Brassói Lapok, 1910. október (16. évfolyam, 225-248. szám)

1910-10-04 / 225. szám

225. szám.________________________B R A S S C I L A P Q R _____________________3 oldal más helyen szószerint közöljük, itt pedig azon kérelmet intézzük városunk lakosságá­hoz, hogy a gyásznapon házaikat gyászfá­tyollal áthúzott nemzeti zászlóval díszítsék föl. — Meisel József ünneplése. Azon alkalomból, hogy ő Felsége Meisel József brassói r. k. plébánost c. apáttá nevezte ki, az egyházközség, élén dr. Vájna Gábor fő­gondnokkal, tegnap délben tisztelgett az uj apátnál, mely alkalomból dr. Vájna üdvözlő beszédében méltatta Meisel érdemeit s át­nyújtotta az apáti keresztet. — Halálozás. Mayer Józsefné, szül. Miskovszky Ida folyó hó 3 án, 21 éves ko­rában meghalt. Temetése f. hó 5-én, szerdán d. u. 3 órakor lesz a Szitás utca 88. szám alatti lakásáról a postaréti róm. kath. te­metőbe. — A kereskedelmi- és iparka­mara köréből. Thomas Mór kamarai titkár szabadságáról visszaérkezve, hivatalos­­ teendőit újból megkezdette. A kamara hiva­­­­talos órái a téli hónapok alatt délelőtt 8-tól 12-ig és délután 3-tól 5-ig tartatnak. Felek­kel való érintkezés 8-tól 12-ig. — A kolozsvári polihisztor. Ko­lozsvárról Írják : A kolozsvári házsongárdi­­ temetőben vasárnap délelőtt leplezték le ün­­­­nepélyes programm keretében Brassai Sá­­­­muelnek, a kolozsvári egyetem egykori híres­­ professzorának síremlékét. Brassai kiváló­­ tudós volt s mint ember is a kivételek közé­­ tartozott. A tudománynak alig volt olyan­­ ága, amelyet ne műveit volna, s polihisztori ismeretei képessé tették arra, hogy minden-­­­ben eredetit produkáljon. A zenétől kezdve­­ a matematikáig minden érdekelte s az egész­­ élete jóformán egyébbel sem telt el, mint hogy a tudomány különböző ágaiban foly­tonosan búvárkodott, kutatott és az igy szer­zett eredményeket százakat meghaladó érte­kezéseiben publikálta. Műveltségének ez a sokoldalúsága és érdeklődésének ez a min­denre kiterjedő tulajdonsága okozta, hogy, habár nagy missziót jelentett a magyar kul­­turhistóriában működése, egységes és kor­szakos jellegű munkát mégsem produkált, jóllehet minden kvalifikációja meg volt hozzá, hogy kutatásait maradandó alkotásokkal te­gye halhatatlanná. Brassai Sámuel egész életét Kolozsvárott töltötte, hol a puritán jellemű és majdnem vértanúi visszavonult­­ságban, csupán tudományának élő tudóst haláláig a legnagyobb tisztelet és elismerés övezte. Most újból megnyilatkozik emléke iránt a kolozsvári közönségnek ez a szép és tiszteletreméltó kegyelete, amelynek kegye­letes dokumentuma az a gyönyörű síremlék, melyet az ottani házsongárdi temetőben az erdélyi tudományos társaságok és intézetek képviseletében vasárnap délelőtt avattak föl a kegyeletes­ utódok. — Sétatéri hangulat. A sétatéri utakon már halomra gyűlnek a zörgő vörös­barna falevelek. Őszi szél muzsikál a száraz faágak között. Ez az idő az emlékezések és mélázások ideje. Üres és kihalt az őszi sétány. Nyári, izzó, zenés napok színes em­lékei kísértenek a fáradt délelőtt. Azután a scedv­es és derűs gyermekemlékek. Lopott és édes órák, játékok. A fehér őszi után, a hosszú katonasorban egymás mellé rakott fák . . . Kis összeveszések és kis gondok. Konvencionális emlékezések ezek, de egy hűvös őszi délelőtt, üres sétányon, minden­kinek eszébe jutnak, akinek igazi gyermek­kora volt. És