az előirányzatok­kal, amelyeket a Tudomány- és Okta­tásügyi Tanács ez évi novemberi ple­da Földmeleg Fészkében ma Virág serken­t Köszöntse Őt! Ma Mindannyian A Béke Tudós őrét A Forradalmárt A Politikus Asszonyt Köszöntjü­k! Ma Őt köszöntjük. Párisán doktor Elena Ceauşescu mér­nök akadémikus megfogalmazott "fo­kozzuk ho­zzájárulásunkat a párt által megszabott stratégiai célkitűzések si­keres teljesítéséhez, hogy emelkedjék az egész gazdasági-társadalmi tévé­ Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő útmutatásai szellemében: a román tudomány a haladás szolgálatában *.A szocialista építés általános politikájának megvalósítása során pár­tunk és államunk abból indul ki, hogy a tudomány a jelenkori haladás elsőd­leges tényezője, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista és a kommunista tár­sadalmat csakis a legfejlettebb tudományos és technikai vívmányok birtoká­ban lehet sikeresen felépíteni.“ Doktor ELENA CEAUŞESCU mérnök akadémikus, a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács elnöke BARABÁS ZOLTÁN Köszönté­­­ kenység minősége és hatékonysága.* Ez évi kutatótevékenységem — termé­szetesen csoportmunkáról van szó — új és korszerű termék előállítását cé­lozta. Olyan fogpasztó­ összetétel meg­állapítását, amelybe az új hatóanyag megkövetelte dörzsölőanyagok kerülje­nek. Hiszem, hogy sikeresen végzett munkánkkal mi is hozzájárultunk a haza előrehaladásához, egy jobb élet­hez.“ III. „Egyetemi tanárként az ifjúság nevelése mellett legfontosabb felada­­­­tem a kutatás — mondotta dr. Maria Mure­şan mérnök, előadótanár, a bras­sói egyetem mechanika karának pro­­dékáinja —, ezen belül pedig, amint azt Elena Ceauşescu elvtársnő többször is hangsúlyozta, az alkalmazott kutatás és az alapkutatás «szorosabb egységbe kapcsolása ..., hogy a nemzeti tudo­mány fokozottan járulhasson hozzá mind az 1989—1990-es ötéves terv tel­jesítéséhez, mind pedig az ország kö­vetkező időszakra szóló gazdasági-tár­sadalmi fejlesztéséhez szükséges tech­nikai megoldások tartalékának biztosí­tásához»­. Kutatási területem, ahogyan az a Tudomány- és Oktatásügyi Or­szágos Tanács legutóbbi plenárisán is megfogalmazódott, a visszanyerhető e­­nergiaforrások további hasznosítása. Csupán a most eltelt esztendő során kutatócsoportunk hét eljárást dolgozott ki a hőenergiának az ipari folyama­tokból történő visszanyerésére, másod­lagos hőforrások értékesítésére.“ Három kutatási területről nyújtot­tunk pillanatképet és egyben bizony­ságot, hogy hazánkban milyen harmo­nikusan fonódik össze a politikai tevé­kenység és a tudományos kutatás, ho­gyan tölt be Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő kezdemé­nyezése és gyakorlati irányítása nyo­mán mind meghatározóbb szerepet a tudomány és kutatás. Tevékenységük eredményeként Románia első ízben rendelkezik a tudomány területén programatikus állampolitikával egészen az ezredfordulóig terjedően. S ezt nem­csak mi, hanem az egész világ ismeri és nagyrabecsüli. Ezért köszöntjük a szeretett és tisztelet jeléül az új év alkalmából e két jeles politikai sze­mélyiséget, a szilárd­­hitű kommunis­tát és békeharcost és a világhírű tu­dóst. Ezért fejezte ki mindhárom interjú­­alany szívből jövő jókívánságait, és kívánt Elena Ceauşescu elvtársnőnek születésnapja alkalmából erőt, egész­séget és munkabírást. SZŐKE ATTILA * mm Ha Porka Havakkal Ma játszani kél A szél — Köszöntse Őt! ZAMFIR DUMITRESCU: Hódolat ....­................... .t. Három vallomás A haza első asszonya előtt tiszteleg az ország. Elena Ceauşescu elvtársnő születésnapja immár ün­nepeink közé tartozik, amikor gondolatban és szóban hálával és elismeréssel köszöntjük az anyát és elvtárs­nőt, a tudós és kutató asszonyt, a közismert politikust. Az alább következő három (élet) vallomás közvetlenül és közvetve az ő odaadó, állandó gondoskodásának adózik köszönettel. 1. „Vállalatunk, a brassói édességipari vállalat az országos szocialista munkaversenyben elismerést vívott ki magának — mondja Maria Crețu, a vállalat párt­­bizottságának titkára. — Erre azért is különösen büsz­kék vagyunk, mert munkaközösségünk döntő többsége­­ nő. Pontosabban: a dolgozók 75 százaléka. És ez a munkaközösség 1986-ban december 18-án jelentette: teljesítette az évi árutermelési tervét. Dolgozó nőink nagy része családos, anya, aki vállalja a három vál­tást és mellette a háztartást, a gyermeknevelést. Kö­szönettel adózunk pártunknak és annak vezetőinek azokért az intézkedésekért, amelyek ma asszonyaink életén könnyűének, így például a terhes asszonyok az ötödik hónaptól nálunk nem dolgoznak harmadik váltásban, ugyanúgy a kismamák 6 órát dolgoznak, harmadik váltás nélkül, van bölcsődénk és óvodánk, a Noában leányotthonunk, minden 18—45 éves nő ál­landó nőgyógyászati ellenőrzés alatt van. Egészségügyi kádereink figyelemmel kísérik a krónikus betegeket is, ezek mindig elsőbbségben részesülnek a fürdőj­egyek elosztásánál. De asszonyaink — doktor Elena Ceauşescu mérnök­akadémikust tekintve példaképüknek — tervező-kutató munkával is foglalkoznak. Nemrég egy csoport — Lucia Nicolescu, Maria Aldica, Doina Cavache mér­nökök és Mariana Chiriac technikus — egy 410 ezer lej értékű megtakarítást hozó újítással vett részt a Megéneklünk, Románia fesztivál egyik tudományos szesszióján. És a példákat tovább sorolhatnám.“ •2. „December 19-én szültem. Ötödször — mondja Arsu Erzsébet, a brassói Prestarea szövetkezet mun­kásnője. — Van egy 11 éves kislányom, Margit, egy 8 éves fiam, Ionel, egy 6 éves fiam, Alexandru, egy 4 éves fiam, Stefan és most ez, a legkisebb, László. Szerettünk volna még egy kislányt, de ez a kicsi is fiú lett. Tizennyolc éves koromban mentem férjhez, most harminc vagyok. Az életem a gyermekeim, a családom. Eddig a férjemmel ellentétes váltásban dol­goztunk. Amikor ő délutános volt, én­ reggel 6-na men­tem déli 2-ig. Ilyenkor ő adott reggelit a gyerekeknek, ő indította iskolába a három nagyobbat s otthon ma­radt a négy évessel. Délután én főztem, mosogattam, mostam, kikérdeztem a gyerekek leckéit. A tanulás­ban csak én tudok segíteni nekik, mert magyar isko­lába járnak. Amikor első váltásban voltam, legkésőbb 10 órakor én is mindig lefeküdtem. Hogy ezután hogy lesz? Egyelőre szülési szabadságon leszek, aztán lehet megszakítani a munkát egy évig, de tovább nem. Dol­gozni akarok. Valahogy csak így érzem egész ember­nek magam. A gyerekek nőnek, mind többet segíte­nek, segít a férjem is. Hazánkban ma egy többgyere­kes anyának is megvan a lehetősége, hogy dolgoz­hasson, szakmájának is éljen, kiteljesedjék benne. És segítséget, támogatást is kap: pénzben, hozzájárulást — gyermeksegélyt plusz a több gyerek utáni pótlékot —, bölcsődébe, óvodába viheti a gyerekeket, ingyenes az orvosi ellátás, taníttatás, táborok stb. Köszönettel tartozom-tartozunk mindezért hazánk párt- és állami szerveinek, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtársnak és Elena Ceauşescu elvtársnőnak, az ország első asz­­szonyának, aki anyaként, nőként azon fáradozik, hogy elsősorban értünk tegyen, könnyebbé, emberibbé tegye életünket.