Brassói Lapok, 1912. május (18. évfolyam, 99-118. szám)

1912-05-01 / 99. szám

Brassó, 1912. XVIII. évfolyam. 99. szám. Szerda, május hó 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vi évre 20 kor.* I Felefősszerkesztő: Weisg IsnAoa­di Szerkesztőség és kiadóhivatal: V* évre 10 k., V*évre 5 k. Egyes szám ára 3 f. • Szerkesztő: Győri lm. Brassó, Kapu­ utca 64. sz. —Telefon : 177 TARC­A. * a a Az érthetetlen leány. Csifri lánykorában, bolondos fejecské­jével — mint annyian — szintén valami nagy úrról ábrándozgatott. Hogy minő nagy úrról, azt hirtelenében maga se tudta volna megmondani. Lehet, hogy főherceg, de lehet, hogy csak báró, gazdag és előkelő méltósá­­gos volt a képzeletbeli ideál. Minél több regényt fogyasztott el nap­közben, annál többet álmodozott éjszakán­ként s annál mohóban várta­­ a nagy isme­retlent. Való igaz, hogy szép volt, kedves volt és okos volt a leány és ő ezt épp oly jól tudta, mint azok az urak, kiknek megakadt rajta a szemük. Csodás haja sokaknak sze­met szúrt és ez őt elvakulttá tette. A leány mindig és mindenkor csak magát látta. A körülötte rajzó, lebzselő és neki komolyan és kevésbbé komolyan udvarló férfiakat, de­hogy vette volna észre. Mert nem volt szi­ve, mert nem volt lelke. Csupán báboknak tekintette az ifjakat és öregeket, akik közül nem egy vette volna feleségül. Na persze ! Holmi jegyző, gyógyszerész, mérnök, tanár, ügyvéd, hogy is kellett volna neki, nem úgy mint vele egykorú többi társ­nőinek, akik a jó alkalmat dehogy szalasz­tották volna el, férjhez mentek és boldog asszonyokká váltak. Férjhez menni olyan közönségesen!­­ Brr ! Ezt oly nevetségesnek tartotta. Egy-­­ kettőre megtehette volna, de minek tenné,­­ mikor várni akar, mert várni kell. Hadd­­ pukkadjanak a barátnők, azok a szegény,­­ nyárspolgár asszonyok, akik éppen csak­­ azért mentek férjhez, hogy ne maradjanak­­leányok. Még egy aranysujtásos, csengő-pengő sarkantyúja, kardcsörtető, sneidig hadna­gyocska is hidegen hagyta. Igaz, hogy ilyen­­féle nem kérte meg a kezét, de jobb is, mert szégyenletes és csúnya dolog lett vol­na egy tisztecske­ kosárral. Az idő vénült, ő sem maradt fiatal. Úgy találta, hogy nagyon is magára van hagyva. Az urak el-el maradoznak mellőle, mert sokalták a leány szívtelen és önző csú­folódásait. Most, hogy magára maradt, elég ideje akadt gondolkozni sorsa felett. Belátta, hogy az álmok, ábrándok nem mindig, sőt igen ritkán szoktak teljesedésbe menni. Amit a bakfisleány hóbortos fejjel és rövid szoknyá­ban kigondol, az a túlélőnk képzelődés csal­fa, hazug játéka. El volt ragadtatva önma­gától olyannyira, hogy nem tudott elragad­tatva lenni senki mástól. Azért képe külsőleg nem változott. Nem úri szabóság cs. és jur. üdv. és kam. szállító. Férfi-, fiú- és leányba ruhák■ Uj tavaszi ár­jegy­­zék megjelent, kívánatra ingyen. Brassó, Kolostor­ utca 21. , Brassó, április 30 Gazdállodási rendszerünk átlaga még mindig veszedelmesen pri­mitiv s mialatt egész Európa már ré­gen áttért a belterjes művelésre, ná­lunk még mindig olyanféle termelés folyik, amely a középkorihoz hason­lít. A holdankénti átlag termelés ná­lunk a legkisebb és így igazolt volt a földmivelésügyi miniszternek az a fölfogása, hogy minden agrárpolitiká­nak első­sorban a termelés fokozására kell irányulnia. Íme, ez az a fölfogás, amely az Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sülést arra indította, hogy a fölvetett kérdésben a szakemberek véleményét meghallgassa és egybegyűjtse. Ami a több termelés és a keres­kedelem szerepe közötti relációkat il­leti, azt gondoljuk, hogy az egész kérdéskomplexumot ott kell kibontani, hogy keresni kell mindenek­előtt me­zőgazdasági termésünk elmaradottsá­gának okait. Nem nehéz megállapíta­nunk, hogy a fő ok, amely elmaradott­ságunkat előidézi, a klimatikus viszo­nyok kedvezőtlen voltán kívü­l a kez­­­detleges gazdálkodási rendszer. Min­­­­den kétségen felül áll ennélfogva, hogy a helyzeten első­sorban azzal kell és lehet csak segíteni, ha gazdáink a mo­dern gazdasági rendszereket, vagyis­­ mindazon műszaki ismereteket elsajá­­­­títják, amelyeket e téren haladó tudo­­­­mány felszínre vetett. Nem akarjuk­­ ugyan a kérdésben a saját szempont­­­tunkat előtérbe helyezni, de kétségte­len, hogy mialatt a külföldi fejlett­­ gazdaságokban a vezetés jórészt tech­nikailag is képzett egyének kezében van, a mi jószágkormányzóink nagy­része még mindig avatatlanokból ke­rül ki. Csak természetes, hogy a modern­­ gazdálkodási rendszerekre való áttérés, s­­ nem történhetik bizonyos tőkék befek- ' e­tetése nélkül. A modern gazdálkodás-­j­­­hoz szükséges forgó tőkéje a mai­­ gazdák közül csak kevésnek van meg és e téren igen fontos feladat háram­lik a kormányra. Ez irányban meg­kezdődtek már a segítés első lépései s reméljük, hogy ezeket újabbak, ha­tékonyabbak fogják követni. Ami már most a kereskedelemnek e kérdésben való szerepét illeti, két­ségtelen, hogy a kereskedelemre e té­ren igen nagy és fontos szerep vár. A kereskedelem szerepe főleg két ponton kapcsolódik bele a kérdésbe. Az egyiken ott, ahol a mezőgazdaság­hoz szükséges anyagok és eszközök szállításáról van szó. A másikon pe­dig ott, ahol a termés értékesítése a kérdés. Az első ponton az a feladat, hogy az anyagok és eszközök szállí­tása körül a kereskedelemnek biztosí­tani kell a legnagyobb üzleti realitást, a feltétlen megbízhatóságot és mindazt, amit a jó kereskedőtől és a fejlett ke­reskedelemtől várni lehet. A második kérdésben, a kereskedelemnek olyan szervezéséről van szó, amely a fölme­rülő igények tökéletes kielégítésére al­kalmas. Hogy az egyikben is, másikban is, melyek a konkrét föladatok, hogy ez a szervezés miképen történjék és hogy a szükségelt garanciák mikép adassanak meg, mindezek nem tartoz­hatnak a mi feladatunk körébe. Az egymással szembe állított ér­dekek mellett az Egyesülés ime, az érdekek egymásra utaltságát iparkodik igazolni. A közös munka előkészítését látjuk tehát ebben az ankétben.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék