Brassói Lapok, 1922. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

­ A Bras eI lTUU* irta s Bo? eredet! tárcáit- “ hát a tüneményeket, .iae! 51 #3Brint ***' nem tudjuk, csodák,mU Wt: lény«Sét tel*°£n* hogy manapság az a kozmonik­ .ugyan' csodák kora letűnt, de ez ne ho*y * kit, mert az ilynestin, kríztiáton ®eS B®“' tok csak a sötétségben tapot4óz‘?0 me önhittségét és felfuvalkodottságáT*, £ N.ml A kcli „.íj Mm unfte,'«"* azután fog valójában bekövetkezni. Lehet,', ez állításom! a mai tudós­világ előtt hiheteten fog hangzani, de megdőntethetetlensége annl szilárdabb Egy, a mindenséget átható, mindent felfogó isteni elme előtt semmi sem csoda a véges emberi elme azonban a kutatásai közben fel nem fogható tényeket, tüneményeket, jelensé­­geket, ha nem is csodáknak, de v­alami ezek­hez hasonló titokzatosságoknak, problémáknak nevezi. A minél mélyebben tekintünk a lelki, élet világába és a ránk nézve felfogható külső élet­­tünemények tömkelegébe, annál csodálatosabb­­baknak, annál titokzatosabbaknak találjuk azok Aztán milyen buldogok vagyunk, ha ismeretkö­rüik.Set addig terjeszthetjük, hogy valamely cso­dát meg tudunk érteni ! Haeckel Ernő, bár mé­­lyen belehatol az élet titkaiba, mégis az élet «csodá»-ról beszél. A csodák világa némi fekte­­letben hasonlít ama sárkányfejekhez, »melyek közül, ha egyet kiirtunk, a nyomában Het­d «ő ki . . . Zipe, igy áll szemben ismerőképe­sé­­günk a csodák, a még érthetetlen, felfogha­tatlan világával. Igy vagyunk Petőfi egyéniségével is. Ez a n­vak l.mgelme csodaszerű­en, titokzatosan tűn nik id kilőttünk i­s (hinél inkább­­értjük, annál cso­dálatosabb, annál titokzatosabb és annál nagyobb bámulatot kelt a lelki­ekben. Mindnyájan ol­vassuk, ismerjük Petőfi több-kevesebb költemé­­nyét a azokat könnyen érthetőknek, az ápolkírnek tartjuk, de ez én fékterve­zelő erejét mi csak csodálni tudjuk . . . Egy al­kalommal kíváncsiságból megkérdeztem egy u­­lusi legényt, aki március 15-én a Nemzeti dalt szavalt­a, hogy szere­ti-e olvasni Petőfi verseit. Azt felelte Igen. Érdeklődöm, hogy miért. Ezt író már sértett önérzettel vláaszolta, hogy vak azért, mert Petőfi írta őket. Ilyen az önérzetes naiv ifjú, Petőfit csak azért tartja szépnek, mert Petőfi. Mit jelent ez? Azt, h­ogy Petőfit neve fogalommá vált a magyar nép gyermeke előtt, az egyszerűség , természetesség, igazsá­gosság, jósá­g, szépség, egysnrslelkűség és be­­csületesség, egy szóval minden, emberi értelem­ben vett kiválóság fogalmává. Az a magyar re­gény nem­ tudja megmondani, de lelke mélyén érzi, hogy Petőfi, Petőfi. Tudja, hogy Pe­tőfi maga­­ megtestesült, tökéletes emberi ér­­tik, az igazi­­magyar becsületesség. Verseiből sejti, hogy az emberszeretet­lenséges eszm­éjét nála egysz­űbben, érthetőbben és szebben ki nem fejezhette senki. Valóban Petőfi lelki csodálatos energiával gyűjti magába mind­amaz értékeket, amelyek összetételéből az önök emberi eszménykép kiala­kulhat. Kis ez az emberi eszménykép épen azér­t örök, mert a folyton megújuló, de soha­­el nem­ múló emberi élet