“ 3. „Az idei tanév végén, tehát 1987-ben, nyugdíjba vonulok — mondja Tódor Veronika, a tatrangi álta­lános iskola IV. osztályának tanítónője. — Vegyes ér­zelmekkel jelentem ezt ki, hisz örvendek is, meg nem is a visszavonulásnak. Örvendek, mert egy ország és annak törvényhozó­­szervei megbecsülését és elisme­rését érzem az erre vonatkozó, kedvezményt biztosító rendeletben a többgyerekes anyák iránt, és nem ör­vendek, mert meg kell válnom az iskolától, a gyer­mekektől. El sem tudom képzelni, mit fogok csinálni az osztály, a kicsik nélkül. Egyszer egy osztálykirán­duláson egy szülő megkérdezte, nem idegesít az ál­landóan zsibongó gyermektömeg. Zsibongó? De kérem, ez természetes, a gyerekek mindig zajosok voltak és lesznek. A legnagyobbik fiam, Andor, azt mondja, ez szakmai deformáció nálam, ,hogy ők négyen vannak, vagyis, hogy sokgyerekes család vagyunk. Mit mond­jak, én otthon sem tudtam volna elképzelni az életem gyerekek nélkül. Ma Andor, a nagyobbik fiam, gé­pészegyetemi hallgató, István estis egyetemista a fi­nommechanikán, Ervin az 5-ös líceum XII. osztályos diákja, Loránd pedig a 8-as iskola VII. osztályos ta­nulója. Én 33 éve tanítok, 17 évet a botfalusi­ cukor­gyár iskolájában, 5-öt Ürmösön, 6-ot Brassóban, s ez az 5. évem Tatrangon. Maradhattam volna Brassóban —­ figyelembe véve, hogy 4 gyerekem van és itt is lakom —, én nem akartam Tatrangból eljönni. Sze­retem a nevelőközösségeit, és nagyon megszoktam a gyerekeket. A falusi gyerekeket. Bár ma már nincs különbség a falusi és városi iskola között, egyformák a tankönyveit, egyformák a lehetőségek, a körülmé­nyek, egyformák az elvárások. És mégis. A gyerekek közt van a különbség. A falusi gyermek még mindig érzékenyebb lelkivilága Én is falusi gyermekiként nőttem fel, talán azért vonzódom ezekhez a dolgos kezű (sokszor cserepes tenyerű), mimóza lelkű gyer­mekekhez. Szép eredményeket értem el velük, még a gyengébb, beteges gyermekek is olyan szintet értek el, amilyenre én sem számítottam. Nyugodt lelkiisme­­rettel adom át őket a felső tagozatnak. Tudom, nem vallanának szégyent egyetlen városi iskolában sem. Jó néhányan majd bizonyára elvégzik a líceumot is, lesz, aki egyetemre is­ felkerül. Eredményeiknek úgy örü­lök, örültem és örülni fogok, mint a saját gyermeke­im eredményeinek. De a legjobban annak örülök, hogy vannak, hogy körülöttem lehetnek, hogy tehetek értük, ősi ösztön ez bennünk, asszonyokban És ugyanilyen erős ösztönünk a béke iránti vágyunk, a békéért való tenniakarásunk. Éppen mert gyermekeket akarunk nevelni. A békéért, gyermekeinkért emeli szavát ha­zánk első asszonya is, az anya, a politikusnő, a tudós asszony, Elena Ceauşescu elvtársnő, akinek most, szü­letésnapja küszöbén minden jót, erőt, egészséget kí­vánunk mi nők, anyák, dolgozó asszonyok, nevelők, valamennyien e haza lakosai.“ Lejegyezte: GÁBOR ILONA 1. SZÁM 3. OLDAL

Next