Brassói Lapok, 1912. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-01 / 25. szám
2. oldal a szükséges szellemi és erkölcsi nevelésben. Intézetünk növendékei mind szegénysorsúak, akiknek nemcsak neveltetési költségeit kell fedeznünk, de még legtöbb esetben ruházatukról is gondoskodnunk kell. Azért teljes bizalommal és hazafias tisztelettel kérjük, kegyeskedjék intézetünket a korona segély-ben részesíteni. Nem kérünk nagy összeget, mert tudjuk, hogy társadalmunk jótékonysága sokfelő van igénybe véve, de ez a kevés kis könnyeit törli le szenvedő embertársaink- nak s e jótékony adomány nyomán csak áldás fakad.“ A képviselőház Apró javaslatok. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, jan. 31 A képviselőház mai ülésén több apróbb javaslatot tárgyaltak le. Elfogadták a többek között Fogarasvármegyének 5 százalékos pótadóra vonatkozó javaslatát. Letárgyaltak továbbá 13 helyiérdekű vasútra szóló javaslatot. A képviselőház holnapi napirendjét is ily apróbb javaslatok fogják képezni. Katonai rovat * Brassó, jan. 31. (—) A brassói tábori főáldozár nyugdíjazása. A király elrendelte, hogy F i i e s ia n u Miklós, brassói görög keleti tábori főáldozár, a felülvizsgálat eredményéhez képest mint rokkant, mindenféle népfelkelői szolgálatra is alkalmatlan, a nyugállományba átvétessék és megparancsolta, hogy neki ez alkalomból a legfelső megelégedés kifejezése tudtul adassák. (2) Elbocsátás a brassói honvédezred kötelékéből. A brassói 24. honvéd - gyalogezred kötelékéből elbocsáttatnak 1912. évi február hótével, a szolgálati, illetve védkötelezettség teljesítése után, tiszti rendfokozatuk megtartása nélkül, saját kérelmükre : dr. Kovácsy Dénes és Alex János tartalékos hadnagyok. (2) Áthelyezés a brassói honvédezredhez 5. Reiner Imre tartalékos hadnagy, a debreceni 3. honvédgyalogezredtől áthelyeztetett a brassói 24. honvédgyalogezredhez. 1 Bolesch Frigiseg kézi munka üzlete rövid szövött -¦ és kötött áruk B r a sí só, — OStojf-13. 29. uj c v 1liiiiij re imigafil tett gyönyörű szép választékban, ■sg milieu, futó, divánpárna és goj - belin képek. Nagy raktár mindennemü kez- ■„ dett, kész kézimunkák és kézi- munka szövetek, selymek, gyapjú és gyapott fonalakban. Dús választék férfi, női és gyerek , harisnyákban trikókban úgyszintén férfi * ingek nadrágok gallérok kézelők nyak- — kendők és zsebkendőkben. Kézimnka szövet mintákkal készségesen szolgál. co N ja■-s % W ''08 Oe« M ¥ 09 IS © 18* Si 09 BRASSÓI LAPOK Város &s * Brassó, január 31. □ A városi törvény és a rendőrségek államosítása. A belügyminiszter, mint illetékes helyről jelentik, elhatározta, hogy a városok államsegélyéből még csak az idén osztanak ki segélyeket, azonban a többi négy milliót nem osztják szét s a jövőben minden város csak annyit kap, amennyi az eddigi négy millió koronából reája esett. A városokat a további segély elmaradásáért kárpótolják olyképpen, hogy a rendőrségeket államosítják és így a rendőrség fenntartási költségeit az állam veszi át. Az államosítás jövőre az egész vonalon keresztül megy. A városi törvény is készen van abban, az autonómiát kiegészítik és így kevesebb lesz a jóváhagyást igénylő törvényhatósági határozatok száma. □ Uj erdőgondnokság Brassóvármegyében. A „Brassói Lapok" múlt év december havában megírta, hogy a föld- i nevelésügyi miniszter Feketehalom községben egy 4-ik erdőgondnokság felállítását engedélyezte. Az uj erdőgondnokság vezetésével megbízott Schuster András m. kir. erdőmérnök ma vette át hivatalát, az Őszinte sorok a brassói köztisztaság- ról, közbiztonságról és közegészségügyről. A Brassói Lapok tudósítójától Brassó, jan. 31. Itt történt nálunk, Brassóban. A Kut-utcában láttam talán, no meg az Egres és még jó néhány utcában s ami a legnagyobb hiba, nem is egyszer, hogy egyegy vászoncseléd a szemetes, rothadt illatú szenyvizet vederszámra öntötte az utca közepére, az utcai vízfolyó mellé. Miután töbször fordult elő az eset, szigorú megtorlásról pedig egyszer sem hallottam, arra kell következtetnem, hogy nálunk ilyen ügyekben erélyes beavatkozásról szó sem lehet. Hiába, itt még nagyon nagy az ősök tisztelete és nagyon divik az a becsületes, conservatív elv, hogy ami jó volt nekik, jó kell legyen nekünk is! Minek is változtatnánk az elődök becsületes szokásain? Szép, jó levegőjű s (uram bocsáss!) még tiszta város hírében is állunk, van idegenforgalmunk, van jó hírünk, és mi kell egyébb ? Arra természetesen nem gondolunk, hogy ez a fene jó hír öl meg bennünket s legtöbb hazai városunkat. Ha meglátogat bennünket egy külföldi notabilitás s csupa udvariasságból megdicséri városunkat, ezt azonnal hirlapilag nyugtázzuk s rendben van minden. E szomorú irányzatot látom Brassónál is. Ami újítás van, az csupán mutatásra, hivalkodásra való, s úgy van beállítva, mintha csak arra való lenne, hogy ámítsuk veled a világot. Úgy képzelem ezt a gazdálkodást, mint a fölületes és csupán látszatra adó, rendetlen háziasszonyét, akinek szalonjában még a csengőzsinórt is lekefélik, míg a gyermekszobában a levesesfazékban játszszák a gyerekek a nagymosásdit. Nekünk is van, ahol látják, egy kis aszfaltunk, elég tisztességes világításunk s a sétatéren egynéhány szemétkosarunk s pont. (A csatornáról és visvezetékről talán ma már felesleges is beszélnem.) De hogy micsoda csodabogarakkal dicsekedhetünk még, arról már igazán érdemes lesz megemlékezni. Van nekünk a Hosszú utcában egy világszerte páratlanul álló gyalogjárónk, amelynek másai, azt hiszem, még a legsötétebb Afrikában sem merték volna felállítani. Ez a híres járda a legnagyobb sártenger közt vezet végig az egész utcán s ami a legcsodálatosabb, úgy van megcsinálva, hogy a ház mellett van sár, közben van aszfalt, aztán megint sár és csak azután következik a kocsiút. Egy rosszmájú barátom el is nevezte Andrássy útnak a Hosszú utcát, csupán a „Lovasoknak !" felirású jelzőtáblácskák fölállítását tartja elkerülhetlenül szükségesnek, hogy tudja az oda tévedt idegen, mire használható a gyalogjáró két oldalán vezető ösvény. Ugyancsak ebben az utcában, a kocsiút szintje fölött átlő, vízvezetéki aknák vasfedelei veszélyeztetik az állatvédő egyesületek által védelmezett szegény párák testi épségét, míg gazdáik ugyancsak a vízvezetéknek eshetnek áldozatul a város másik felében, az Egres utcában. Ebben a fejlődő utcácskában valóságos ázsiai állapotok uralkodnak. Kocsiút nincs, gyalogjáró nincs, csupán a címet viseli mindkettő. Az utcán nyáron a csorda legelészik (burján van elég !), télen pedig az iskolásgyermekek rendezik hógolyós csatáikat. Este tíz órán túl egyetlen lámpa világítja az egész utcát, és ami legmegbotránkoztatóbb, éppen itt nem vigyáznak a polgárok testi épségére, ahol a gyalogjáró hiánya és a takarítás mellőzése miatt éveken át fölhalmozódott sár, a kocsiút és a gyalogjárónak elnevezett ösvény közt 50 cm. mély vízvezetéki lefolyói, s egy-egy helyen, egy évekkel ezelőtt betömött kanális még mai napig is kiálló betonszélei veszlyeztetnek minden egyes gyalogjárót. Talán régen sztrájkba léptek volna a derék házigazdák, ha az nem vigasztalná őket, hogy lám a Hosszú utcának van gyalogjárója s még sincs, s lám a Kut utcának is van gyalogjárója, de ezek mellé még hágcsókat felejtett el építeni a város, amelyekről kevesebb veszéllyel és kényelmesebben szállhatnának le a gyalogjárók. És végül van a Bolonyának egy utcája, amelyikben egyetlen lámpa sincs fölszerelve, pedig kétszeresen veszélyezteti a lakosságot a sötétség, mert a Tömös patak nyílt mederben folyik keresztül az utcán. Tovább is mehetnék, de talán ezekből is elég tisztán ítélhetünk. Azt hiszem, senki sem csodálkozhatik a köztisztaság szigorú ellenőrzésének hiányán, amidőn még a közvetlenül veszélyeztető okokat sem hajlandók megszüntetni. Hogyan kívánjuk tehát a közvetett, a baktériumok útján való megfertőztetésünk megakadályozását ? Ezek helyett sokkal szebb, tetszetősebb dolgokat ígérnek. Lesz villanegyed a fellegvár alatt, lesz villamos vasút, meglesz a fellegvársor művészi kiképzése stb. De arra még senki sem gondol, hogy várjon lesz-e, aki ezekben gyönyörködjék, midőn a legkisebb mértékben sem gondolnak a polgárok egészségével. Kérdezzük csak meg derék orvosainkat, mi 25 szám