Brassói Lapok, 1987 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 1. szám
1987. I. 4. Amint azt pártunk és államunk dokumentumai ismételten hangsúlyozzák, a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak gyors alkalmazása, a kutatás - tervezés-termelés ciklusának lerövidítése csakis úgy valósulhat meg a legteljesebben, ha a tudományos-technikai kutatás minden formáját az alap, az alkalmazott és a dolgozó tömegek által végzett kutatást egységes egésszé kovácsoljuk. 1. „Brassóban hagyomány évente megrendezni a tudományos és műszaki alkotás ülésszakát — mondta dr. Gheorghe Deliu mérnök, előadótanár, a Brassó megyei mérnökök és technikusok bizottságának elnöke. —A tavaly decemberi ülésszaknak —■ sorrendben a XV-ik — az kölcsönzöttsajátos keretet, hogy megrendezésére a tudomány és oktatás első kongresszusának évfordulóján került sor. A rendezvény valódi értékét azonban főleg az adta, hogy ízelítőt nyújtott abból a hatalmas és számos területet felölelő tudományosműszaki kutatótevékenységből, amelyben a megye szakemberei részt vesznek. Hogy mennyire fontos ez a tevékenység és mekkora a gazdasági hatékonysága, társadalmi-gazdasági fejlődést előmozdító hatása, annak bizonyítására hadd soroljam fel, hogy a termelés szervezésének és korszerűsítésének programjába — az akciót pártunk főtitkára kezdeményezte és irányítását közvetlenül doktor Elena Ceauşescu elvtársnő mérnök akadémikus végzi — iktatott kis híján kétezer javaslatból majd valamennyit teljesítettük, hogy azoknak hatékonysága nagyjából kétmilliós többletet jelentett az árutermelési terv szempontjából, hogy az egy személyre jutó munkatermelékenység-növekedés 23 500 lejnyi volt, hogy a termelési összköltségeket mintegy 700 millió lejjel sikerült leszorítanunk. Mindezek eredményeként a nyereség több mint hatszázötven milliót ért el. Mi mást jelentenek ezek az eredmények, mint annak megtestesülését, amit pártunk főtitkára oly találóan fogalmazott meg a közelmúltban: «...a szocializmust és kommunizmust csakis a tudomány és a technika legújabb vívmányai, s egyáltalán az emberi megismerés alapján lehet megteremteni.»“ N. Fullajtár Ildikó kutató-vegyész. 1955, az egyetem elvégzése óta ez az alaptevékenysége. Életútja kolozsvári, majd brassói vállalatok laboratóriumain át vezetett. Jelenleg a bukaresti gyógyszerkémiai kutatóintézet brassói csoportjánál — székhelye a Nivea vállalatban van — dolgozik. „Bő harminc éve annak, hogy elköteleztem magam az alkalmazott kutatásnak — magyara . Egünkön Ma fölszivárványlik A béke — sugarai Köszöntsék őt! rázta Fullajtár Ildikó. — Mit is mondhatnék munkámról, céljaimról? Mindenekelőtt azt, hogy azok tökéletesen egybeesnek azokkal az előirányzatokkal, amelyeket a Tudomány- és Oktatásügyi Tanács ez évi novemberi pleda Földmeleg Fészkében ma Virág serkent Köszöntse Őt! Ma Mindannyian A Béke Tudós őrét A Forradalmárt A Politikus Asszonyt Köszöntjük! Ma Őt köszöntjük. Párisán doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus megfogalmazott "fokozzuk hozzájárulásunkat a párt által megszabott stratégiai célkitűzések sikeres teljesítéséhez, hogy emelkedjék az egész gazdasági-társadalmi tévé Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő útmutatásai szellemében: a román tudomány a haladás szolgálatában *.A szocialista építés általános politikájának megvalósítása során pártunk és államunk abból indul ki, hogy a tudomány a jelenkori haladás elsődleges tényezője, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista és a kommunista társadalmat csakis a legfejlettebb tudományos és technikai vívmányok birtokában lehet sikeresen felépíteni.“ Doktor ELENA CEAUŞESCU mérnök akadémikus, a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács elnöke BARABÁS ZOLTÁN Köszönté kenység minősége és hatékonysága.* Ez évi kutatótevékenységem — természetesen csoportmunkáról van szó — új és korszerű termék előállítását célozta. Olyan fogpasztó összetétel megállapítását, amelybe az új hatóanyag megkövetelte dörzsölőanyagok kerüljenek. Hiszem, hogy sikeresen végzett munkánkkal mi is hozzájárultunk a haza előrehaladásához, egy jobb élethez.