Brassói Lapok, 1912. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-01 / 25. szám

Brassó, 1912. XVII. évfolyam, 25. szám Csütörtök, február hó 1. P­OLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: V« évre 20 kor.» y« évre 10,k., V« évre 5 k. Egyes szára ára 8 f. Felelős szerkesztő: Woiss Anias 1 3% Szerkesztő: Győri faire. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Kapu­ utca 64. sz. — Telefon : 177 Békekisérletek. Héderváry a kibontakozást kereső munkájában a döntő jelentőségű első lépést akkor tette meg, amikor meg­jelent a király előtt és több, mint két óra hosszat referált az uralkodónak a helyzetről. A király a miniszterelnök előterjesztéseit elfogadta és úgy lát­szik, elfogadta a kibontakozásnak olyan módszeréhez, amelyet Héderváry aján­lott. Ez a feltűnően hosszú audiencia, amelyen alkalma lehetett a miniszter­­elnöknek a függő kérdések összes rész­leteire kiterjeszkedni, kézzelfogható je­lét adja, hogy a király ragaszkodik Khuen grófhoz, sőt még Aehrenthal­­hoz is, aki pedig súlyos beteg és tá­vozása befejezettnek volt tekinthető. A legutóbbi események kronolo­gikus följegyzésében nem hagyhatjuk említés nélkül azt a jelenetet sem, a­hogyan a munkapárt Héderváry meg­jelenését üdvözölte a Házban. Látni­való volt, hogy a többség egységesen áll a kormány mellett és ezt az egy­séget sem a véderőkérdés, sem a vá­lasztójog kérdése nem bontotta meg. Már most ilyen körülmények kö­zött a kormány ellen küzdeni a meg­buktatás reményével, meglehetősen hiá­bavaló dolognak látszik. Mindebből nyilvánvaló, hogy ha az ellenzék erő­szakkal hívná ki maga ellen az erő­szakot, a kormánynak úgy a korona konzervatív szándékából, mint a több­ség eltökélt magatartásából módja vol­na a kibontakozást erélyesen siettetni. De ugyancsak a nap krónikájá­hoz tartozik az a hír is, hogy a kor­mány e harcképessége mellett is fel­adatának tartja, hogy még egy kísér­letet tegyen az ellentétek békés elsi­mítására. A béke alapjául, a megértés­re-Brassó, jan. 31. hetőségére máris történt a kormány közeléből olyan nyilatkozat, amely szerint Khuen kész kijelenteni, hogy hive az általános választójognak, hive az egyenlő választójognak pluralitás nélkül, hive a titkos szavazásnak is, de egyelőre csak nagyobb városokban kívánja behozni, és hive a községen­ként választásnak is bizonyos meg­szorításokkal. Hir szerint ezekben a pontokban kulminálna Khuen válasz­tójogi reformjavaslata, amelyet még 1912-ben akar a képviselőház elé ter­jeszteni. Ez a törvénytervezet körülbelől kiegyenlítené és áthidalná azokat az ellentéteket, amelyek a választójog kérdésében a különböző pártok külön­böző véleményeit még ma is elvá­lasztják. Ilyen körülmények között a par­lament igazi hivatása ellen irányuló, és igazán oktalan dolog volna, tovább is a véderőkérdés és a választójog elvi problémáin hadakozni. Az ország köz­hangulata kívánja, hogy félre kell már tenni a véderő és választójog évek óta ránk nehezedő kérdéseinek koloncát azoknak a munkáknak az útjából, me­lyek elintézését várja az ország népe a képviselőháztól, az ellenzék hozzá­járulásával. Ha ez a békekísérlet nem sike­rül, akkor hadd jöjjön az új képvise­lőház, amely tudni fogja a kötelessé­gét ! Az ország úgy azt is szeretné legjobban, ha új és életképes erőt ad­hatna a képviselőháznak, olyan erőt, mely végre már az ország, a nép ja­vára is tudjon valamit alkotni — végtelen és eredménytelen hadakozás helyett. Brassó, jan. 31. *** A Vajda— Goga affér. A Vaj­da—Goga Ügyben Brassóban összeült be­­csületbíróság befejezte ugyan működését, de az ügy ilyen hiányos elintézése nem elégí­tette ki a román közvéleményt. Most Buda­pestre éri ezeit Stere sassói egyetemi tanár, aki úgy Gogával, mint Vajdával benső ba­ráti viszonyban van. Stere meg fogja kísé­relni, hogy a két politikai ellenfelet kibékít­se egymással. Uj főkonsulunk Calapon. A galaci magyar és osztrák főkonzuli, lovag Borheket, hasonló minőségben Kölnbe helyezték át. Utódjául Fellner Alfrédet nevezték ki. Csak két koronát a vakoknak! — Felhívás adakozásra — Brassó, jan. 3). Kolozsvár város polgármestere a a következő felhívást bocsájtotta ki: — „Ha van fokozat az embert érhető szerencsétlenségek között, akkor kétségtelen, hogy azok életét kell legszánandóbb­nak tar­tanunk, akik sohasem ismerhetik meg a Te­remtő fenséges művét, a természet örök szépségeit, szeretteiknek arcát és csak tapo­gatódzva, másoknak támogatásával tengetik egyhangú, siralmas életüket. Nem bírunk ugyan az Üdvözítő csodatevő isteni erejé­vel, nem vagyunk képesek megnyitni a va­kok szemeit, ámde minden cselekedetünk, amivel e szerencsétlenek életén könnyíthe­­tünk, nagy erkölcsi és lelki megnyugvá­sunkra lehet s ezt tenni erkölcsi kötelessé­günk. Ezt a nemes célt szolgálja a vakok 12 év óta fennálló kolozsvári országos inté­zete, hol az ország különböző részeiből fel­vett vak növendékek szellemileg az elemi népiskolának megfelelő képesítést nyernek és amellett valamely iparág (kefekötés, szék-, kosár-, szalma- és gyékény­fonás) űzésére szerzik meg az ügyességet, hogy magukat később önállóan is fenntarthassák. Hazánk­ban a képezhető vakok száma meghaladja a 17.000-et. Ezek közül kellő anyagi támoga­tás hiányában csak kevesen részesülhetnek Minden tisztességes ember "­ kéttyelnjes havi vagy froti részlt szerezheti be a ruha és fehérnemű sz elismert legrégibb és megbízhatóbb cégnél MÓRTAI ÍNÉI re­s­é­gle­tét isz Mihály u. 22.

Next