mélyéből tör elő. Az élet meg­újulását a szerelem, ez a teremtő és fajfenntar­­tó­, hatalmas emberi ösztön idézi elő, melyet­­ durva emberfaj — bár nem büntetlenül v­­al­jas élvezetté tapos le — hitvány anyagi, vagy hiú­sági érdekek és testi-szellemi erőket pazarló kén­jelgés sor­ba. Az örök fejlődés lendítő ereje a szabadság, a melyet e tudatlan és neveletlen töme­gek félreértve rablássá, emberkínzássá és gyil­­kolássá hülyesztette alá. Petőfinek, ennek az örökké élő magyar ifjú­nak az életelv­­e két szent fogalomban összpfr­­tosul: szabadság, szerelem. Tudtommal előtte­­B0- ha sehol senki az emberi élet lényegét és tszikéle­tesedésre való hajlamát ily csodaszerül mGvkszi tömüreéggel még td asm fejezte. JT Szabadság, szenleiP' áf r brhf jjjrtf m Szerelmemért feláldozom Az életet! Szabadságért feláldozom­ Szerelmemet. Ebben a néhány sorban benne rejlik a tökélete­sedésre Irányuló teljes emberi élt, a maga nép­ségével, erejével, üdeségével és önfeláldozó nagy­ságával. Csak az a végzetes baj, hogy az ön­emésztő és az önmegsemmisítő élvezetekért ra­jongó, hiú emberiség a bennük kifejezett örök igazságot vagy egyáltalán nem, vagy ha igen, félreérti.. A m­űvelt emberiség eredetiben, vagy fordítás­ban olvassa, bámulja ugyan Petőfi nagyságát, de életelveit, de jellembeli kiválóságait követ­­­ni képtelen. Miért? Mert az eddigi műveltség még a le­jjé­­válóbb egyéneket is hiúkká, pöffesz­­kedőkké és elbizalkodottakká tette. Mindenki szabadságról beszél, de senki fegyelembe nem veszi K­ás egyéniségét; jogegyenlőségről szó­nokol az elnyomott, de csak addig, amíg alul van, s ha felülkerekedik, maga is épen olyan jelnyomó­vá válik, mint amilyen ellen az előbb küzdött. A szerelem gyönyöreit csak élvezi mindenki, de kellően értéken­ nem­ tudja senki. Ezért olyan satnya testileg-felsőleg az emberiség, ezért ver­gődik az önkezével okozott nyomá­ban. Legyen önismeretünk tiszta, s valljuk be, hogy általánosságban a szerelem és a belőle fakadó élet tekintetében ma az emberiség .•' I­dei vadaknál is alacsonyabb szí-'011 / Van-e az embernek erkölcsta--1' Van* , ** f ^kkor kezd! annak értéke­ elmélkedni, m. cr életerejét már elpártolt*. A vadállatnak nincs ugyan írott erkölcsi törvénye, de van természe­tes életösztöne, amelyet táv* v‘kkor birtcsWW esze még nem' rotint meg, a­­zért bőidül*, mint az ember. Hát az emberben ne volna-e ma­gasabb rendis életösztön? Erre még gondlni is képtelenség. Igenis van, de csak akkA -.z­­mél rá, mikor már késő. Petőfi épe n abban múlja W* *= m­llYtht - ■ * a *­­/ ^ hm*t .vrAi * y Li érdeket mellőzve, annak kifejlesztésére és töké­letesítésére szenteli minden idejét. Már az elemi iskolában fölébred benne a tökéletesedés után va­ló vágy s fiának e kiválóságát a s mindenkivel jót tevő, nemeslelkű apja, Petrovics Istvánba jó öreg korcsmá­ros­­ felismeri és amíg teheti, anya­gi erejével fejlődésében segíti. Ámde a fejlődő nagy elme épen azért töri szét a megszokott mindennapi élet és neveltetés korlátait, mert rendkívüli; fejlődésének gyorsasága másokéhoz képest hatványozott. Az élet nehézségei, a kö­zönséges emberi lelket agyongyötrő szenvedések és gondok a lángeme fejlődésének nagyobb len­dületet kölcsönöznek. Az éhség, ruhátlanság, fél­reértés, megaláztatás, meggyaláztatásr­a lenézés kigúnyolás: egyszóval az élet valamennyi most® hasága a teagasratörő értékes ember számára a a legjobb iskola. A hivatása fenségét átérző egyén abban különbözik másoktól, hogy míg ezek elvesztve önbizalmukat felhagynak a sze­­rintük hiábavaló küzdelemmel, addig ő, keb­lén érzi a szenvedélyek súlyát, nemcsak hogy nem veszti el önbizalmát, de lelki küzdelemben új erőt nyer, optimizmusa fokozódik, felfogó képessége élénkebbé, figyelme erősebbé s ke­zelő ereje nagyobb mérv'-- * »aisk. Miután meg­ismerte a 7 -o«* ' -*‘d­rces és kellemetlen oldalait, át­..,-'ente a gyengék és elnyomottak keserveit,­­esze volt az önámító tudatlanok, üresfejü és het­venkedő tudósok, s a na náiytó hatalmasok szem­­élen gúnyjában, szükségképen támad­t lelkében az az elhatározás, hogy élete minden pillanatá­ban küzdeni fog a rabszolgasorsban sínylődő, szabad fejlődésétől megfosztott, de egyszeris­el­gében is nemes jellemű nép szellemi és poli­tikai fölszabadításáért. Eleven megfigyelő ké­pességévé felismerte mind az iskolai, mind a katonai, mind­ a társadalmi élet fonákságaiét s­ima ró gúnnyal ostorozta azokat. Bajza erélyessé­­gével támadja a társadalmi előítéletet, s ami­lyen türelmetlen a bölcsesség látszatába burkolt tudatlansággal­­szemben, épen olyan alázatos tisz­telője az igazi tehetségnek és fenkölt jellemnek. P.I nferm­aanrik, ívk." tjgyadül csak Arsoy Já- B­im » 2­01­­, A-R­­ » i Magyarország ügye­­ it nettizetgyfiífcji ütény. — Huszár interpellációja a tömegnyom­orról* ! — Kétezernyolcszáz enezó család. — A népjóléti miniszter válasza. Andrássy­ újév után kilép a kereszténypártból. — A letartóztatott politikusoké vérző­ óvadékot ajánlottak fel a vádtanácsnak. — A mis­kolciak négy felvidéki megye visszacsatolását kérik. Újra szabá­lyozzák Szlovákia déli határát? — A francia kamara elfogadta a békeszerződés gazdasági határozatait. — A magyar csendőrség be­vonult Sopronba. — Törvény a tisztességtelen kereskedelem ellen­­jegyzésekkel kísérték Huszár Károly idevonatkozó adatait, — Koldusok szájából veszik ki­ a falatot, — mondották, — s a£ an­tantot értették az alatt.­­ A népjóléti miniszter beszélt ez­után s kijelentette, hogy az állam nem érzéketlen a nyomorral szem­­­ben. A múlt évben is megtett az ál­lam minden tőle tehetőt. A bajt most leginkább abban látja, hogy a középosztály, mely eddig legjobban ki­vette részét a segítőakciókból, ösz­szeomlott, a hadigazdagok pedig, mil­iókat harácsoltak össze a bábom alatt, M2K hajlandók áldozatra. De megtaláljuk a módot, — mondotta a miniszter, — hogy rákényszerithes­sük őket kötelességükre, mert ha más képen nem megy, adóztatással fog­juk a kérdést megrdani (Bernolák beszédét a Ház nagy tetszéssel és tapssal fogadta.) Budapest, dec. 30 (Saj. tud.) Andrássy Gyula gróf tegnap délután a kereszténypárt öt vezető tagjával Lingauer Albinnal, Taszler Bélával, Milotay Istvánnal, Pallavicini Györgygyel, és Haller Istvánnal tárgyalt. Már befejezett tény, hogy Andrássy Gyula közvetle­nül újév után megjelenik a keresz­ténypárt klubhelyiségében, és formá­lis konferencián bejelenti az elnöki tisztségről való lemondását és a pártból való kilépését. A konferenci­án részletesen ki fogja,fejtesz e lo.­kat, amelyek elhatározását megértet­­ték és felsorolja azokat az indokokat amelyek miatt nem állhat többé Beth­len oldalán. Ugyanekkor Andrássy kérni fogja híveit, hogy ne kövessék őt kilépésében, hanem továbbra is­ maradjanak a kereszténypártban. Andrássy hitvallást szándékozik ten­ni, hogy miért cselekedett úgy, a­hogy IV. Károly magyarországi lá­Budapest, dec. 30 / (Saj. tud.) A nemzetgyűlés csü­törtöki ülésén Huszár Károly inter-»­tollált a tömegú­yisorról Felemli­­hogy felkereste a nyomorta­­nyákat és kétezernyolcszáz családról készített statisztikát ismertette a külföldi missziók jótékony akcióját,­ valamint azt a levelet, melyet a mis­-­ sziók és a pápai nuncius intéztek a kormányhoz, továbbá azt a választ, amelyet erre Bernolák népjóléti mi­niszter adott A miniszter a legna­gyobb hálával emlékezik meg a hol­landusok és­ a svájciak naffykicsisé­­géről Mide(MyóeL kifeknti, hogy a n­ari­k egyetlen országgal se ápnak el olyan igazságtalanul, m­int Magyarországgal, melyet föld­jének kétharmad részétől fosztottak­ meg. A pápai nuncius levelének felol­vasása alkalmával kitűnt, hogy a kül­földiek milliárdokat fordítottak a tömegnyomor enyhítésére, addig a magyar gazdagok semmit sem tettek ez ügyben. A pápai nuncius azt aján­lotta a magyar kormánynak, hogy a fényűzés megadóztatásából befolyó jövedelmet fordítsa az állam a nyo­morgók felsegítésére. Erre nézve azonban az volt a népjóléti minisz­ter válasza, hogy a magyar állam nem rendelkezik anyagi eszközökkel a nyomor leküzdésére, miután a jó­­vátételi bizottság budapesti tartózk­o­­l­­­dálya egymagás­an félmilliárdba­ke­táris viszonyok folytán a kormányzó­­ivi három millió koronás fizetésével vemben csak egy angol hadnagynak nyolc milliót kellett kifizessenek.­­gy a nemzetgyűlés tagjai a legna­­n­ásu felháborodással vették tudo­mány attóvátételi bizottságnak a geit s a­got terhelő óriási költsé­­g ___pepink- szenvedélyes meg­­togatása idején cselekedett. Lépései­nek ódiumát — mondotta, — sen­ v­kire sem akarja hárítani, egyedül vál ki ra, a felelősséget és ezért áll félre. Budapest, dec. 30 (Saj. tud.) A királylátogatással kapcsolatos bűnügyben letartózta­tott politikusok védői beadványt nyújtottak be a vádtanácshoz, mely­ben kérik, hogy védenceiket óvadék ellenében helyezzék szabadlábra. Ra­kovszky István védője, Bonta Károly­ arra való tekintettel, hogy védence-­­nek birtokai csehszlovák területen vannak,­­százötvenezer koronát, Grátz Gusztáv védője, Vázsonyi Vilmos há­romszázezer koronát Sigray védője­ Ruzsinkó Béla, hatszázezer koronát és Schnetzer tábornok védője Sándor László, százezer korona óvadékot ajánlottak föl. A közös kérvényben a 1. védők újból megindokolják, hogy a terheltek szökésétől nem lehet tar-*, tani, mert a környező államokba való­­ szökés, reájuk, mint exponált király­pártiakra nézve, egyáltalán nem vol­na kívánatos. A vádtanács a védők kérelmében még a mai nap folyamán dönt. / Prága, dec. 3(L (Saj. tud.) A Slovenski Politika írja: A miskolci kereskedelmi kama­ra a budapesti antantmisszióhoz, va­lamint a népszövetség elnökségéhez, memorandumot intézett, melyben hosszadalmasan fejtegeti, hogy Ma­gyarország a Felvidék nélkül nem életképes s ezért feltétlenül szüksé­gesnek tartja, hogy a Tótföld négy megyéjét visszacsatolják Magyaror­szághoz. Bukarest, d­ec. 30 (Saj. tud.) A prágai Nalasty azt a hírt közli, hogy a nemzetközi határ­megállapító bizottság Szlovákia déli határát újra fogja szabályozni. Ar­ról van szó, hogy eldöntsék, hogy en-­ nek az országrésznek a határa a Du­na főmedence­jel legűen-e, vagy pe­dig a­r folyam folyása jelezze a jövén-i­dő határt, mely utóbbi esetben nem­ volna állandó jellegű. A Nazlasty, mely attól tart, hogy Csehszlovákia területet veszíthetne és elveszíthetné a dunai forgalmat, azt mondja, hogy jövőre csak a folyam főfolyása lehet a határ, ami egyébként a békeszerző­dés rendelkezésének is megfelel. Páris, dec. 30 (Saj. tud.) A kamara külügyi bi­zottsága egyhangúlag elfogadta Guerrier jelentését a trianoni béke­­szerződés gazdasági határozatainak Magyarországra vonatkozó alkalma­zásáról. Sopron, dec. 30 (Saj. tud.) Tegnap délután Sop­ron városába bevonult a magyar csond­őrség. A csapatok egyelőre még antant parancsnokság alatt álla­­nak. A katonaság holnap érkezik. Vasárnap délelőtt valamennyi temp­lomban hálaadó istentiszteletet tar­tanak, amit az ünnepélyes átadás fog követni. Este fáklyás és lampionos menet lesz, amely után a német szín­házban díszelőadást tartanak. Hétfőn délelőtt a város polgár­sága Thurner Mihály polgármester elé vonul, akinek Sopron megmenté­sében a legnagyobb érdeme volt. Budapest, dec. 30 (Saj. tud.) A kereskedelmi mi­niszter néhány héttel ezelőtt a tisztes­ségtelen kereskedelem meggátlása céljából törvényjavaslatot terjesz­tett a parlament elé. A parlamenti bi­zottság tegnap tárgyalta a javaslatot és azt kisebb módosításokkal el is fogadta. A törvény kimondja, hogy az üzleti tisztesség ellen vétkezik az,­ aki reklám­szédelgéssel csinál kon­kurenciát. Tilos az árunak oly jelleg­zetes külső elnevezéssel való forga­lomba hozatala, ami más vállalatnak jellemzői reklámja. A törvény kimond­ja­ azt is, hogy súlyos büntetéssel bün­tetik azokat az alkalmazottakat, akik a cég titkait elárulják, vagy üzletsze­rűen felhasználják. A törvény ellen­ vétőket hat hónaptól egy évig terjed­hető fogházbüntetéssel büntetik. ­ Folytatják a római konferenciát.­ ­ * Bécs, dec. 30 . (Saj. tud.) A Neue Freie Presse értesülése szerint a római konferen­ciát, melyet június közepén félbesza­kították, január 21-én folytatni fog­ják. A konferencián a monarchia, utódállamai: Ausztria, Magyaror­szág, Csehszlovákia, Jugoszlávia, és Lengyelország képviselői fognak résztvenni.

Next