“ III. „Egyetemi tanárként az ifjúság nevelése mellett legfontosabb feladatem a kutatás — mondotta dr. Maria Mureşan mérnök, előadótanár, a brassói egyetem mechanika karának prodékáinja —, ezen belül pedig, amint azt Elena Ceauşescu elvtársnő többször is hangsúlyozta, az alkalmazott kutatás és az alapkutatás «szorosabb egységbe kapcsolása ..., hogy a nemzeti tudomány fokozottan járulhasson hozzá mind az 1989—1990-es ötéves terv teljesítéséhez, mind pedig az ország következő időszakra szóló gazdasági-társadalmi fejlesztéséhez szükséges technikai megoldások tartalékának biztosításához». Kutatási területem, ahogyan az a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács legutóbbi plenárisán is megfogalmazódott, a visszanyerhető energiaforrások további hasznosítása. Csupán a most eltelt esztendő során kutatócsoportunk hét eljárást dolgozott ki a hőenergiának az ipari folyamatokból történő visszanyerésére, másodlagos hőforrások értékesítésére.“ Három kutatási területről nyújtottunk pillanatképet és egyben bizonyságot, hogy hazánkban milyen harmonikusan fonódik össze a politikai tevékenység és a tudományos kutatás, hogyan tölt be Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő kezdeményezése és gyakorlati irányítása nyomán mind meghatározóbb szerepet a tudomány és kutatás. Tevékenységük eredményeként Románia első ízben rendelkezik a tudomány területén programatikus állampolitikával egészen az ezredfordulóig terjedően. S ezt nemcsak mi, hanem az egész világ ismeri és nagyrabecsüli. Ezért köszöntjük a szeretett és tisztelet jeléül az új év alkalmából e két jeles politikai személyiséget, a szilárdhitű kommunistát és békeharcost és a világhírű tudóst. Ezért fejezte ki mindhárom interjúalany szívből jövő jókívánságait, és kívánt Elena Ceauşescu elvtársnőnek születésnapja alkalmából erőt, egészséget és munkabírást. SZŐKE ATTILA * mm Ha Porka Havakkal Ma játszani kél A szél — Köszöntse Őt! ZAMFIR DUMITRESCU: Hódolat ....................... .t. Három vallomás A haza első asszonya előtt tiszteleg az ország. Elena Ceauşescu elvtársnő születésnapja immár ünnepeink közé tartozik, amikor gondolatban és szóban hálával és elismeréssel köszöntjük az anyát és elvtársnőt, a tudós és kutató asszonyt, a közismert politikust. Az alább következő három (élet) vallomás közvetlenül és közvetve az ő odaadó, állandó gondoskodásának adózik köszönettel. 1. „Vállalatunk, a brassói édességipari vállalat az országos szocialista munkaversenyben elismerést vívott ki magának — mondja Maria Crețu, a vállalat pártbizottságának titkára. — Erre azért is különösen büszkék vagyunk, mert munkaközösségünk döntő többsége nő. Pontosabban: a dolgozók 75 százaléka. És ez a munkaközösség 1986-ban december 18-án jelentette: teljesítette az évi árutermelési tervét. Dolgozó nőink nagy része családos, anya, aki vállalja a három váltást és mellette a háztartást, a gyermeknevelést. Köszönettel adózunk pártunknak és annak vezetőinek azokért az intézkedésekért, amelyek ma asszonyaink életén könnyűének, így például a terhes asszonyok az ötödik hónaptól nálunk nem dolgoznak harmadik váltásban, ugyanúgy a kismamák 6 órát dolgoznak, harmadik váltás nélkül, van bölcsődénk és óvodánk, a Noában leányotthonunk, minden 18—45 éves nő állandó nőgyógyászati ellenőrzés alatt van. Egészségügyi kádereink figyelemmel kísérik a krónikus betegeket is, ezek mindig elsőbbségben részesülnek a fürdőjegyek elosztásánál. De asszonyaink — doktor Elena Ceauşescu mérnökakadémikust tekintve példaképüknek — tervező-kutató munkával is foglalkoznak. Nemrég egy csoport — Lucia Nicolescu, Maria Aldica, Doina Cavache mérnökök és Mariana Chiriac technikus — egy 410 ezer lej értékű megtakarítást hozó újítással vett részt a Megéneklünk, Románia fesztivál egyik tudományos szesszióján. És a példákat tovább sorolhatnám.“ •2. „December 19-én szültem. Ötödször — mondja Arsu Erzsébet, a brassói Prestarea szövetkezet munkásnője. — Van egy 11 éves kislányom, Margit, egy 8 éves fiam, Ionel, egy 6 éves fiam, Alexandru, egy 4 éves fiam, Stefan és most ez, a legkisebb, László. Szerettünk volna még egy kislányt, de ez a kicsi is fiú lett. Tizennyolc éves koromban mentem férjhez, most harminc vagyok. Az életem a gyermekeim, a családom. Eddig a férjemmel ellentétes váltásban dolgoztunk. Amikor ő délutános volt, én reggel 6-na mentem déli 2-ig. Ilyenkor ő adott reggelit a gyerekeknek, ő indította iskolába a három nagyobbat s otthon maradt a négy évessel. Délután én főztem, mosogattam, mostam, kikérdeztem a gyerekek leckéit. A tanulásban csak én tudok segíteni nekik, mert magyar iskolába járnak. Amikor első váltásban voltam, legkésőbb 10 órakor én is mindig lefeküdtem. Hogy ezután hogy lesz? Egyelőre szülési szabadságon leszek, aztán lehet megszakítani a munkát egy évig, de tovább nem. Dolgozni akarok. Valahogy csak így érzem egész embernek magam. A gyerekek nőnek, mind többet segítenek, segít a férjem is. Hazánkban ma egy többgyerekes anyának is megvan a lehetősége, hogy dolgozhasson, szakmájának is éljen, kiteljesedjék benne. És segítséget, támogatást is kap: pénzben, hozzájárulást — gyermeksegélyt plusz a több gyerek utáni pótlékot —, bölcsődébe, óvodába viheti a gyerekeket, ingyenes az orvosi ellátás, taníttatás, táborok stb. Köszönettel tartozom-tartozunk mindezért hazánk párt- és állami szerveinek, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtársnak és Elena Ceauşescu elvtársnőnak, az ország első aszszonyának, aki anyaként, nőként azon fáradozik, hogy elsősorban értünk tegyen, könnyebbé, emberibbé tegye életünket.“ 3. „Az idei tanév végén, tehát 1987-ben, nyugdíjba vonulok — mondja Tódor Veronika, a tatrangi általános iskola IV. osztályának tanítónője. — Vegyes érzelmekkel jelentem ezt ki, hisz örvendek is, meg nem is a visszavonulásnak. Örvendek, mert egy ország és annak törvényhozószervei megbecsülését és elismerését érzem az erre vonatkozó, kedvezményt biztosító rendeletben a többgyerekes anyák iránt, és nem örvendek, mert meg kell válnom az iskolától, a gyermekektől. El sem tudom képzelni, mit fogok csinálni az osztály, a kicsik nélkül. Egyszer egy osztálykiránduláson egy szülő megkérdezte, nem idegesít az állandóan zsibongó gyermektömeg. Zsibongó? De kérem, ez természetes, a gyerekek mindig zajosok voltak és lesznek. A legnagyobbik fiam, Andor, azt mondja, ez szakmai deformáció nálam, ,hogy ők négyen vannak, vagyis, hogy sokgyerekes család vagyunk. Mit mondjak, én otthon sem tudtam volna elképzelni az életem gyerekek nélkül. Ma Andor, a nagyobbik fiam, gépészegyetemi hallgató, István estis egyetemista a finommechanikán, Ervin az 5-ös líceum XII. osztályos diákja, Loránd pedig a 8-as iskola VII. osztályos tanulója. Én 33 éve tanítok, 17 évet a botfalusi cukorgyár iskolájában, 5-öt Ürmösön, 6-ot Brassóban, s ez az 5. évem Tatrangon. Maradhattam volna Brassóban — figyelembe véve, hogy 4 gyerekem van és itt is lakom —, én nem akartam Tatrangból eljönni. Szeretem a nevelőközösségeit, és nagyon megszoktam a gyerekeket. A falusi gyerekeket. Bár ma már nincs különbség a falusi és városi iskola között, egyformák a tankönyveit, egyformák a lehetőségek, a körülmények, egyformák az elvárások. És mégis. A gyerekek közt van a különbség. A falusi gyermek még mindig érzékenyebb lelkivilága Én is falusi gyermekiként nőttem fel, talán azért vonzódom ezekhez a dolgos kezű (sokszor cserepes tenyerű), mimóza lelkű gyermekekhez. Szép eredményeket értem el velük, még a gyengébb, beteges gyermekek is olyan szintet értek el, amilyenre én sem számítottam. Nyugodt lelkiismerettel adom át őket a felső tagozatnak. Tudom, nem vallanának szégyent egyetlen városi iskolában sem. Jó néhányan majd bizonyára elvégzik a líceumot is, lesz, aki egyetemre is felkerül. Eredményeiknek úgy örülök, örültem és örülni fogok, mint a saját gyermekeim eredményeinek. De a legjobban annak örülök, hogy vannak, hogy körülöttem lehetnek, hogy tehetek értük, ősi ösztön ez bennünk, asszonyokban És ugyanilyen erős ösztönünk a béke iránti vágyunk, a békéért való tenniakarásunk. Éppen mert gyermekeket akarunk nevelni. A békéért, gyermekeinkért emeli szavát hazánk első asszonya is, az anya, a politikusnő, a tudós asszony, Elena Ceauşescu elvtársnő, akinek most, születésnapja küszöbén minden jót, erőt, egészséget kívánunk mi nők, anyák, dolgozó asszonyok, nevelők, valamennyien e haza lakosai.“ Lejegyezte: GÁBOR ILONA 1. SZÁM 3. OLDAL