Brassói Lapok, 1912. április (18. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-02 / 75. szám

Brassó, 1912. XVII. évfolyam. 75. szám. Kedd,­április hó 2. BRASSÓI LAPOK POLITIKA! HAP 8 L A LÓFIZETÉSI ÁRAK: 1/1 évre 20 kor.il Felelős szerkesztő: Welsa lantos df 1 évre 10 k., 7« évre 5 k. Egyes szám ára 8 f. Szerkesztő: Győri fia». Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brassó, Kapu­ utca 64. sz. — Telefon : 177 A királyi szózat Érző lelkű ember bizonyára nem olvashatja végig bizonyos megindulás nélkül azt a királyi szózatot, mely a Khuen-Héderváry kormány újból való kinevezése alkalmából vasárnap reggeli lapunkban is megjelent. Egész fejedel­­mi nagyságában és egész, törhetetlen alkotmányos érzésének erejével áll előt­tünk az öreg király, aki immár negy­venöt éve viseli Szent István glóriás koronáját s aki most, midőn a nem­zethez szól, úgyszólván újból megpe­csételi élte alkonyán azt az esküt, me­lyet koronázásakor tett s amelyet hű­séggel megtartott mindig, mindig, egy pillanatra se tántorodva le az alkotmá­nyosság útjáról soha, a legkritikusabb helyzetekben se. A királyi kéziratok mentiek szok­tak lenni az érzelgéstől. De most a közzétett szózaton mégis megkapó, hatalmas, nagy érzések vibrálnak át s amit nem a szózat szavai fejeznek ki, hanem az a hang, amely benne lakik, legjobban fejezi ki, hogy micsoda his­tóriai jelentőségű nagy napokat élt át legutóbb Magyarország, hogy micsoda súlyos válságból került ki ismét ez a nemzet a király bölcsesége és a Khuen- Héderváry kormány hazafias áldozat­­készsége révén. Bizalommal fordul hozzánk a ki­rály és bizalmat kér a fejedelem a nemzettől. Ó dicsőséges, nagy aggas­tyán, a te hangodnak ,az őszintesége, nemes tenorja mennyire megtalálta az utat magyar népednek szivéhez, mi­lyen csudálatos érzéseket váltottál ki a lelkünkből, amidőn szinte­­kérő han­gon óhajtod, hogy megkönnyittessék neked uralkodói hivatásodnak „lelkiis­mereteddel összeegyeztethető módon való teljesítése“ és mennyire meg tud­juk érteni e manifesztum elolvasása után, hogy a te jóságos, hű szivedet micsoda fájdalmas érzések dúlták és dúlják, láttára annak a folyton tartó zűrzavarnak, amit egy törpe parlamenti minoritás, a politikai desperációknak egy kicsi serege idéz föl unos-untalan, csillapíthatatlan hatalomvágyában ! A király boldognak akarja látni ezt az országot, atyai szívének minden vágya az, hogy haladjunk, gyarapod­junk, emelkedjünk, gazdagodjunk és érthető, ha bánattal telik el a királyi szív, amiért meddő politikai harcok, időrabló és hiábavaló közjogi szőr­­szálhaso­gatások megakasztanak minden produktív munkát, holott sok, renge­teg sok az, amit Magyarországon vé­gezni, dolgozni kellene. Amidőn hűséges szeretettel hajlunk meg a fejedelem előtt, aki az ő szó­zatával újból tanúságot tett rendíthe­tetlen alkotmányos érzéséről és arról, hogy egész felfogása, egész lelkivilága mennyire méltóvá teszik őt a szent korona viselésére, el kell mondanunk azt is, hogy nagy elismerés illeti meg azokat a kormányférfiakat is, akik sú­lyos órákban teljesen feladatuk magas­latán állanak és keserű események kelyhét tudták távol tartani a nemzet ajkától. Mert nagyon keserű megpróbálta­tások veszedelme fenyegetett bennün­ket és csak hálát adhatunk mindazok­nak, akik Magyarországot nemcsak hogy meg tudták menteni megrendítő események átkától, de ismét eltüntettek minden árnyat is, mely király és nem­zet közé akart férkőzni. A most köz­zétett szózattal, mely messze felülmúl értékben minden rezoluciót s amely éppen ezért csak örömmel tölthet el minden hazafit, újabb erős kapcsokkal,­­ a szeretet kapcsaival fűzte magához­­ Lerencz József és az ő magyar népét, mely jogainak és becsületének teljes csorbutlanságával szabadul­ meg ismét a krízistől. Akad-e könyörtelen, gonosz kéz, amely még ezek után is zavart akar és rontani próbál a magasztos harmó­nián, melyben király és nemzet újra egymásra találtak? Ha akad, valóban, minden eszköz jogosult lesz, hogy azt a kezet ártalmatlanná tegye ! Brassó, április 1. Brassó, április 1. *** Brassó és az oláh egyházi autonómia. Az oláh tanítók az utóbbi idő­ben erősen kezdenek panaszkodni az egyházi felsőbbségek hatalmaskodásai ellen. Különö­sen azt panaszolják fel, hogy az egyházi képviselő­tanácsba, ahol, a tanítók sorsa fölött is dönteni szoktak, nem engedtek be tanítót. Az idei választásoknál a Brassó vi­déki tanítók egy Spá­n nevű tanítót is föl­léptettek jelöltnek, de a nagyszebeni érseki udvar erőszakosságával Spán tanítónak a megválasztását megakadályozta. Erre vonatkozólag a következő jelene­tet írja le a brassói Gaz. Trans.: Az espe­res bizalmas rendeletet kapott, hogy egy P. nevű nagyszebeni urat választasson meg az oláh nemzeti szinodusba képviselőül : — Hát Nikuláj bá kire szavaz ? Ugy­­e P. urra ? — kérdi az esperes. A paraszt kucsmáját forgatja kezében s igy felel: — Esperes úr, én nem ismerem azt az urat, én Spán úrra szavazok, mert ismerem és tudom róla, hogy javunkat akarja. — Derék dolog, nagyon helyesen teszi, — jegyzi meg az esperes, aki sz­állát si­mogatva oda szól a szinodusi jeg­yzőnek: s írjon még egy szavazatot P.­s­án­­a. (Íme,­­ mire jó, ha az oláh paraszt nem tud ma- s gyárul!) Lám az oláh urak igy élű , azzal­­ a „Szervezeti szabályzattal“ (St tu ui Orga­nic) — vissza, melyhez fogható szabadelvű e­yházi autonómiával egy felekezet s­s ren­delkezik, még Romániában sem. Készít saját műhelyében elsőrangú munkások által ízlésesen előállított honiszövetekből urs ruhákat. Arayol női jelöltek és kosztümök készítése. Vidéki megrendeléseket felelősség mellett próba nélkül is kifogástalanul teljesít. divatterem. Brassó, Ferenc József-tér és Lópiac sarok Scherg-féle posztóüzlet I. emelet.

Next