különben ki merné annak el­lenkezőjét állítani, hogy minden, ami az életben kedves és derűs, nem­-e végestől-végig konvencionális? ősszel már sokan ü­­lek itt a sétatér padjain és ugyanígy bámul­hatták mozdulatlan, az alló iszapos, sáros homokját. És még sokan fognak itt ülni, belső, fájón-édes borzongással idézve elmúlt napokat vagy éveket . . . — Az Iskola Egyesület bélyegei. Egy hónapja annak, hogy a fővárosi na­gyobb tőzsdék, valamint az ország összes könyv és papírkereskedéseinek kirakataiban feltűntek azok a művészi kiállítású bélyegek, amelyeket több fürdő, természeti szépség látképével, néhány kiváló műalkotás képé­vel, két fillér árban bocsátott ki a Magyar Iskola Egyesület. Amint értesülünk, ez az egy hónap szinte nem várt eredményt mu­tat fel, nemcsak az apró diáksereg bélyeg­­gyűjteményeibe kerültek bele a bélyegek, a­melyeket néhány lelkes kereskedőcég szám­láira is ráilleszt, de a nagyközönség vásár­ló kedve is olyan arányban jelentkezett, ami nálunk eddig alig volt tapasztalható hason­ló esetekben. Ezrével kerülnek naponta a postaszekrényekbe olyan levelek, amelyek hátlapját ezek a valóban szép bélyegek zár­ják le, jeléül annak, hogy egyrészt a mi közönségünk tud lelkesülni minden nemes, kulturális cél és a magyar nyelv terjeszté­sére irányuló törekvés támogatásáért, más­részt a művészies munkát is tudja értékelni. Az Iskola­egyesület bélyegei városunkban a Brassói Lapok könyvkereskedésében kap­hatók. — Eltűnt. Öreg, töpörödött anyóka jelent meg ma a brassói rendőrségen és elő­adta, hogy 50 éves Juan Gerbacea nevű­ eszelős fia néhány nappal ezelőtt eltávozott alsó-moecsi lakásáról és azóta nyoma ve­szett. Miután az öreg fiú üldözési mániában szenvedett, az anyóka valószínűnek tartja, hogy öngyilkosságot követett el. A rendőr­ség keresi a félkegyelmű Juont. — Államsegély a székelyföldi vízhiány megszüntetésére. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter a Maros-Torda vármegyében levő Mezőpagocsai, Magyar­­péter, Ilka, Sellye, Somosd, Magyar-Nagy­­abony, Nagyaborján és az Udvarhely várme­gyében levő Fintosváralja községeknek 30.000 korona államsegélyt engedélyezett. A felso­rolt községek valamennyie rá van szorulva arra, hogy az évek óta mutatkozó vízhiány egy vízvezeték kiépüésével megszüntettessék. Az érdekelt községek anyagi erejük szerint szin­tén vállalják a földmunkák és anyagszállí­tásnak közerővel való teljesítését. A minisz­ter elrendelte, hogy a közegészségügyi és állattenyésztési érdekből fontos munkájat még ebben az évben végeztesssék el. — El, a marosvásárhelyi javító­intézetbe. A brassói rendőrség ma a ma­rosvásárhelyi javítóintézetbe transzporálta az ismert brassói gyermek-gonosztevőt, Deanu Sándort, akinek neve sűrűn előfordult egy­­egy lopás, betörés, vagy zsebmetszés kapcsán e lap rendőri krónikáiban. Állategészségügy: Segesvár város alispánja ma átiratot intézett Brassó várm­egye alispánjához, amelyben kijelenti, hogy egész Nagyküküllő vármegyét az elterjedt marha­vész következtében vészkerületté alakították át. Régi százforintosok értékte­­lenítése. Az Osztrák Magyar Bank buda­pesti vezetősége ma egy hirdetményt tett közzé, amelyben figyelmezteti a közönséget, hogy akinek még volna az 1880-ik év má­jus hó 1-én kiadott százforintos bankjegyek­ből, annak beváltását minél előbb el ne mulassza, annyival is inkább, mivel az­­ Osztrák-Magyar Bank azokat már csak­­ 1910. évi október hó. 31 -éig fogadja el be- s váltás végett, míg a későbbeni beváltás vé­­­­gett beadottakat már nem fogadja el. Figyel­meztetjük tehát mi is a közönséget az Oszt­rák Magyar Bank ezen hirdetményére, amire azonban, azt hisszük, kevéssé lehet szükség, mivel aligha van mai napság olyan szeren­csés ember, aki százforintosokat emlékbe eltehessen. — A tréfa áldozata. A Sirbu-féle hosszu­ utcai lakatosműhelyben inaskodik Cli­pea Vazul 14 éves tanonc. Ma délután Russu Miklós segéd tréfából egy forró vasat nyo­mott az inas kezeibe. A vas az inas mindkét kezét teljesen összeégette, ugyannyira, hogy Clipea Vazul valószínűleg örök időkre elveszti kezeinek munkaképességét. A rendőrség meg­indította az eljárást a tréfás segéd ellen. — Baleset. Miklós András, 25 éves fatrangi napszámos, vasárnap este fát haso­gatott a szállásadónéjának, miközben a saját vigyázatlansága folytán levágta a fejszével a jobb kezének kis ujját. — A kórházban ápolják. — Lopás. Ulrich Ede fekete utcai la­­kos ma feljelentést tett a rendőrségen, hogy a szekrényéből ismeretlen tettes 120 koronát kilopott. A rendőrség megindította a vizs­gálatot. — Kiesett a vonatból. Csíkszere­dából Írják nekünk: Könnyen végzetessé válható baleset történt a közelmúlt napok­ban a lövészi alagútban. Deák Antal csíkgyi­­mesi vendéglős a legalaposabban elázva utazott Csíkszereda felé. Útközben a lövész alagútban egy félreeső helyre akart menni, azonban tévedésből a nagy sötétségben a kocsi ajtaját nyitotta ki. A tökrészeg ember az ajtón kifordult és kizuhant a robogó vo­natból. A vonaton utazók rögtön észrevet­ték a történteket, és meghúzták a vészféket, mikor azonban a vonat megállt és az uta­sok kiugráltak, hogy a kizuhant ember se­gítségére siessenek, a szerencsés Deák Antal már egy gyufa világossága mellett, tel­jesen kijózanodva kereste a kalapját. Ter­mészetesen mindenki, szívesen gratulált a nagy riadalmat keltő eset hősének cso­dálatos megmeneküléséhez. — Legelőrendezés a székely vi­déken. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter az erdélyrészi kirendeltség előter­jesztésére Csikmádéfalva községének, vala­mint Csikcsicsó községnek rétlecsapolásra és rendezésre megfelelő államsegélyt engedé­lyezett. Az erdélyrészi vármegyékben általá­ban egyre nagyobb lendületet vesz a legelő rendezés ügye. Egyre több község gondos­kodik arról, hogy okszerű eljárással az eddig elhanyagolt és savanyú füvekkel bevont lege­lőterületek legeltetési célokra alkalmassá vál­janak. CSUKAMÁJOLAJ! A n. é. közönséget ezennel figyelmeztetem, hogy a csukamáj­olaj ideje az idén is megkezdődött és taná­csos volna a kúrát evvel a természetes jó házi gyógyszerrel megkezdeni. Már egy né­hány száz évvel ezelőtt ajánlottak angol orvosok, mint kitűnő gyógyszert: mirigy­daganatok, skrofli, reuma, elgyengülés, vér­­szegénység, köhögés, ászkár, stb. ellen. Jó hírnevét mint kitűnő házi- és gyógyszer mai napig is megőrizte és minden házban található. A modern technika minden vív­mányával javítva kerül már 20 év óta Wilhelm Lahusen Bréma, gyógyszertárából forgalomba. Hogy hatása nagyobb legyen, vegyileg „jodvasat“ vegyítenek hozzá, minek a vérre nagyon jó hatása van. Jó izét is tökéletesítették. Ez a „Lahusen-féle Jodvas­­csukamájolaj.“ „J­o d­e 11 a“ védjeggyel

Next