Brassói Lapok, 1910. október (16. évfolyam, 225-248. szám)

1910-10-04 / 225. szám

Brassó, 1910. XVL évfolyam, 225. szám Kedd, október 4. BRASSÓI LAPOK POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: l/i évre 20 kor., Felelős szerkesztő: Weisz Ignácz dr. V* évre 10 k., v* évre 5 k. Egyes szám ára 8 f. Szerkesztő: Győri Imre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Kapu­ utca 64. sz. — Telefon : 177 A Brassói Magyar Végrehajtó Bizottság az aradi 13. dicső vértanú emlékére október hó 6-án este 8 órakor az Orient-szálló nagytermébe­n Nemzeti ünnepélyt rendez. Műsor : 1. Nyitány : Dick Gyuri. 2. Megnyitóbeszéd. Tartja : Szele Béla dr. ügyvéd, alelnök. 3. Himnusz. Énekli : A Brassói Ma­gyar Dalárda. 4. Ünnepi beszéd, tartja Veress György, unit. lelkész. 5. Szaval: Vass Imre, ref. s. lelkész. 6. Gyászdal. Énekli: A Brassói Ma­gyar Dalárda. 7. A népzenekar játéka. Helyárak: Erkély és földszint 1—108 sz. 60 fillér, 106—350 ig földszinti ülőhely 40 fillér, állóhely 20 fillér. Jegyek előre válthatók Nagy István fő­téri kalapüzletében. Polgártársainkat felkérjük, hogy az ün­nepély napján a hazafias hála és kegyelet jeléül tűzzék ki házaikra a gyászfátyolos nem­zeti lobogót. A Brassói Magyar Végrehajtó Bizottság. Az elhagyott gyermekek és a bűnözés.*) Brassó, október 3. A szegénység és a rossz nevelés egyik fő oka a bűnnek. A dánosi rab­lógyilkosság megf­agylalt­a a vért az emberek ereiben és a felmentő ítélet­ben sokan nem tudtak — magam sem — belenyugodni. Azonban sokat gondolkozva a dolgon és egybevetve az életből nyert és éppen ezen alkalomból ki is bőví­tett tapasztalataimmal, később mégis megnyugodtam az ítélet igazságossá­gában. Egyúttal azonban azon meggyő­ződésre is jutottam, hogy a társada­lomnak is jóváteendő hibái, mulasztá­sai vannak a bűnök megelőzésében. Nekem, aki 25 éven át a nagy­*) A „Városok Lapjá“-nak ma hozzánk érke­zett számából vettük át ezt a nagyérdekű cikket. enyedi fegyház orvosa voltam, régóta feltűnt, hogy mily nagy számban van­nak ott a cigányok, sokkal nagyobb számban, mint létszámarányuknak meg­felelne össze is írattam őket és azt ta­láltam, hogy 1910. július havában Nagyenyeden 82 cigány fegyenc volt 680 fegyenc létszám mellett,, ami 12­­ százaléknak felel meg. Egész Magyar- I országon 18 millió lakosból pedig 210 ezer a cigány, ami 1 százaléknál alig egy tizedrésszel több, azaz 11-szer annyi a bűnös a cigányok között, mint az ország többi lakosai között. Ennek oka pedig az elhanyagolt­­ nevelés is lehet, miért inkább a tár­­­­sadalom és a hatóságok okolhatók, s mint a cigányok­ a végén is, ha valakit úgy ne­­­­velnek kora gyermekségétől kezdve,­­ hogy a lopásért megdicsérik és becé­zik, mint a cigánytársadalomnak köz­­gazdasági érdekből hasznosabb tagját, nem csoda, hogy ha más fogalmai lesznek a vagyonszerzés módjairól, mint annak, ki ipart tanult és kéz­ügyesség által igyekszik mentős jobb kereseti forrásra szert tenni. Az utolsó 3 évben arra töreked­tem, hogy a nagyszámú cigánygyer­mek iskolába járását előmozdítsam a tandíj fizetése, felruházása és a ható­sági, tanítói és társadalmi ellenszenv gyöngítése által. Nagy nehézségekre bukkantam fő­kép az utolsó okból. Az első évben a védencemet az első nap elverte a ta­nító, mert egy ablakot eltörtek, s többé vissza­venni nem akarta, de nem az ablak miatt, hanem társadalmi ellen­szenvből, más iskolába is ezért nem vették fel. Egy évi utánjárásom után a tan­­felügyelőség elrendelte a felvételt az állami iskolába, hol a múlt évben vé­gezték is a tanévet, egyik sikerrel, a más kettő lemaradva. I­ Ezen sikertől is felbátorítva, az­­ az idén szélesebb körben öleltem fel a kérdést. 22 cigány zenész és cigány kovács gyermeket, 12 cigány téglavető munkás gyermeket és 52 falusi, fele­részben földműves, házban lakó, fele­részben sátorlakó cigány gyermeket hódítottam meg az iskolázás eszméjé­nek részben ruhaajándékozás által, a gyermeknapon begyűlt jövedelem fele­­részéből (341 kor.), részben hatósági segítséggel, melyet több ízben igénybe vettem. A taneredménytől egyelőre túl so­kat nem várok, mert 6—15 évesek a kezdő tanulók, tehát már egyenlőtlen koruk miatt is az idősebbek csak rö­­videbb és gyarlóbb kiképzést nyerhet­nek, azonban az ifjabbakkal már job­ban fog menni a dolog, sőt azt hi­szem, hogy legjobb lesz az óvóköte­lesekre figyelni és már 3—6 éves kor­ban megkezdeni a nevelésüket. Két év óta gyermektelep-orvos lé­vén, e réren is fölkelt az érdeklődé­sem a bűnös gyermek iránt és azt ta­pasztaltam, hogy 12—15 év közötti züllöttek már csak kivételesen javítha­tók meg, míg az apróbb elhagyott gyermekek, szokásos korlátoltságuk da­cára, jobb anyagául szolgálnak a ne­velésnek. A székesfőváros polgármesterének kezdeményezésére megindítandó gyer­mekvédelmi akció sikerrel kecsegtet, ha azt a város vezető elemei vesik kezükbe, mert egyrészt a váróla­kosság minden ügyes-bajos intézkedő és beavatkozt­­ság, másrészt éppen a elemei vannak ragazí­tásnfrenigenciá­­juk és nagyobb .agyonosságuk által hivatva arra, hogy a bűnözés megelő­zésére kezükbe vegyék a cigányok és más szegény gyermekek dolgai felru­házását és iskoláztatásának és óvóidba járatásának gondos társadalmi (auto­nóm) ellenőrzését. Dr. Winklar Albert, városi főorvos, gyermektelep orvos Transsylvánia étterem és kávéház. Elegáns berendezés; általánosan elismert Attawatongha; természetes erdélyi borok; pontos­­ kiszolgálás! — A kávéházban naponta Balogh Jancsi íó önkedvelt zenekara játszik. (1771) Kiváló tisztelettel: ROTHENBÄCHER GY.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék